Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-06 / 40. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 40. szám. Pápa, 1935 október 6. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _______________________----------------------------—---------" FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK ——--------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, I FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A hercegprimás házassági törvénymódosítási javaslata. A múlt évi (1934) országos katholikus nagygyűlésen a család hathatósabb védelme érdekében a magyarországi katholikusok hercegprímása a polgári házasság eltörlésének gondolatát vetette fel, illetve az alábbi törvénymódosítást ajánlotta: »Ez a törvénymódosítás az egyik lehetőség szerint abban állana, hogy az egyvallású jegyesekre nem vonatkoznék a polgári házasságról szóló törvény, úgy, hogy ezeknél saját egyházuk törvényei szerint kötött, pusztán egyházi házasságát az állam kötelező polgári házasság nélkül akceptálná s neki polgárjogi következményeket biztosítana mindaddig, mig az az egyház, melyben a házasság köttetett, a maga törvényei szerint ki nem mondaná és az államhatalommal hivatalosan nem közölné, hogy az illető házasság kezdettől fogva érvénytelen volt, illetőleg, hogy a házassági kötelék felbomlott. Ebben az esetben a vegyesházasságokra vonatkozóan a mostani állami törvények továbbra is érvényben maradnának. • A törvénymódosítás másik lehetősége szerint pedig még helyesebben abban állana, hogy a polgári házasságról szóló törvény sem az egyvallású, sem a vegyesvallású jegyesekre nem vonatkoznék, hanem ezeknek közös egyházuk, vagy az egyik fél egyháza előtt kötött, pusztán egyházi házasságát az állam, ugyancsak kötelező polgári házasság nélkül akceptálná és neki polgárjogi következményeket biztosítana mindaddig, mig az az egyház, melyben a házasság köttetett, a maga törvényei szerint ki nem mondaná és az államhatalomnak hivatalosan nem közölné, hogy az illető házasság kezdettől fogva érvénytelen volt, illetőleg, hogy a házassági kötelék felbomlott. Ilyen törvénymódosítás ellen az államhatalomnak sem lehetne kifogása, mert az előbbi esetben legalább az egyvallású, az utóbbi esetben pedig a vegyesvallásu felek házasságának és családjának szilárdságát is sokkal jobban biztosítaná, mint a mostani állami törvények, melyek alapján eddig oly könnyű volt a polgári házasságok felbontása, hogy már maga az államhatalom is megsokalta és szinte elrémült, mikor a tömeges válások szörnyű nemzetrontó következményeit észrevette. De nemkatholikus testvéreinket sem érné semmiféle sérelem, ha ez a törvénymódosító javaslat akár egyik, akár másik formájában törvényerőre emelkednék, mert az állam őket is megbecsülné, mikor az ő egyházaik törvényei szerint kötött, tisztán egyvallású és vegyesvallású házasságokat a maga szempontjából akceptálná és nekik polgárjogi következményeket biztosítana. Ha azonban valamelyik felekezet ezt a törvénymódosítást ma- I gára nézve netalán nem kívánná és inkább ragaszkodnék a kötelező polgári házassághoz, a módosított törvény kimondaná, hogy a polgári házasság az illető felekezet törvényei szerint kötött, tisztán egyvallású és vegyesvallású házasságokra nézve ezentúl is kötelező.« Ebben a javaslatban két alternatívát vetett fel a hercegprimás, még pedig az első abban áll, hogy az egyvallású jegyesekre nézve megszűnnék a kötelező polgári házasság és ennek helyébe lépne az egyházi házasság és ezek az úgynevezett »tiszta« házasságok érvénytelenítés és bontás tekintetében szintén nem a polgári, hanem az illető felekezet egyházi bíráskodása alá esnének. Viszont a vegyesházasságok kötésére, érvénytelenítésére, bontására nézve maradna a jelenleg érvényben levő polgári törvénykezés rendelkezése. Tehát a mai egységes állami házassági jog és törvény helyett lenne egy, a tiszta párokra, egyház- és egy, a vegyes párokra, állami házassági jog és törvény. A másik alternativa szerint úgy a tiszta, mint a vegyes párok házasságkötési formája és megsemmisítő vagy bontó eljárása teljes egészében visszakerülne az egyházak jogkörébe és törvénykezése alá, még pedig ahhoz a felekezethez, amelyikhez a jegyespárok tartoznak. Ha vegyesvallásuak, akkor bármelyik fél egyházát választhatják, de a házasságuk érvénytelenítése vagy bontása felett is az az egyház határoz, ahol a házasságot kötötték. A két alternativa közül az elsőnek elfogadása állampolgári szempontból semmiesetre sem kívánatos. Az állam élete a családokén nyugszik. Hogy ne az állam legyen a jogalkotó és jogfenntartó hatalom, az ma már a modern állami berendezkedésekben el sem képzelhető. Már félszázaddal ezelőtt, 1890 november 22-én tartott képviselőházi beszédében így világítja meg ezt a tételt Apponyi Albert: »Minden szempontból, úgy állami szempontból, mint magának az egyházi életnek szanálása szempontjából szükség van arra, hogy az állam a maga jogrendjét a maga egészében önállóan kiépítse. Szükség van arra, hogy azt kiépítse minden téren, a családjognak és a házasságjognak terén is. Feltétlenül szükség van erre állami szempontból és én nem ismerek érdeket, mely ezzel ellenkezik... Az államnak, a nemzeti egységnek érdeke feltétlenül kívánja azt, hogy egységes jogrend foglalja magában az államnak összes polgárait, hogy ne legyen az állam polgárainak egyetlen része sem, amely az általános jogrenden kívül áll... hogy ez által a magyar nemzet erkölcsi életének minden tényezője akként szanáltassék, hogy arra azután egységes, mindenki iránt egyenlő mértékkel mérő jogrend felépíthető legyen«. Egy másik beszédében, 1892 november 25-én
