Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-24 / 8. szám

34. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1935.

főiskolai gondnok, hivatali főnöke: László József kocsi lelkész, nőnevelő-intézetünk alapítója. Ilyen nagynevű egyházi vezetőférfiak hatása és példája vezette élete folyamán.

Nagy hatással volt munkásságára a szülőföldön s rokonai között, édes atyja örökében való szolgálat, mert Szűcs Dezső Csajágon született 1851-ben, ahol édes atyja akkor lelkészkedett, aki szintén Csajágon született nemesi közbirtokos családból. Abban az időben jobban megbecsülték a közülük való, körükből kiemelkedő egyéneket, ha csak mód kínálkozott rá, vezetőjükké tették. Ezért láthatunk a régi időkből több példát arra, hogy helybeli születésű egyént választottak lelkipásztornak, tanítónak több nemzedéken át. Akkor még nem szállta meg az irigység sötét lelke az egyes családokat, mint ma, hogy inkább pártolják az idegent, mint a vérükből való vért. Ennek a bizonysága a csajági születésű apa és fiú csajági lelkipásztorsága.

Szűcs Dezső Pápán diákoskodott, theologiát Pápán és Budapesten végezte.

Theologia elvégzése után Erdélyben nevelősködött és egyúttal mint hitoktató működött. Segédlelkész volt Kocson, Csépen, Ószőnyben. Az utóbbi helyen ismerkedett meg feleségével: Czike Eleonórával, akivel haláláig meghitt igazi családi életet élt, aki nagy befolyással volt férje életére, még közhivatali működésére is. Amit az édesapai háznál látott, amit a vezérszerepre hivatott édesapától tanult, azt érvényre akarta juttatni férjénél is; sokszor volt férjének segítségére, támogatására, vigasztalására, amikor a közélet harcait kellett vívnia és kényes kérdésekben kellett döntenie.

Első rendes lelkészi állomása Kisigmánd volt, ahol négy évet töltött, de mindig vonzotta Mezőföld, ahol született, s amelyen gyermeki szeretettel csüngött, amelynek Balatonja, termő síkja és kékdolmányos magyarjai és hithű reformátusai és itt levő rokonsága iránt érzett szeretete visszahozták s 1884. évben már Siómaroson lelkészkedik, honnét 1888-ban a szülőföldre, Csajágra kerül vissza, ahol az a paróchia fogadta, amelyben született, hogy rokonsága és ismerősei között végezze lelkipásztori és prédikátori működését.

Nemes ambícióval vetette bele magát a munkába, szép hangja, megnyerő előadása, szónoki készsége, mindenkivel szemben szeretetteljes viselkedése, úri modora, a nála fiatalabbakkal szemben is leereszkedő magatartása közkedvelt egyéniséggé tették és jó hírnevet szereztek számára..

Az egyházmegye elég korán hívta el, külön-különféle megbízatásokat adván neki. Bár Mezőföld nem igen szokoíí egyhamar kitüntetéseket és megbízatásokat osztogatni ifjú lelkészeinek egyrészt azért, mert mindig volt módjában válogatni, másrészt azért, mert tanácsbiráinak számát csak a legújabb időben emelte fel 5-ről, jegyzői karát 1-ről, főrészt pedig azért, mert megakarta ismerni embereit, hogy a kevesen híveknek találtatnak-e, méltók-e a többre hivatásra? Ha erről megbizonyosodott, szívesen ruházott több tisztséget is egy-egy egyénre. Az egyházmegye mai vezetősége is közel másféltized évre terjedő szolgálat után nyerte első tisztségét. így került a sorba Szűcs Dezső is, hat évi mezőföldi szolgálat után lesz körlelkész, ettől kezdve gyorsabban kapja a megbízatásokat. 1892-ben egyházkerületi pótképviselő, 1896- ban gyámoldai pénztárnok, ugyanekkor lesz az országos özvegy-árva gyámintézet egyházmegyei pénzkezelője, 1900-ban tanácsbíró, tanügyi bizottsági elnök, 1901-ben kerületi rendes képviselő, 1904-ben főjegyző, 1910—1920 eléri a legnagyobb egyházmegyei kitüntetést: esperes lesz. íme végig szolgálta az egyházmegyét minden vonatkozásban, a legkisebb megbízatást is olyan kitüntetésnek vette, mint a legnagyobbat és egyforma hűséget tanúsított mindegyikben.

