Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-08-04 / 31. szám
140. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. keresi, hanem a Jézus Krisztusban, az evangélium föltétlen érvényesítésében találja meg, ahol egyetlen egyháznak sem szabad látszólagos békesség kedvéért tanításaiból egyetlen i-betüt sem feláldozni. — Előadásainál még többet jelentenek a Kálvin Kátéjáról tartott szemináriumi gyakorlatai. Előadása szavakba foglalva fekszik előtte, a szemináriumát a helyszínen öltözteti fel. Ezért közvetlenebb és megragadóbb. Itt nem lehet gondolkozni, kifejezéseket keresni, azt kell mondani, ami már régóta kész. Két óráig tartott egyegy ilyen beszélgetés és ezalatt az idő alatt sokszor egyfolytában folyik a szó leikéből. Egyik este hallgatói elé áll és vizsgázik. Kérdéseket kap és ezekre felel. Úgy az előadás, mint a szemináriumi megbeszélés és a kérdésekre adott feleletek valamilyen formában ismertetésre kerülnek. — Barth az első hetet olyan színvonalon tartotta, hogy azt már fokozni nem lehet és ez a talán-hiba a szeminárium rendezésében. Érdekes az angol Macnicol, az orosz Vyscheslavzeff, a kér. diákok világszövetségi főtitkára: Visser T’Heft előadása, Dibelius, az amerikai Horton, a svájci Lemaitre, Lieb kollégiumai. És érdekes együttélni a különböző népek diákjaival. Japánról egy fiatal japán tanárral lehet beszélgetni, a skót reformátusokkal ismeretséget és a hollanddal barátságot kötni igazán könnyű a református keresztyénség univerzális szemléleténél fogva. A svájciak pedig már úgyis jó ismerősök. Márkus Jenő. S p a 1 a. Egy hónappal ezelőtt csak a cserkészek emlegették, mint a lengyel nemzeti nagytábor helyét, ahova boldogan készüi 500 magyar cserkész, ma pedig minden újságolvasó ember azzal az érzéssel beszél róla, amellyel a nagy tettek színhelyeire gondolunk. Valóban, nagy feladattal indult el a félezer főt számláló magyar csapat. A két évvel ezelőtt Gödöllőn kötött barátság szálait kellett megerősíteni, viharállókká tenni, szíveket kellett megnyerni, a baráti érzést testvéri szeretetté kellett elmélyíteni. Ilyen feladat elvégzésére kevés az emberi erő, ezt csak a Mindenható segítségével lehet megoldani. Épen ezért a hárshegyi cserkészparkban összegyülekezésünk után Istenhez fohászkodtunk megsegítő kegyelméért, s az Apostolok cselekedetei 25. r. alapján összehasonlítottuk Festus, Agrippa és Pál jellemét, amiből megláttuk, hogy csak világos célkitűzéssel, szilárd elhatározással lehet nagy feladatokra vállalkozni. Ezzel az érzéssel indultunk el július 11-én este azzal a különvonattal, mely bennünket a Vág-völgyén, Zsolnán, Oderbergen keresztül Lengyelországba vitt. Már az első lengyel vasútállomáson szívünk megmondta, hogy testvérek közé érkeztünk és ez az érzés a napok múlásával, az élmények gazdagodásával egyre erősödött. Táborhelyünkön, a lengyel köztársaság elnökének erdőrengetegében, 130 km-re Varsótól, a sok fizikai és lelki erőt követelő tábori munkák és egyéb szolgálatok elvégzése közben is állandóan éreztük, amit egyik reggeli áhítatunk tárt elénk, hogy mi drágaköveket keresünk, amelyekhez csak úgy juthatunk, ha zuhogó esőben, az élelmezési és más nehézségek mellett is vidám lélekkel és szeretetet sugárzó tekintettel teljesítjük a ránkbízottakat. (Máté 