Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-08-04 / 31. szám
1935. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 139. oldal. A Kétségtelen, hogy a rohanó világban az egyház sem állhat megcsontosodott régi formák között. A képviselőház folyó évi június 12-iki gyűlésén Makkai János-képviselő a világnézeti alapon való állásfoglalást sürgette: »Ha tűlnézünk a kilenc milliós ország határain, szerte Európában látjuk, hogy politikai rendszerek, társadalmi és gazdasági berendezkedések egyaránt inognak, az a kérdés, mit tudunk tenni ezért a közönségért, hogyan apercipiáljuk a kor nagy kérdéseit?« Testvéreim, nem szól-e ez a keresztyénségre vonatkoztatva nekünk is? Wassedern báróval, az oxfordi mozgalom egyik oszlopos tagjával együtt nem azon a véleményen kell-e lennünk, hogy az emberiség abból a káoszból, amelybe sodródott, amelyben annyi csalódásban, szenvedésben van része, amelynek erkölcsi pusztítását a naponta szaporodó öngyilkosok s a diplomaták sikertelen küzködései bizonyítják, kilábolni sohasem fog, ha új útakra nem csap át. A keresztyénségnek sóvá és kovásszá kell újra lennie és az eljárás módjában sokat tanulhatunk az oxfordi mozgalom bevált módszereiből épen mi pásztorok és igehirdetők. az oxfordi mozgalom hátrányairól alig merek beszélni, mikor olvasom, hogy hány kritikus szem könnyezve találta meg ott Krisztusát és megszégyenülve ismerte él, hogy ahol Isten lelke dolgozik és sugárzó arcok néznek felénk, ott minden kritikának háttérbe kell szorulnia. Mit mondhatnánk hátrányosnak? Az életváltoztatók közt akadnak theologiailag tájékozatlanok. Ők maguk is észreveszik ezt és nagy nemzeti és világgyűléseken lelkészeknek biztosítják az igehirdetési szolgálatot. Minden javítást alázatos lélekkel fogadnak. A vezettetés és közlés gondolata is veszedelmessé válhat, ha az írott Ige tanulmányozása meglanyhul és az egyéni élmények kiszínezett képein és előadásában merül inkább el a lélek. De a csoportmozgalom tagjai is tudják ezt és figyelmeztetik is eme kilengések veszélyeire barátaikat. A szubjektív vezettetés gondolatát igyekeznek . ellensúlyozni a munkacsoDortok 'közös eszmecseréiben. Sokaknak feltűnik a csoportmozgalom pénzügyi gondolkozása. Ők Istenre bizzák magukat és sokszor családos emberek valósággal imádságból élnek. És vallják, hogy soha nem nélkülöztek. Hittel vártak és mikorra kellett, megjött a segítség, pedig adományt emberektől nem kérnek, csak Isten küld nekik felindított szivek által. Vallják, hogy az embereknek nem a pénz a legnagyobb szükséglete, hanem az Isten. Szívesen elfogadják a felajánlott pénzt és készek arra, hogy a vagyonukat is megosszák egymással. Sokféle lehet itt a vélemény. A mi jelenlegi viszonyaink között ez elképzelhetetlen, de sok más példán okyilva azt kell vallanom, hogy ahol Isten lelke dolgozik mindenek lehetségesekké válnak a hívőknek. A mozgalom híveiben gyermekies, bizakodó hit, nagy kitartás, meghátrálást nem ismerő buzgalom van. Az életet látni kell, nem lehet azt papírról megítélni. Adja az Úr, hogy itt nálunk is váljon az oxfordi mozgalom »az egyház mozgékony harcvonalává«. Én örülök annak, hogy a mozgalmat ennyire is megismerhettem és ismertethettem. Ajánlom áldásokat kívánó testvéri szívvel mindnyájatoknak a vele való intenzív foglalkozást. (Vége.) A második ökumenikus szeminárium Genfiben. Július 22-én három nyelven tartott istentisztelettel nyílt