Esperessége a legnagyobb időre esett, a háborús és forradalmi évekre, mikor a lelkek egyensúlya, hite megrendült és nagyon kínálkozott az alkalom a kilengésekre, hitetlenségre és egyháziatlanságra. Hogy a normális állapotok megmaradtak és nagyobb bajok nem következtek be a mi egyházmegyénkben, nem kis része van abban Szűcs Dezső esperesí látogatásainak. Ezekben a nehéz napokban kétszeresen érezte szükségét a hívek erősítésének, vigasztalásának, buzdításának és az ő szerető szívből jövő vigasztalásai megtalálták az utat és megtermettek áldott gyümölcseit. Esperesi idejére az egyházközségek a legjobb emlékekkel tekintenek vissza. Végül az egyházmegye tiszteletbeli esperesévé választotta.

Aki a kevesen hív, többre bizatik, ezt a bibliai igazságot Szűcs Dezső is tapasztalhatta. Az egyházmegye után szolgálatába hívta az egyházkerület is, amely két ízben megválasztotta tanácsbírájának, esperessége előtt első ízben és ismételten, mikor az esperesség lemult róla és megszűnt hivatalból tagja lenni az egyházkerületi közgyűlésnek, ilyen minőségben volt tagja egész a múlt év végéig az egyházkerületnek. Hosszú éveken át viselte az egyházkeriileti tanügyi bizottság elnökségét is, mert a tanügynek mindig hűséges munkása, az iskoláknak szigorú, de jóakaratú bírálója, a tanítóságnak atyai barátja volt mindig és* aragy * szeretettel forgolódott ügyeikben.

Ez a sok megbízatást vállaló s azoknak minden igyekezettel megfelelni akaró hűséges munkás is végre elfáradt, néhány éve már elmaradt az egyházmegyei- és kerületi gyűlésekről, családja féltette, ezért otthon tartotta. Senki nem mondhatja, hogy nem hiányzott, mert derült kedélyével sokszor mosolyra derítette környezetét. De ha nem jelenhetett is meg személyesen, a magát és távolmaradását igazoló levelében mindig oda képzelte magát munkatársai sorába és egynek érezte magát velünk, annyira szinte vérévé vált az egyházi gyűléseken való részvétel.

Ettől kezdve már csak emlékeinek élt és családjának hűséges hitvese társaságában. Legnagyobb örömét gyermekeiben találta, akik között két fia szerzett neki szülői örömöt: Dezső, pápai gimnáziumunk érdemes tanára és János csendőrszázados, akik nemcsak élethivatásukban mutatkoznak egész és határozott egyéniségeknek, hanem az »Úr dolgaival«, az egyház ügyeivel való hűséges forgolódásaikban megőrizték, mint ároni ház fiai az anyaszentegyház iránt munkás szeretetüket és hűségüket, lévén az egyik a pápai gyülekezet agilis presbitere és • aranytollú jegyzője, a másik pedig egyik budapesti katonai ref. egyházközség buzgó gondnoka.

Szűcs Dezső hallani sem akart arról, hogy nyugdíjba megy, sokszor hangoztatta, hogy abban a paróchiában akar meghalni, amelyben született, mégis családja rábeszélésére a múlt év végével nyugdíjba vonult, de ha a paróchiáról kiköltözött is, szülőföldjét nem hagyta el, ott temetteteít el atyái földjén, szülötte helyén a múlt év december 18-án szerettei, nagykiterjedésű rokonsága, lelkésztársai és volt gyülekezete nagy részvétének kifejezése mellett. A templomban Medgyasszay Vince esperes, egyházker. fő-