Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-02-10 / 6. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1935 február 10. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE------- ----------------MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —...............................—....—-----------------FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Történelem és hit. A hitben Isten szól, ezért a hit nem ingadozik Ítéletében, sohasem szubjektív és relativ bizonyossággal dönt, hanem bizonyossága és biztossága abszolút bizonyosság és biztosság. A történelem így vagy úgy dönthet, a hit csak egyféleképen beszélhet, ahogy az Isten parancsolja. A történelemben a kételkedés mindennapi látogató, a hit, ha tényleg hit, úgy áll, mint a Sión hegye és a bizonyosság, a halálos bizonyosság foglalata, hiszen benne Isten, a legfőbb és egyetlen bizonyosság szólal meg, ö küldi el ítéletét és döntését. Mindez pedig onnan ered, hogy amíg a történelem a tárgya felett áll, azzal bizonyos mértékben rendelkezik, addig a hit maga alárendelést jelent. A hit maga felett tudja Istent, aki vele és rajta keresztül rendelkezéseit közvetíti, aki Úr felette. A történelem a múlt lehető legteljesebb meghódítására tör, a hit meghódolás: az a tudat, hogy nekem nincs jogom önmagámmal rendelkezni, mert én nem a magamé vagyok, hanem a Jézus Krisztusé, aki engem vérével magának vásárolt meg, szolgájává, rabszolgájává tett; hogy Ő rendelkezik velem, emeljen fel vagy dobjon le a mélységbe, vezessen a kegyelem útján vagy hurcoljon a kárhozat felé; nekem nem lehet szavam, különvéleményt nem jelenthetek be Isten véleménye mellett, csak elfogadhatom az Ö megmentő vagy elítélő szavát, minden szavára csak igennel válaszolhatok; nem lehet önös igényem, csak azt kívánhatom, amit Isten ad, csak azt kérhetem, amit Ö felajánl, csak azért és akkor imádkozhatott!, amire és amikor Ő felszólítást ad; nem lehet önös célom, ami felé tartsak, mindenről lemondtam, mert a hitben nem én élek, hanem a Krisztus él bennem. — Történelem és hit között a legélesebb ellentét itt van: a történelemben mindig az ember dönt, a hitben sohasem az ember, de mindig Isten a döntő tényező, ezért objektiv és abszolut a döntése. Összefoglalva röviden a hitről mondottakat, a hit egyidejűséggel bíró, a transcendents világra vonatkozó, objektiv és abszolut bizonyosságéi tudaté III. A történelem és a hit1 fentebb előadott ellentétes attribútumai alapján feltesszük a kérdést, milyen szerepe van az egyiknek és a másiknak a keresztyén élet központi tényét, Jézus Krisztust illetőleg? Van-e mindegyiknek szerepe a Krisztus megismerésében? Van. A történelmet nem értékeljük le és nem dobjuk ki a keresztyén theologiából, csak az őt megillető helyre utasítjuk. A történelemnek azért van szerepe a Jézus Krisztus megismerésében, mert az Ige meg-1 E rövid fejtegetés természetesen nem meríti ki a hit egész területét, csak a téma szempontjából szükséges vonásokra mutat rá vázlatszerüen. Ugyanez áll a történelemről mondottakra is. testes ülése a múltban történt, ott, ahol a történelem a maga feladatát látja. Amennyiben az Ige megtestesülése megtestesülés, történet, esemény, amelyik a térben és időben realizálódott, annyiban jogosult a történelem, hogy foglalkozzék a megtestesült Igével, Jézussal. A keresztyén theológia szempontjából visszautasítjuk Troeltschnek azt a felfogását, hogy a jelenkor a régi misztikusok és spiritualisták gondolataihoz tér vissza, akik a keresztyénséget a lélekre gyakorolt hatásában találták meg és ezt a hatást nem kötötték szükségszerűen Jézus történeti személyiségének ismeretéhez és ismeréséhez (Troeltsch: Die Bedeutung. 16 sk. 1.). A mi számunkra Krisztus nem szimbólum, nem a szellem áttörési pontja, ahol és akiben az önmagában létező abszolut szellem önmagából kilép, hogy a hegeli filozófia szerint ebben a világban az antitézist hozza létre, hanem az írás szerint hús-vér alak, valóságos ember, mindenben hasonló hozzánk, a bűnt kivéve, akiben a Szentháromság Isten második személye lépett bele a mi világunkba, Amenvnyiben Jézus hús-vér ember, annyiban élettörténete a történelem ítélőszéke elé tartozik, annyiban a történelem által megfogható. A történelem azokban az eseményekben, amelyeket az evangéliumok Jézus életéről elmondanak, ellentéteket állapíthat meg és azokból elvetheti azt, amit a maga módszerével elégtelennek, valószínűtlennek talál. »Az Ige testté lett«, a »nostra assumsit«, nemcsak megengedi, de elvárja a történelmi kritikát. A történelmi kritika merőben emberi tevékenység s Jézus embervolta nem zárja ki, sőt magábazárja, megköveteli, hogy az embersorsot vállalt Krisztus ezen a ponton, a történelmi kritika terén is, sorsközösségben, szolidaritásban álljon a tegnap, a* ma és a holnap emberével. Jézus a történelmi vizsgálódás tárgya, — ez annyiban áll, amennyiben maga az írás is, mint emberi alkotás és amennyiben emberi alkotás, a történelmi kritika elé tartozik. Márkus Jenő. (Folyt, köv.) Németországi lelkész levele a német egyházi harcról. Lapunk két utóbbi évfolyama már többször hírt adott, sőt cikkekben is beszámolt a német egyházi helyzetről. Még bővebb és rendszeresebb volt a Református Élet hírszolgálata. Ennek a hasábjairól Révész Imre professzor szemével nézhettük s az ő gondolatébresztő és magábaszállásra késztető reflexióval kísérhettük az eseményeket. Magukról az eseményekről pedig a legrészletesebb magyar nyelvű beszámolót és aktagyüjteményt Raffay Sándor ev. püspök adta, Vallási mozgalmak Németországban c. könyvében (Ev. Élet kiadása, Budapest, 1934). — Az utóbbi hónapokban a sajtócenzúra életbeléptetése miatt alig tud-