meg Genfben a második ökumenikus szeminárium. A szeminárium résztvevői 18 ország fiaiból kerültek ki, s közöttük a magyarok számbelileg a harmadik helyet foglalják el. Európán kívül képviselve van Amerika és Ázsia is néhány lelkésszel, tanárral. Vallásilag a keresztyén felekezelek majdnem mind feltalálhatok, a döntő többséget azonban a reformátusok adják. Az előadók Európa és Amerika neves tudósai közül kerültek ki és az egyes előadások változatossága, az előadások hangjának sokfélesége, a vélemények különbözősége nem rontja az egész szeminárium egyetemes célját: egymás közelében, talán egyenlőre még távolfekvő utakon keresi az Ige értelmét és az Ige fényében az ember helyét. A szeminárium órarendjében a legnagyobb helyet a mai idők legaktuálisabb kérdése: az egyház és állam viszonya kapta. Az a szomorú helyzet-, amelybe a német keresztyénség a harmadik birodalom mindent átfogó és mindent magának követelő igénye folytán jutott, ha nem is ebben a radikális formában, de kicsinyített vál- I tozatban majdnem minden államban feltalálható. Az I amerikai előadó (Van Kirk) arról számolt be, hogy a i lelkiismereti szabadság, amelynek jegyében az Egyesült i Államok megszületett, eltűnt és az állam erősen áttörte a vonalat, amelyen túl az egyházak teljes szabadságot élveztek. Az egyház és állam kérdésében, a kérdés több oldali megvilágítása után a szenvedést vállalni ■ kész'egyház áll előttünk, amint talán kisebbségi számra korlátozott, megvetett és kigúnyolt állapotában Krisztus mellé, Isten mellé áll és érette lemond fényről, pártfogásról, elismerésről. A szeminárium másik fontos kérdése az egyház egységének kérdése. Ezt a kérdést a református theológia egyik legnagyobb férfia: Barth Károly tárgyalta: Az egyház és az egyházak című előadásában. Barth előadása volt a szeminárium legnagyobb előadása. Ha valami hibát lehetne találni a szeminárium rendezésében (dr. Keller Adolf főiskolánk tb. tanára rendezte), ez Barth korai szerepeltetése. Barth előadásával a szeminárium rendkívül magas lelki és szellemi nívón nyílt meg és az egész első hét, amelyen Barth előadásait és megbeszéléseit tartotta, ezen a szinten mozgott. — Barth j arca ismerős arc. Sohasem láttam Barthot, fényképét sem és amikor most megláttam, ismerősömet láttam benne. Ady Endre arcának több vonása ott van Barth arcán. A nagy magyar tartása, idegessége, belső szorongása, szavaiért való aggódása ott ül Barth arcán. Mi lehetett volna Adyból — jut a szomszéd magyar I eszébe, amikor felfedezésemet közlöm vele, ha más ke- i zekbe kerül és nem szorítja be a csökönyös magyar gondolkozás a magyar porondról idegen lélek hálójába. Barth előtt ülve a mondatai súlyát, mint pontos helyre talált vágásokat, érzi az ember. Az első percben talán : még a nagy tudós hangja, ami sokszor gyors árként : szabadul el és szakad a lelkünkre, agyunkra, de azután ! egy boldog rab kínos és szenvedő, boldog és újjongó bizonyságtevését hallom minden szóban. Olyan valaki beszél Barthban, aki nem a magáé, hanem Másnak a rabja, magános útakon, sokszor társtalan utakon, járatlan vagy elgazosodott útakon, biztos kezekben megy az Ige felé, Jézus Krisztus felé. Mondanivalóját érvekkel nem támogatja meg, szinte axioma-szerüen beszél és felel a kérdésekre. Nincs megalkúvás a felfogásában, nem igyekszik ellentétek áthidalására, lealkuvására. Az i egyház egységét nem az egyházak engedékenységében
