Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-02-24 / 8. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 8. szám. Pápa, 1935 február 24. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Az „Élet“ mérkőzése a „Halállal“. Az »egyke« bűne s zsoldja a »halál«, hidegen és könyörtelenül végzi a maga jövendőt gyilkoló munkáját Somogybán. Erre döbbent rá mindenki a napokban a darányi somogyi ifjúsági konferencián, amikor Farkas Sándor álsósegesdi lelkész szomorúan említette meg prédikációjában, hogy az elmúlt évben több száz lelkes gyülekezetében »egyetlenegy csecsemő fejére sem csorgatta a keresztvizet«. Ügy éreztük, mintha a halál vigyorgott volna a háttérben: »Itt már úgyis én vagyok az úr, hiába minden«. De mégis. A dermesztő téli napokban egy 140 főnyi ifjú sereg gyűlt össze Darányban. Somogyi ifjúság, legtöbben »testvér nélküli« egyke gyerekek. Két napig voltak együtt azért, hogy közelebbről megismerkedjenek az »Élet« Fejedelmével s Vele hadat üzenjenek a halálnak. Darányban jó helyre ment a konferencia, mert a szépen megújított templom kövei is arról beszéltek, hogy milyen nagy volt ezen a vidéken a hitvalló ősök élniakarása és hithűsége, amikor 100 évvel ezelőtt templomukhoz Szigetvárról adogatták kézről-kézre a követ, mert még fuvarra sem tellett. A magyar élet tartó gerendái. Kiskorpádról, egy kicsiny leányegyházból 45 km.-es útat kocsin tett meg a héttagú kiskorpádi lelkes ifjúsági egyesület. Benkő Kónya József darányi ifjú bátor és okos szavakkal köszöntötte a vidéki ifjúságot a megnyitó istentisztelet után. »Nekünk ifjaknak a magyar élet tartó gerendáivá kell lennünk« — mondotta. Külön kiemelve köszöntötte a konferencia egyik előadóját, dr. Batiz Dénes orvost, a Magyar K1E Szövetség ügyvezető elnökét, aki »nem életet ölni, hanem jövendőt menteni jött«. Erről szólott a zártkörű »Az igazi házasság« című előadása, melyet tanulságos hozzászólások követtek. Egyik hozzászólás hangsúlyozta, hogy hiába lesz földbirtokreform, ha nem lesz hozzá ember, aki vállalja a földet, mint az egyik egykés községgel történt. »Hogy kellene nekem több föld, mikor ezzel se bírok ami van, nincs hozzá munkaerő« — mondták az atyafiak. A »cédulaházban«. Van Darányban egy kis pirostéglás épület: »cédulaháznak« hívják. Itt van a csendőrség s innét küldenek cédulát s ide idézik azokat, akik rossz fát tettek a tűzre. Közvetlenül a konferencia előtt az a hír terjedt el a faluban, hogy megerősített csendőrséget küldtek ki Darányba, mert hallották, hogy nagy sokadalom lesz, sok legény lesz együtt. Hátha valami nagy ivás, bál, verekedés s miegymás is sorra kerül s a végén még a cédulaházat is igénybe kell venni. És tényleg igénybe is kellett venni... a reggeli bibliatanulmányozás alkalmával az egyik csoport ott jött FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK össze. Bizony úgy éreztük ott, hogy még a »kövek is beszélnek« s arra tanítottak az Igével együtt, hogy ítéljük szemétnek azokat a bűnöket, melyek ide juttatták a fiatalembereket. Elnémulnak-e a harangok? A darányi gyülekezet őszinte szeretettel látta vendégül a konferencia résztvevőit s a sziveslátás miatt néha nehezen tudtuk pontosan kezdeni az összejöveteleket. A konferencia viszont lelkiekkel igyekezett meghálálni ezt a sok jóságot s az első nap estélyén s másnap délelőtt az egész gyülekezet színe előtt folyt le a programm. Isten Lelke munkáját mutatta az is, hogy a konferencia alkalmával vidékiek és helybeliek »szokatlanul« szépen adakoztak a konferencia céljaira. Voltak a két napnak játékos, tiszta vidámságéi percei is a délutáni körzeti ping-pong verseny és társas délután alkalmával. A záró estén a darányi ifjúság gyönyörködtette és tanította a jelenlevőket az »Elnémult harangok« című színmű előadásával. Örömnap volt az a két nap, mert úgy éreztük, hogy elősegítette és erősítette a környékbeli ifjúsági munkák fejlődését. S mégis szorongó érzéssel kérdeztük a vegén magunktól: Vájjon Somogybán is el fognak-e némulni a magyar kálvinista harangok, mert elfogynak a magyar kálvinisták s nem lesz kinek szóljanak? Vájjon lesz-e Somogybán olyan bibliás életű, komoly keresztyén református magyar ifjúság, amelyik nem követi apái és anyai nemzetgyilkoló bűneit? Somogyi magyar református ifjúság! Ezekre a kérdésekre nektek kell feleletet adnotok! Dobos Károly. Szűcs Dezső 1851—4934. Bizonyára alig van valaki dunántúli ref. egyház kerületünkben, aki ezt a nevet, vagy annak viselőjét ne ismerte volna, ismertté tette hosszú évekre terjedő egyházi közéleti munkássága és mindenkit lekötelező és megnyerő közvetlensége és derült kedélye. Korán bekerült az egyházi élet vezérkarába; és ez nem is volt nehéz reá nézve, mert olyan körülmények és adottságok irányították és inspirálták, amelyeknek hatása alól egy törekvő férfi ki nem vonhatta magát, ha csak méltatlan és hálátlan nem akart lenni azok emléke iránt. Nagy vezető férfiak közvetlen közelében élt, atyja a nagytekintélyű mezőföldi esperes: Szűcs János enyingi lelkész, anyai nagyatyja: Báli Mihály előbb kálozi, majd polgárdi lelkész, esperes, egyházkerületi főjegyző, apósa: Czike Lajos tatai esperes és