Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-02-24 / 8. szám
1935. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 35. oldal. jegyző, a sírnál Bakó Lajos balatonfőkajári lelkipásztor, továbbá a gyülekezet nevében Pöőr József helyettes lelkész, az iskolások nevében Gueth Gyula tanító szolgáltak és vettek tőle búcsút. Alulírott a múlt évi, esperesem megbízásából végzett egyházlátogatás alkalmával találkoztam vele utoljára, amikor is még szolgálatban állott, de néhány hónap múlva megkezdendő volt nyugdíjas életét. Megragadtam az alkalmat, hogy ezen a presbiteri gyűlésen hivatalosan elbúcsuztassam, mint a csajági egyház 46 éves lelkipásztorát, aki mindig együtt érzett híveivel és ajánltam figyelmükbe a hűséges munkást megérdemlő jutalmat: a tiszteletet és hálát. A 83 éves aggastyán olyan választékos mondatokban, olyan frappáns gondolatokban kifejezetten válaszolt rá, hogy álmélkodással álltam meg előtte és mikor megkérdezte tőlem, hogy ha nem a paróchia lesz az otthona, meglátogatom-e őt, na érre lesz utam? Természetesen, hogy legnagyobb készséggel tettem ígéretet, mert hiszen sohasem felejtem el annak a két esperesnek, neki és az elődjének jóindulatát, amellyel engem, mint idegent, ifjú koromban fogadtak Mezőföldön, amely sokáig arról volt híres, hogy idegent nem szívesen fogadott kebelébe. Ezt az ígéretemet azonban csak sírjánál válthattam be, a látogatást ott tehettem meg annál az újonnan domborult sirhalom mellett a csaiági temetőben. A hű munkás emlékezete: áldott, jutalma: a többre bízatás. Kálóz. Vargha Kálmán. Egy nagyszerű példa. Miközben tart a tülekedés és a harc künt a világban, aközben akad egy nemes lélek, aki a szó teljes értelmében és minden tekintetben nemes — és kivonva magát a világ tülekedő zajából és harcából, nagyszerű áldozatra szánja el magát a lelke mélyéből szeretett pápai református egyház irányában. Ä napokban Balogh Lajos és felesége született Györy Mária Takácsiról a következő szerény levéllel kereste fel a pápai lelkészi hivatalt: »Nagytiszteletű Lelkipásztor Úr! Alulírott Balogh Lajos és nőm Győry Mária takácsi lakosok, református egyháztagok, családtagjainkkal egyetértve, isten Lelkének buzdítására, az épülő pápai református templom egy ablakának elkészítésére 142 P, azaz egyszáznegyvenkbttő pengőt önként felajánlunk és azt folyó év március hó közepéig a pápai református egyház pénztárába befizetjük. Isten áldása legyen a pápai református egyházon, annak vezetőségén, hogy az építés munkáját mielőbb befejezhessék s rendeltetésének átadhassák. Takácsin, 1935 február 18. Balogh Lajos és felesége született Győry Mária«. A levél írója nem tartozik országépítő nagyságaink közé, akik most odakint fújják a nagy népgyűléseken a harci harsonát; sőt még az egyház vezetői közé sem tartozik, akik odafent az éleken végzik bölcs elmeéllel egyházunk kormányzásának irányítását; egyszerű falusi ember ő, azok közül a milliók közül való, akik lent laknak a völgyekben. De az ő buzgó kálvinista szíve megérzi, hogy mire van ebben a válságos korban az ő szivéhez forrott drága anyaszentegyházának szüksége. Áldozatos szivekre! Példaadó hívekre! Olyan hívekre, akik nem szájukon hordják az Isten és egyház szeretetét, hanem a szivükben! Olyan ’hívőkre, akiknek nem a mosolyuk fejezi ki az egyház iránt való buzgóságot, hanem az adakozásuk, a tettekben nyilatkozó áldozatkészségük. Ebben a világban, amely tele van jajszóval és panasszal, amely valóban tele van nyomorúsággal, a földresujtott szegény magyar nép égbekiáltó nyomorúságával — fölséges példa marad időtlen időkig Balogh Lajos uramnak és kedves családjának a 142 pengős adománya. Amikor egy-egy pengőt vagy talán filléreket is nehéz kihúzni a legtöbb ember zsebéből, akkor a példa nagyszerűségével fog hatni a Balogh Lajosék cselekedete! Amíg ragyogni fognak a pápai református templom toronycsillagai, amíg világítani fognak zsoltárokat zengő híveknek e templom ablakai, amig eredeti tisztaságában fog zengeni annak szószékéről az Isten Igéje, — mindaddig hirdetni fogja ez a templom Balogh Lajos uramnak és kedves családjának is hív emlékezetét! Pápa. ólé Sándor. (F*-...... - ^ I« KONYV1SMERTETES 53 ..... ^ Isten a tudományban. Irta: C. F. D’Arcy, D. D., F. B. A. armaghi érsek. Fordította: Halka Zoltán. Lélek és természettudomány című sorozat. 12. szám. A lelkészi családok meleg, hívő levegője természetszerűen indítja a papfiúkat a vallási kérdések felé. Ebből az egyszerű ténymegállapításból érthető, hogy Halka Zoltán joghallgató — Halka Sándor belsősomogyi esperes szépkészültségű fia — sem megy el hidegen azok mellett a problémák mellett, amelyek a theologiát közelebbről és állandóan érdeklik. Isten és a tudomány viszonya a keresztyén theologia szempontjából apologetikai feladat, aminek a megoldása minden idők theologusát foglalkoztatta, de nem hagyta érintetlenül a tudomány mezején kereső lelkeket sem. A munka angol szerzője a theologia szempontjából kezeli a feladatot és theologiai felfogásából kísérli meg a feleletadást. A modern tudományos kutatás a csillagászát, a fizika, a geológia, a biológia, az antropológia, az archeológia szerint arra az eredményre jut, hogy a világmindenség szerves természetű egységében uralkodó szerepe a szellemi és nem az anyagi valóságú értékeknek van. A természet szépségében a Teremtő ereje bontakozik ki minden emberi közreműködés nélkül. Isten és a tudomány, általánosságban a hit és a tudomány viszonya békés és megértő viszony, mert a mindenségben nyilatkozó szellemi valóságú Teremtő mutatkozik meg a vallásban is. A világ legnagyobb tanítói nem maguktól cselekesznek és szólnak, hanem egy »Tőlük különböző Lélek belső ihletése« folytán kényszerűiéivé intenek és tanítanak. Ez a belső vezetés nyilvánul a prófétáknál, legtökéletesebben Jézusban. A keresztyén Szentháromság tanának értelme szerint a »Legfőbb Teremtő Hatalom Egységében személyes megkülönböztető vonásokat kell észrevennünk«. A Szentháromság tana által érezzük meg »a világegyetem végső rejtélyét és egyszersmind megtanuljuk megismerni Istent az Üdvözítő emberi életében és a bennünk lakozó Lélek hatalmában«, hangzik a könyv hegeli ízű konklúziója. A munka fordítása élvezetes, gördülékeny stílusban készült. Kétségkívül nyereség magyar nyelvű megjelentetése úgy a theologia, mint a tudomány szempontjából. A könyvhöz Völgyesi Ferenc dr. írt előszót. Márkus Jenő.
