Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1935-11-03 / 44. szám

Negyvenhatodik évfolyam. 44. szám. Pápa, 1935 november 3. DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ___________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ____________________________-------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK--------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Kálvin, a szolga* 1. Kálvin életét véletlenül sem szabad egy nagy hős, vagy kiváló gondolkodó, tudós életével össze­tévesztenünk. A hősök önmagukból hozzák elő csele­kedeteiket; csontjaikban akarások égnek, lelkűket cso­dálatos, kápráztató erők nyugtalanítják; érzik fel­sőbbrendű mivoltukat, látják, hogy a tömeg felett állanak, másokhoz viszonyítva valami többlet van ben­nük, élesebb a látásuk, vakmerőbb az elhatározásuk, fanatizmusuk nagyobb lánggal lobogó. Biztosabban járnak szakadékok szélén, könnyebben kapaszkodnak meredek magaslatokra, a szenvedést jobban tűrik, könnyeik nem csordulnak az arcukra, kínok nem vág­ják őket a földhöz. — A gondolkodó, a tudós a gon­dolat olyan minőségét és mennyiségét hordja magá­ban, hogy önmagából ezreket, nemzedékeket, kor­szakokat táplálhat. A gondolkodó lelke mélyforrásií kút, megitatja belőle a hozzá siető vándort, fáradt telkekbe, elcsüggedt lelkekbe lendületet önt, kiáb­rándult lelkekbe a szépség ízét csepegteti. A gondol­kodó, a tudós hosszú kínlódások, keserves erőfeszí­tések árán annyi értéket termelt önmagában, annyi jó szabad birtokosa, hogy ajándékozó, bőkezű úrként léphet fel embertársaival szemben. Ilyen értelemben Kálvin nem hős és nem tudós gondolkodó. A hős és a gondolkodó önmagában áll, minden érzésének, tettének, gondolatának forrása ön­magában van. Egészen a maga embere. Szabad ember, aki így és úgy gondolkodhat, beszélhet és csele­kedhet. Amit Kálvin gondolt és cselekedett, nem önma­gából gondolta, beszélte és cselekedte. Nem volt ő úr, aki felemelt fejjel járhatna; nem volt gazdag, aki a magáéból bárkit is megajándékozhatott volna. Kálvin nem szabad ember, nem független ember. Kálvin úgy jár, mint akinek életét igába hajtot­ták, szolgálatra, rabszolgaságra fogták be. Bármeny­nyire képzett elme, bármennyire fegyelmezett ember, Másra hallgat, Más gondolatait ismétli és Más veze­tése, parancsoló akarata alatt áll. Kálvin Isten szol­gája. Élete ezért nem nevezhető hősi életnek a szó közönséges értelmében. Lendülete, kitartása, vakmerő­sége Istentől származik, akaratát Isten kovácsolja és edzi óriási terheket elhordozó akarattá. Teste úgy építtetett meg, hogy szótalan, bátortalan, visszahú­zódó, észrevétlenül eltűnő élete legyen. Fizikumában minden kellék adva van, hogy kitaszigálják a po­rondról, félrelökjék és eltapossák. Roggyant test, be­teg test. A teste repedt hangszer, amely nem alkalmas arra, hogy a földkerekségét betöltő, átjáró, felrázó * A pápai theologusok „Tóth Ferenc“ körének 1935. okt. 31-iki reformáció ünnepélyén a pápai templomban tartott előadás. szimfóniákat játszanak el rajta, arra sem alkalmas, hogy egy kisebb közösség vezérszólamát zengje el. S Isten kezébe veszi a gyenge, roncs szerszámot. A törékeny cserépedényben megmutatja hatalmát és ere­jét. Amíg igájába hajtja, szolgálatára alázza, gondola­tából mind többet bíz rá, akaratából mind többet ad át neki. Kálvin egész életében érzi az idegen gondolat az idegen akarat hatalmát, kényszerítő, megalkuvást nem ismerő felsőbbségét; egész életében az idegen gondolat, az idegen akarat hajtja és nyugtalanítja. így érthető, hogy Kálvin egész életében ott áll, ahová sohasem készült, amitől félt, ami elől az utolsó percben is menekülni akart. Csendes szobába vágyott, csendes környezetbe, szótalan, néma könyvek közé indult el és az akkori Európa legveszedelmesebb tűzfészkébe, Genfbe érkezett meg. Másokkal is meg­történt és történik, hogy azt kell tenniök, amit nem óhajtottak, hogy sóhajaikat visszafojtva nem-keresett posztokon állnak őrt és azután egész életükben gyó­gyíthatatlan sebként hordozzák szivükben csalódásu­kat. Kálvin úgy állt helyén, ahová semmi nem von­zotta, mintha mindig oda igyekezett volna. Isten kö­zelében élt. Isten közelében nincs egyéni vágy, egyéni ambíció; Isten közelében meghal minden egyéni, kü­lönös kívánság. Bármennyire szereti Kálvin a köny­veit, a tollát, isten akaratára megosztja azokat a szó­lás hatalmával. S ha a csendet kereste, elfelejti ezt a kívánságát is, zajos tumidtusok közepébe veti ma­gát s aki a magány emberének készül, tömegek előtt tömegekkel harcol. > A protestántizmus nem az egyé­niség, vagy a lelkiismeret szabadsága, hanem a lelki­ismeretnek Isten igéjében való megkötése.« Nincs joga senkinek, hogy Istennel szemben különleges igé­nyeket támasszon, hogy emberi kívánságaival az Ige útjába álljon. Nincs joga senkinek, hogy Isten kíván­ságaival szemben egyéni kívánságokat jelentsen be. Az embernek csak arra van joga, hogy elfogadja és végrehajtsa Isten kívánságát és akaratát. Senki sem tervezheti el ízlése szerint élőre a boldogsága útját, nem tűzhet maga elé célokat, nem hajszolhat önös érdekeket, hanem odaáll Isten Igéje alá és minden személyés igényét, vágyát elfelejti, amikor Isten útat mutat és célokat tűz. Igv hajolt meg Kálvin Isten előtt. Az Istennek engedelmeskedő emberben nincs in­gadozás, ahogyan a parancsot átvevő katona sem töprenghet a megkapott utasításon. Megy előre fé­lelem és megrettenések nélkül, mert legnagyobb baja mégis abból származhatik, ha kijátsza a parancsot, ha a maga gondolatai szerint kísérelné meg a parancs végrehajtását. Kálvinnak nincsen lelki harca. »Istenben élni és halni, nem látni és nem akarni níast, mint Isten akaratát... eltűnni fensége alatt.« Nem ismeri az életért való aggódást. Nem kíméli, nem kényez­teti magát. A nyárspolgári élet-takarékosságból maga­

Next

/
Oldalképek
Tartalom