13:45, 46.) A fizikai munkánál még fontosabb volt mindannak meglátása és összegyűjtése, amit a magyar cserkészet s ezen keresztül nemzetünk javára hasznosíthatunk. E részben a lengyel cserkészfiuk megmutatták nekünk, hogy miképen kell törhetetlen hittel és megalkuvást nem tűrő hazafias érzéssel a legnemesebb célért dolgozni. Ennek a munkának az alapja az a szigorú fegyelem, mely a lengyel cserkészetnek legjellemzőbb vonása. Még szembetűnőbb és meglepőbb ez a fegyelem a lengyel cserkészleányoknál, akiknél láttuk, hogy hogyan kell egy sokáig elnyomott, de Isten kegyelméből újra feltámadt nemzet leányainak a visszaszerzett haza megtartásáért munkálkodni. De nemcsak az elvégzett munka válik dicséretére a Spalá-ban táborozó 8000 lengyel cserkészleánynak, hanem az a lelki erőkből táplálkozó finom érzület is, mely kedves, de a női méltóságot mindig megőrizni és megéreztetni tudó viselkedésükben oly tiszteletet parancsoló módon nyilvánult meg. Milyen jól esett a hatalmas fenyőóriások üdítő lehelletében, a tisztaszívű emberek között az írás szavait hallani, mely megnyugtatóig, de figyelmeztetőleg is szólt hozzánk: Avagy nem tudjátok-e, hogy ti az Istennek templomai vagytok és az Isten lelke lakozik ti bennetek? Ha valaki az Isten templomát megszeplösiti, elveszti azt az Isten, mert az Istennek temploma szent, mely ti vagytok (I. Kor. 3:16, 17.). Két heti táborozás egy 25.000 főt számláló jamboreen, a sok látnivalón kívül sok törődést és fáradtságot jelentő utazások, az időjárás viszontagságai, az otthoni kényelem és kiszolgálás hiánya mind erős próbák, melyeket azonban az igazi cserkészük könnyen kiállhat, ha felvértezte magát az Ige mellvasával (Máté 5:21—24.). Mikor ránk köszöntött táborozásunk utolsó napja, a táborbontás szomorú érzésével összegyűltünk mégegyszer, akik reggelenként az örök Igazság tiszta forrásából merítettünk, s végigtekintve az Isten kegyelméből eltöltött napok gazdag tanulságain, megköszöntük az Atyának az ajándékot, melyben bennünket részesített, s hálát adtunk azért, hogy csak emberi kisértet esett rajtunk (Pál I. Kor. 10: 13.), melyet a hit erejével legyőzve jó munkát végezhettünk. Horváth Endre. LOSONCZI JENŐ 1880—1935. A Dunántúli Protestáns Lap legutóbbi számában már rövid hír jelezte, hogy kollégiumunk egykori kiváló rajztanára, Losonczi Jenő, eltávozott az élők sorából. Nem volt váratlan a hír, mert hiszen hosszú, nehéz betegség előzte meg és mégis mélyen megrendített bennünket; a kiváló derék kollégának, a kedves jó barátnak elvesztésébe, különösen, ha az életkorát tekintve még nem mondható öreg embernek, előre nagyon nehéz belenyugodni; és csak mikor előttünk áll a megváltozhatatlan tény, hisszük el és nyugszunk bele a Mindenható Isten kifürkészhetetlen akaratába. Losonczi Jenő 1880. június 4-én született Somogy vármegyében, a Csurgó tőszomszédságában levő Alsók községben, ahol atyja jegyző volt. 1890-ben beiratkozott a csurgói ref. gimnázium első osztályába; ott találkozott vele először e sorok írója, aki már 43 évvel ezelőtt volt vele együtt Csurgón, mint kisdiák. Édes atyja időközben meghalt, özvegy édes anyja akkor már Csurgón lakott és neveltette négy gyermekét, akik közül Jenő volt a legidősebb. A gimnáziumnak mind a nyolc osztályát Csurgón végezte; igen
