Dunántúli Protestáns Lap, 1935 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-13 / 2. szám
10. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1935. datunk világába törni szándékozó ösztönökkel folytatott küzdelmeket tette felelőssé. Az »ős-én«, vagy allati ember küzdelme az »ideális-énnel«, vagy »énfelettes-énnel«. A már fentebb említett Stekel minden kriminális hajlamot, minden bűnözési törekvést hajlandó oknak tekinteni. Eszerint a félig-meddig' elfojtott kriminális törekvéseinket szégyenkezve hordjuk, titkoljuk s lassan kialakul bennünk a megbüntetésre méltóságunk olyan tudata, mely a fejünk felett függő büntetés Damokles kardját érezteti velünk szünet nélkül. Álljon itt egy eset a beteges aggódásérzet vázolására. Egyik hívem késő este nagy nyugtalansággal kereste fel. Elmondja, hogy ‘négy nappal előbb tartott bibliaóra igen mély hatással volt rá s napok óta gondolkozik felette. Közben volt egy nagyon ideges, rossz napja s mivel azon napon is gondolt rám, bizonnyal az én napomat, munkakedvemet megrontotta e rám gondolás. (?) A gondolatoknak ilyen kozmikus felfogása természetesen zavart idegállapotra épülő világnézetének egyik jellemző vonása. 2. A másik vonás a »kisebbértékűsegérzet«,azaz: más jó, én sokkal rosszabb vagyok, más tud, én semmit sem tudok... stb. Adler, Freud tanítványa ezt azzal magyarázza, hogy minden gyermeklélék kis világ, a felnőttekéhez hasonló, csak a felnőtteknek alárendelt helyzetben. Az egészséges, erősebb idegzetű gyermek ezt nem érzi, természetesnek találja. A gyengébb idegzetű szenved miatta. így előáll az az érzése, hogy szerencsétlenebb, az életre alkalmatlanabb, mint mások. Ezt az érzést az előbbiből is levezethetjük. Az aggódó, magával betegesen sokat foglalkozó ember természetszerűen mindig egy két taktussal hátrább jár, mint az egészséges. Sem örömeit, sem feladatait nem éli át úgy, mint amaz. Tréfásan szokták mondani: nem éri utol önmagát, kérem ez a tréfás megállapítás a zavart lelki állapotú emberek pontos diagnózisa! Ez a késés, ez a kettősség, ez az aggódás által való gátlás persze, hogy nyilvánvalóvá lesz a beteg előtt is. így születik meg, — másokkal való összehasonlítás nyomán, — a kisebbértéküségérzet. Nagyon sok gyermek iskolai előhaladásának legnagyobb gátja ez a megkötöttség. De felnőtt korban még inkább érezhetően gátol ez az érzés. (Paul Háberlin, a baseli egyetem egyik tanára írt ilyen című könyvet: Kinderfehler als Hemmungen des Lebens.) Egyik tanítványomnál felelés közben fellépő dadogásban nyilvánult ez a baj. Iskolán kívül, p. o. szülői háznál, sohasem, vagy csak nagy ritkán jelentkezett a dadogás. Egyik tanár ismerőfsöm kis termetének átkaképen hordozta sokáig ezt a megkötöttséget. A kérdéseivel korán küzdelembe kerülő lélek nem fejlődik szabadon. Olyan lesz, mint a forradá'sos fiatal fa: a sebtől felfelé elvékonyul, meggyengül a lelki alkat. Az első lelkileg sebhelyes esztendő gyűrű formán szorítja körül a lelket és nem lesz belőle harmonikus fejlődés, hanem megszületik a gyerekes, infantilis típus. (Folyt, köv.) Egy levél. A napokban a posta egy igen kedves levéllel örvendeztette meg a pápai egyházközséget. A levél így hangzik: »Kedves Kartárs Úr! A felsőőri ref. egyház nem akar elmaradni azoktól a gyülekezetektől melyek a pápai ref. egyházat templomépítési