Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-06 / 40. szám
180. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. pedig ezt mondja: »Arról talán nem álmodik senki, hogy ezen állapotok szanálásának még egy más módja is lenne; hogy ezen állapotokat szanálni lehetne talán azzal, hogy egyik egyháznak házassági jogát ismét dominánssá tegyük és a többi egyházak felett privilégiummal, túlhatalommal ruházzuk fel. Aki ilyen törekvéseket gondolna, aki ilyen terveket forralna, az tudtán kivül, vagy öntudatosan az ország belbékéjének legveszedelmesebb ellensége volna«. Nem kivánatos tehát, hogy kétféle házassági jog legyen. A római egyház ezt azért kivánja, mert úgy véli, hogy a házassági jog visszaszerzésével és kizárólagos birtokolásával tagjai lelki életének irányítását és különösen a gyermekek vallásos nevelését jobban biztosíthatja, másrészt, hogy a házasság felbonthatatlanságának dogmáját általános érvényre juttassa. A lelki élet irányítása és a vallásos nevelés lehet közömbös az államra nézve, de nem maradhat közömbös az állam a házasság intézményével szemben, mert a házasság, mint életközösség, jogviszony is, amelynek messze kiható jogi konzekvenciái vannak. Az állam a családokkal áll, vagy esik. A másik alternativa elfogadása felekezetközi szempontból lehetetlen. A polgári házasság behozatalának egyik legfőbb indoka és célja az volt, hogy a protestánsokra és általában a nem katholikusokra nézve kedvezőtlen helyzetet szanálja. A kedvezőtlen helyzet a vegyesházasságkötések körüli visszaélésekben és az azokból származó gyermekek elkeresztelésében kulminált annak dacára, hogy az 1868. évi Lili. te. mindenféle reverzálist jogilag érvénytelennek nyilvánított. A második alternativa megvalósulása esetén a r. kath. egyház hatalmi helyzet és terjeszkedés szempontjából megtartaná mindazt az előnyt, amelyet jelenleg bir, de ahhoz még mindaz hozzájárulna, amivel az 1894. évi egyházpolitikai törvények és az 1868 .évi Lili. te. előtt birt, mig a pn> testáns egyházak még a jelenleginél is hátrányosabb helyzetbe jutnának és többé a vallásfelekezetek egyenjogúságáról szó sem lehetne. Nem lehetne szó pedig azért, mert míg a vegyesházasságok egyrésze, de csakis egyrésze a kötelező polgári házasság révén nem szolgál feltétlenül és teljes egészében a protestáns egyházak kárára, mig ha a római kánonjog állami tekintélyt nyerne, a vegyesházasság államjogilag is a kárunkat növelné, mert egyenesen feljogosítaná a római egyházat arra, hogy a vegyesházasságra lépőkkel szemben még jobban, sőt szabadon erőszakoskodjék és a nem előtte kötött házasságot becsmérelje. Avagy ki garantálja, hogy a római egyház el fogja ismerni a nem előtte kötött házasságokat? Hisz a katholicizmusnak hitelve az, hogy a házasság Isten előtt csak akkor kedves, ha azt a róm .'kath. pap áldja meg. A protestánsoknak ez nem hitelve, tehát a protestáns hiten nem esik sérelem, ha a katholikus félnek reverzálist ad, de a katholikus hiten sérelem tesik, ha a másik fél nem ad, tehát minden esetben az a méltányos, ha a protestáns ad a katholikusnak. így a kánonjog érvényesülése a családok keretén belül egyenesen végzetes lenne. Ne beszéljünk addig hathatósabb családvédelemről, mig a családi élet tisztességét, komolyságát és szentségét az egyik felekezet napról-napra, az állam közömbössége miatt, az állam által megkötött és a nem katholikus szertartással esküt tett házasságot nyiltan ágyasságnak nevezheti. Mi következhetnék még ennek fokozására, ha a kánonjog léphetne az államjog helyére. Timete Danaos! A jogrendet megosztás és maradék nélkül őrizze és kezelje csak a szuverén magyar állam, az egyházak pedig építsék és tartsák a jó erkölcsöt és tiszta életet és tiszteljék kölcsönösen a házastársi viszonyt, akármelyik egyházban áldották is azt meg, mert itt kezdődik a családi élet hathatósabb védelme. A vallásfelekezetek egyenjogúságát és békéjét könnyebben garantálja az állam, ha maga tartja a kezében minden felekezetim egyenlően kötelező erőben a házasságkötés és érvénytelenítés, vagy bontás jogát. És ha szükség van továbbépítésre, az csak azon az úton lehet, hogy ne kedvezőtlenebb, hanem kedvezőbb helyzetet teremtsen a felekezetközi egyenjogúság és béke érdekében. Ennek útja pedig nem a polgári házasság eltörlése és az egyházi házasság sokféleségének visszaállítása, hanem az az út, amelyet az 1868. évi Lili. te. jelölt meg, de amely útról az egyházpolitika itörvények keresztülvitelének érdekében az akkori kormány a nagyobbik felekezet nyomására letérni volt kénytelen. Előadói előterjesztésemben szándékosan kerültem a részletkérdéseket és azokból levonható konzekvenciák taglalását, mert hiszen nem tanulmány készítésére, hanem határozati javaslat előterjesztésére kaptam felszólítást, bátor vagyok tehát a határozati javaslatot előterjeszteni. 1. Egyházkerületi lelkészértekezlet foglalkozva a hercegprímás házassági törvénymódosítási tervezetével, nem tartja kívánatosnak, hogy a házassági jog szabályozásának hatáskörét akár részben, vagy egészben kiadja az államhatalom a kezéből; az egyházak ma már nem jogalkotó és jogfenntartó közületek az állami életben. Ezeket minden téren jól ellátja az állam. Őrizze és építse tehát a jogrendet maradék nélkül a szuverén magyar állam, az egyházak pedig építsék és tartsák fenn a jó erkölcsöt és tiszta életet és tartsák tiszteletben az egymás által megáldott (házassági viszonyt a családok hathatósabb védelmére. 2. De igenis kívánatosnak tartja értekezletünk az egyházpolitikai törvények tovább fejlesztését oly irányban, hogy a vallásfelekezetek egyenjogúságát és békéjét hathatósabban biztosítsa. E végből törölje el az állam a reverzálist, teljes érvényre juttatva az 1868. évi Lííl. tc.-t és védelmezze meg a honpolgárokat attól, hogy egyházi fenyítékben részesülhessenek • azért, mert az állam törvényeit tartják meg. Németh Károly. Egyházkerületünk közgyűlése. A külföldi kapcsolatok során örömmel emlékezett közgyűlés dr. Webster J. Macdonald tanári beiktatásáról, von Prosch KIÉ titkár, dr. Brunner Emil és Buxton kapitány pápai látogatásáról. Dr. Pongrácz Józsefet kérte, hogy a külföldi kapcsolatokat továbbra is ápolja és ilyen irányú eddigi szolgálataiért neki köszönetét mondott. Az egyházi élet fejlesztése tárgyában hozott üdvös határozatokat külön cikkben közöljük lapunkban. Az iskolaügyek kapcsán hálás köszönetét mondott a 'VKM. őnagyméltóságának megértő jóindulatáért, mellyel lehetővé tette a pápai gimnáziumban egyes tanszékeknek a kor kívánalmai szerint átszervezését; elismeréssel adózott közgyűlés a csurgói reálgimnázium fenntartójának, a belsősomogyi egyházmegyének, különösen az igazgató-tanács nagyérdemű elnökének, dr. Maatolcsy Sándornak a bölcs
