Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-22 / 38. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1935 szeptember 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.-------- ----------—------- FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA^ FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Az oxfordi mozgalomról * Az oxfordi mozgalomról újat mondani ma már szinte teljességgel lehetetlen. Ennek oka a mozgalommal foglalkozó s egyre növekvő irodalom mellett legfőképpen onnan ered, hogy maga a mozgalom sem mond semmi újat. Eddigi ismereteim alapján a lényegét abban látom, hogy tipikusan újszerű módszer ez evangéliumi keresztyénség elsajátításéira. Hangsúlyozom, hogy tipikusan újszerű és nem új, mert mint módszer is, a kálvinizmus sokkal régibb s így újat csak azoknak hozhat, akik kivül állnak a kálvinizmus körén. Ebből a szempontból is igaza van tehát dr. Sebestyén Jenőnek, aki a mozgalomról szólva megállapítja, hogy semmi olyat nem hoz, ami több lenne, mint amit a református keresztyénség tanításában is és a református keresztyénség azokat mindenütt élte és éli is, ahol virágzásra jutott. Ez a megállapítás azonban semmi esetre sem jelenthet merev elzárkózást azzal a mozgalommal szemben, amely az eddigi jelek szerint teljes jóhiszeműséggel — ha nem is a legteljesebb hozzáértéssel — arra törekszik, hogy a gyakorlatba való átvitel útján újra visszaadja azoknak az igazságoknak régi fényét, amelyeket közhellyé tett és itt-ott elkoptatott a közönnyel és nemtörődömséggel párosult megszokottság. A mozgalomnak éppen ez az erősen hangsúlyozott gyakorlatiasság a legerősebb pontja "és egyben legfőbb érdeme. Tagjai hisznek abban, hogy az evangélium mai életünkbe is belevihető és modern viszonyok között is lehet szerinte élni. Egész magatartásuk felhivás a modern világgal szemben, mert az a vágyuk és azért küzdenek, hogy a hitetlenek Istenhez térjenek s így a huszadik század úgy fejeződjék be, mint ahogy az első kezdődött. Céljukat minden keret vagy szervezet mellőzésével akarják elérni. Meggyőződésük, hogy mozgalmuk alapítója, a Szent Lélek szervezet nélkül is összetartja őket. Hangsúlyozzák, hogy nem akarnak új vallásos »rend« vagy szekta lenni. Mindössze kisebb »csoportokat« alkotnak s az ú. n. házi összejöveteleket használják fel egymás építésére. Tanításuk középpontjában a kereszt áll. A keresztnél fordulóponthoz ér az ember, ha elhatározza, hogy úgy él, ahogy Isten »vezeti«, ahelyett, hogy emberi belátását követné. Ezt a fordulatot »megtérés« helyett »átváltozás«-nak, azokat pedig, akik megkísérlik mások átváltoztatását, »evangelizátorok« helyett »életátváltoztatóknak« nevezik. Aki el akar jutni ehhez a fordu* Ezt az összefoglaló ismertetést a veszprémi ref. egyházmegye 1935 julius 1-én tartott lelkészértekezletén olvastam fel. Nem annyira a teljességre törekedtem, mint inkább arra, hogy lehetőleg rövid és a lényeget megközelítő referátumot adjuk. lathoz, annak radikálisan le kell számolnia a bűnnel. Mint egy követ, ki kell dobni a bűnt a lélekből, azaz meg kell vallani. Ez a legjobb módszer arra, Tiogy meggátoljuk az ismétlését. A bűnvallás elsősorban Isten előtt történjék, de "ha a 'Szent Lélek indít rá'/ embertársaink előtt is tegyünk vallomást sajátmagunk megkönnyebbülésére. Ez a bűnvallás egyik része az ú. n. „közlésnek“. Másik része a bizonyságtevés, amelynek során a »csoport« tagjai elmondják egymásnak vallásos tapasztalataikat s így jutnak közelebb Istenhez. Soha nem vitáznak, mert meggyőződésük. hogy érvek sohasem fognak lelkeket megmenteni. Szerintük nem az értelem fegyvereit kell összetörni, hanem a bűn bástyáit lerontani. Ez pedig csak akkor sikerül, ha az őszinte bűnvallásra következik a jóyátétel. Ez utóbbi nélkül az előbbi nem sokat ér. Ezen a téren az egyes ismertetések szerint csodálatos eredményeket ért el a mozgalom. Még a távoli szemlélő is kénytelen érezni, hogy itt valóban a Lélek titokzatos ereje működik. — Aki bűneinek megváltása és jóvátétele után átadja magát az Istennek, az számíthat rá, hogy a Szent Lélek vezetni fogja az életnek minden vonatkozása között. Ennek a vezetésnek a keresésére legalkalmasabb az ú. n. »csendes óra«. A csoport tagjai összejöveteleiket mindig ezzel kezdik. Mélységes csendben várják a Lélek parancsait. Amit a Szent Lélek világos rendelésének ismernek fel, azt nyomban feljegyzik, hogy ne csak a csendes órán, hanem az élet legforgalmasabb utcáján is követhessék ezt a rejtett hangot. Ugyanígy járnak el a magánosán tartott csendes órákon is, amelyekre legalkalmasabbnak tartják a reggeli időszakot. Hangsúlyozzák azonban, hogy vezetésben csak az részesül, aki teljesen átadta életét Istennek. Ez az átadás azt jelenti, hogy az egész életet Isten uralma alá helyezik. Ezen az alapon a legkomolyabban gyakorolják a sáfárságot, egy részük kizárólag »hitből és imádságból« él, a lelki tapasztalások mellett anyagi szükségleteiket is »közlik« egytnással s állandóan szemük előtt tartják azt a négy »alapkövetelményt«, amelyekben Krisztus sohasem ismert megalkuvást, t. i. az abszolút szeretetet, becsületességet, tisztaságot és önzetlenséget. A mozgalom sorsa felől jóslatokba bocsátkozni ma még nagyon korai volna. Lehet, hogy — amint Russel mondja — új bimbó lesz a keresztyénség koszorújában, felelevenítheti az első század keresztyénségét minden felekezetben, eltávolíthatja a megalkuvást a névleges keresztyének életéből s az élet minden területén felragyogtathatja Krisztus sugárzó keresztjét. E tekintetben magyar református egyházunkban is áldásos hatásokat és változásokat idézhet elő. Azt azonban határozottan egyoldalú túlzásnak tartjuk, ha magyarországi hívei úgy tüntetik fel a mozgalmat,