küzdelmeiben szives segélyeikkel támogatják; a mai nap egyházunk presbitériuma határozatilag kimondotta, hogy az épülő templomra hittestvéri összetartozásának dokumentálására egy ablakot fog készíttetni. Nagyon kérem Nagytiszteletüségedet, szíveskedjék velem tudatni a különböző nagyságú ablakok készítési költségeinek magasságát, hogy ez irányú választásunk felől is értesítésemet megküldhessem. Minden jók kívánása után vagyok Felsőőrött, 1935. évi január hó 7-en Kedves Kartárs Úr igaz hive: Bajcsy Gyula h. superint.« Ez a levél beszél maga helyett. Sértést követnék el a nagylelkű lelkipásztorral és presbitériummal szemben, ha akármiféle dicsérő szót csatolnék hozzá. Csak jelzem, hogy ez a levél szóról szóra belekerül a pápai református egyház jegyzőkönyvébe és mikor majd valaki megírja a pápai új templom építésének történetét, rábukkan erre a gyönyörű levélre, melyből fénylő szivek parázslanak élő, olyan szívek, melyek a levágott területről is ide tudtak fényleni, hogy hittestvéri összetartozásukat dokumentálják. Egy-egy ablaknak vagy ajtónak a költsége nem jelentene megbirhatatlan terhet egy gyülekezetre. Nemcsak 500 pengős ablakok készülnek a pápai templomhoz, lesznek 170, 120 és 90 pengős ablakok és ajtók is. Egy gyülekezetei egy ilyen tétel nem vág a földhöz, viszont a pápai gyülekezet számára nagy könnyebbséget jelentenének a felsőőrihez hasonló ajánlatok, mert az ajtók és ablakok összes költsége meghaladja a 20.000 pengőt. A pápai egyház pedig már eddig az ideig 267.000, azaz kettőszázhatvanhétezer pengőt fizetett ki a templomépítésre, melyből 29.000 pengő már adósság. A hátralevő munkálatok a berendezéssel együtt még vagy 150.000 pengőt igényelnek, — azért kérem egyházkerületünk gyülekezeteit, hogy egy ablak és ajtó költségeinek vállalásával jöjjenek a pápai gyülekezet segítségére és építsék bele szivüket, nevüket abba a templomba, amely a dunántúli egyházkerületet is reprezentálja, a dunántúli kálvinizmus élniakarását és Istenbe kapcsolódó feltétlen biztos életét is szimbolizálja! Pápa. ólé Sándor. t KÖNYVISMERTETÉS *1 ^ — —---------------------------------Márkus Jenő: Schleiermacher váltságtana. A pápai református theologiai akadémia kiadványai. 8. szám. Pápa, 1934. 120 oldal. Ára 3 P. A 19. század protestáns theologiájának atyja, Schleiermacher a dialektikai theologia támadásainak pergőtüzében — Barth kötetre menő tanulmányt írt róla, Brunner: »Die Mystik und das Wort« c. müvében számol le vele — ma újból teljes mértékben aktuálissá vált. Ezen az éven egyébként halálának száz éves fordulója volt, s így kétszeresen is időszerű most a vele való foglalkozás. A váltságtan pedig középponti kérdése a keresztyén íheologiának, s így Márkus Jenő iga,zán termékeny kérdést választott theol. magántanári dolgozata tárgyául. De nagyszabású a kérdés már irodalmánál fogva is: a gazdag külföldi irodalom mellett a magyar Schleiermacherirodalom sem jelentéktelen; az a nagy hatás pedig, amelyet Schleiermacher egy századon keresztül gyakorolt a protestáns theologiára, valamint azok a szellemtörténeti összefüggések, amelyekben Schleiermacher az általános filozófiai fejlődéssel s közelebbről a német ideálizmussal áll, a teljes megértést illetőleg igazán hatalmas feladat elé állítják a kutatót. E hatalmas feladat minden irányú részletes megöl-
