Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-07-28 / 30. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1935 július 28. DUNANTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________M EG JELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MEDGYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A vasárnap megünneplésének akadályai. Mielőtt tovább mennénk, legyen szabad azt az őszinte bejelentést tenni, hogy egyáltalán nem igényeljük a kérdés teljes megoldását, mert a vasárnap Imegünneplésének akadályai nemcsak a falu és a váíos szerint, de még vidékenként is különböznek egymástól. Akármennyire homogénnek látszik is a magyar falvak lakóinak foglalkozása és élete, mégis más és más akadályai lehetnek a vasárnap megünneplésének, pl. a kulturáltabb Dunántúlon, mint az országnak egy másik kevésbbé kulturált és talán zordabb részén. Nem soroljuk fel a teljes és általános vasárnapi munkaszünet mellett vagy ellene felhozható érveket és szempontokat, csak egyszerűen utalunk ezekre. Ha felsorolnánk azokat a szentirási helyeket, melyek a Genezis első fejezetétől az Apocaíypsis csodá-s látomásáig a mennyből alászálló, témplom nélküli városról szólnak, nem lenne nehéz bebizonyítani, hogy Isten a hetedik napot nem önmagáért, hanem az emberért szerzetté. Legnagyobb tette, a golgothai kereszt is az emberért van. Legkifejezőbben Kálvin János mondotta meg: »A hívek saját munkájuktól megszűnni tartoznak, hogy Istent engedjék munkálkodni magukban«. Azt jelenti ez, hogy nem az ünnepli meg igazán a vasárnapot, aki semmit sem dolgozik, hanem az, aki a munkában szünetet tartva, szivét felajánlja Istennek, hogy Ö munkálkodjék abban. Ezek után áttérve a vasárnap megünneplésének újabb akadályaira, mellőzzük a régi panaszokat, melyek a korcsmák vasárnapi nyitvatartása, lakodalmak, esketések szombaton és vasárnap tartása, illetve végzése, a vásároknak vasárnap és ünnepnap tartása miatt hangzanak el. Bár nem új keletű, de mégis első helyen kell megemlíteni, mint alapokot, a vasárnapi munkaszünetről szóló törvénycikkek hibás és hiányos rendelkezéseit. Az 1868. évi Lili. te. 19. §-a, bár a vasárnap megszentelését célozza, de csak annyit fejez ki, hogy vasárnap minden nyilvános és nem el^erülhethetetlenül szükséges munka felfüggesztendő. Tovább megy az 1891. évi XIII. te., mely a társadalom egy kategóriájára szorítkozik csupán, az "ipari munkák vasárnapi szüneteltetésének elrendelésével. Jóllehet kategorikusan kimondja a törvény, hogy vasárnap reggel 6 órától hétfőn reggel 6 óráig ipari szünet van, de ebben is megtaláljuk azt a bizonyos nyitott ajtót, mely lehetőséget nyújt a vasárnapi munkaszünet megszegésére. Még nagyobb a hiányosság az üzletek vasárnapi zárvatartásáról szóló 1913. évi XXXVI. tc.ben és az ezt kiegészítő 1921. évi XXXVli. t.-c.-ben. Ezek a törvénycikkek az üzletek vasárnapi zárvatartása ügyében helyenként más és más intézkedéseket tesznek lehetővé, amennyiben az üzletek zárvatartása egy-egy. helységben csak akkor rendelhető el, ha az érdekelt kereskedők kétharmad többsége követeli. Az 1907. évi XLV. te. 30. §-a a gazdasági cselédek vasárnapi munkaszünetét szabályozza, szükség esetén azonban a napszám megfizetése ellenében a cseléd vasárnap is köteles dolgozni. Egyébként tudjuk, hogy a kormány évről-évre felfüggeszti az említett alaptörvényben kifejezett vasárnapi teljes munkaszünetet a mezőgazdaságra vonatkozóan. Amilyen hibásak ezek a törvények gyakorlati szempontból, ép oly hibásak elvi szempontból is. Ha az egyes kategóriákra vonatkozólag helytálló a törvényes rendelkezés, akkor annak helytállónak kell lenni egyetemlegesen is. Magától értetődik azonban, hogy vannak üzemek (villany-, gáz-, vízművek), hol nem lehet a- teljes vasárnapi munkaszünetet keresztül vinni, de kétségtelen, hogy a keresztyén nép sok mindent tudna nélkülözni vasárnap, csak keresztyén lenne a lelke mélyéig. De pl. a kereskedelmi életben függővé tenni helyi érdekeltségektől, elvileg a legkárosabb. Nem lehet csodálkozni azon a keresztyén vallasd kereskedőn, aki vasárnap 9-ig vagy 10-ig nyitva tartja üzletét, mivel ellenkező esetben kézenfekvő annak veszélye, hogy könnyen elveszítheti üzletfeleit, kik a vasárnap is nyitva tartó zsidó vallási! kereskedőnél beszerezhetik szükségleteiket. Valahol azt olvastam, hogy az általános munkaszünetről készülő törvényjavaslatban is megvannak ezek az e setlegességek, amik további zavarok forrását képezhetik és késleltetik a vasárnapi munkaszünet egyetemes megoldását. Az lenne kívánatos, hogy ne helyi viszonyoktól és kiváltképen érdekcsoportok erőviszonyaitól, különösképen nem keresztyén elemek állásfoglalásától tétessék függővé a vasárnap megszentelése. E mellé az alapok mellé sorakozik egy másik, szintén fundamentális természetű ok: a vallásosság meghanyatlása és a nép gondolkodásának elanyagiasodása. A városi gyülekezetekben tapasztalható hitéleti fellendüléssel ellentétben a falusi gyülekezetek vallásos életének visszaeséséről adnak számot az egyházközségek missziói jelentései és az esperesi jelentések. Mintha valami szörnyű járvány pusztítana a mi jó magyar népünk között! Még talán a koleránál is rosszabb az a lelki vérszegénység, melynek nyomán elhervadnak a lélek virágai, elerőtlenül a hit és kihűl a szeretet, a lélek elveszti minden szépségét, illatát és finomságát. Minden felfakadó seb, minden szörnyű gonosztett, minden forrongás és lázadás ennek a lelki vérszegénységnek kiütő jele. Általános a panasz, hogy ide jutottunk. Ankéteznek, tervezgetnek, de olyan kevesen tudják, hogy miért jutottunk ide. Pedig az ok kézenfekvő. A vallás vonzó ereje meggyengült, de megnövekedett a pénz, a vagyon igénylése. A városi és a falusi ember mindennél azt méri le, hogy mennyi haszna van ebből, vagy abból és csak az után megy,
