Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-24 / 8. szám

Negyvenhatodik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1935 február 24. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Az „Élet“ mérkőzése a „Halállal“. Az »egyke« bűne s zsoldja a »halál«, hidegen és könyörtelenül végzi a maga jövendőt gyilkoló mun­káját Somogybán. Erre döbbent rá mindenki a napok­ban a darányi somogyi ifjúsági konferencián, amikor Farkas Sándor álsósegesdi lelkész szomorúan emlí­tette meg prédikációjában, hogy az elmúlt évben több száz lelkes gyülekezetében »egyetlenegy csecsemő fe­jére sem csorgatta a keresztvizet«. Ügy éreztük, mintha a halál vigyorgott volna a háttérben: »Itt már úgyis én vagyok az úr, hiába minden«. De mégis. A dermesztő téli napokban egy 140 főnyi ifjú sereg gyűlt össze Darányban. Somogyi if­júság, legtöbben »testvér nélküli« egyke gyerekek. Két napig voltak együtt azért, hogy közelebbről meg­ismerkedjenek az »Élet« Fejedelmével s Vele hadat üzenjenek a halálnak. Darányban jó helyre ment a konferencia, mert a szépen megújított templom kövei is arról beszéltek, hogy milyen nagy volt ezen a vidéken a hitvalló ősök élniakarása és hithűsége, amikor 100 évvel ezelőtt templomukhoz Szigetvárról adogatták kézről-kézre a követ, mert még fuvarra sem tellett. A magyar élet tartó gerendái. Kiskorpádról, egy kicsiny leányegyházból 45 km.-es útat kocsin tett meg a héttagú kiskorpádi lel­kes ifjúsági egyesület. Benkő Kónya József darányi ifjú bátor és okos szavakkal köszöntötte a vidéki if­júságot a megnyitó istentisztelet után. »Nekünk ifjak­nak a magyar élet tartó gerendáivá kell lennünk« — mondotta. Külön kiemelve köszöntötte a konferencia egyik előadóját, dr. Batiz Dénes orvost, a Magyar K1E Szövetség ügyvezető elnökét, aki »nem életet ölni, hanem jövendőt menteni jött«. Erről szólott a zártkörű »Az igazi házasság« című előadása, melyet tanulságos hozzászólások követtek. Egyik hozzászólás hangsúlyozta, hogy hiába lesz földbirtokreform, ha nem lesz hozzá ember, aki vállalja a földet, mint az egyik egykés községgel történt. »Hogy kellene nekem több föld, mikor ezzel se bírok ami van, nincs hozzá munkaerő« — mondták az atyafiak. A »cédulaházban«. Van Darányban egy kis pirostéglás épület: »cé­dulaháznak« hívják. Itt van a csendőrség s innét kül­denek cédulát s ide idézik azokat, akik rossz fát tet­tek a tűzre. Közvetlenül a konferencia előtt az a hír terjedt el a faluban, hogy megerősített csendőrséget küldtek ki Darányba, mert hallották, hogy nagy soka­­dalom lesz, sok legény lesz együtt. Hátha valami nagy ivás, bál, verekedés s miegymás is sorra kerül s a végén még a cédulaházat is igénybe kell venni. És tényleg igénybe is kellett venni... a reggeli biblia­tanulmányozás alkalmával az egyik csoport ott jött FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK össze. Bizony úgy éreztük ott, hogy még a »kövek is beszélnek« s arra tanítottak az Igével együtt, hogy ítéljük szemétnek azokat a bűnöket, melyek ide jut­tatták a fiatalembereket. Elnémulnak-e a harangok? A darányi gyülekezet őszinte szeretettel látta vendégül a konferencia résztvevőit s a sziveslátás miatt néha nehezen tudtuk pontosan kezdeni az össze­jöveteleket. A konferencia viszont lelkiekkel igyeke­zett meghálálni ezt a sok jóságot s az első nap es­télyén s másnap délelőtt az egész gyülekezet színe előtt folyt le a programm. Isten Lelke munkáját mu­tatta az is, hogy a konferencia alkalmával vidékiek és helybeliek »szokatlanul« szépen adakoztak a kon­ferencia céljaira. Voltak a két napnak játékos, tiszta vidámságéi percei is a délutáni körzeti ping-pong verseny és társas délután alkalmával. A záró estén a darányi ifjúság gyönyörködtette és tanította a jelen­levőket az »Elnémult harangok« című színmű előadá­sával. Örömnap volt az a két nap, mert úgy éreztük, hogy elősegítette és erősítette a környékbeli ifjúsági munkák fejlődését. S mégis szorongó érzéssel kérdez­tük a vegén magunktól: Vájjon Somogybán is el fog­nak-e némulni a magyar kálvinista harangok, mert el­fogynak a magyar kálvinisták s nem lesz kinek szól­janak? Vájjon lesz-e Somogybán olyan bibliás életű, komoly keresztyén református magyar ifjúság, ame­lyik nem követi apái és anyai nemzetgyilkoló bűneit? Somogyi magyar református ifjúság! Ezekre a kér­désekre nektek kell feleletet adnotok! Dobos Károly. Szűcs Dezső 1851—4934. Bizonyára alig van valaki dunántúli ref. egyház kerületünkben, aki ezt a nevet, vagy annak viselőjét ne ismerte volna, ismertté tette hosszú évekre ter­jedő egyházi közéleti munkássága és mindenkit le­kötelező és megnyerő közvetlensége és derült ke­délye. Korán bekerült az egyházi élet vezérkarába; és ez nem is volt nehéz reá nézve, mert olyan körülmé­nyek és adottságok irányították és inspirálták, ame­lyeknek hatása alól egy törekvő férfi ki nem vonhatta magát, ha csak méltatlan és hálátlan nem akart lenni azok emléke iránt. Nagy vezető férfiak közvetlen közelében élt, atyja a nagytekintélyű mezőföldi esperes: Szűcs Já­nos enyingi lelkész, anyai nagyatyja: Báli Mihály előbb kálozi, majd polgárdi lelkész, esperes, egyház­kerületi főjegyző, apósa: Czike Lajos tatai esperes és

Next

/
Oldalképek
Tartalom