Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-07-22 / 29. szám
120. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. gyűlés által el is fogadott alapszabály. »Lelkészi értekezlet« a cím. A tervezet középpontjában a lelkész áll, két követelményt állít fel a lelkésszel szemben: a) »a lelkészek mint az ige hirdetői minél magasabb tudományos képzettséggel bírjanak; b) »a néppeli érintkezés«-ben »tájékozottak« legyenek. A XIX. század lelkészi ideál járlak rajza az alapszabály. Tudós lelkipásztor, aki tájékozott a modern theologia kérdéseiben, ismerős a természettudományok új eredményeivel. A »biblia szent ha'gyomáínyait« a szakember erejével védeni képes lelkipásztor. A »néppeli érintkezés« kitételnél könnyen a belmiszszió munkáira gondolunk. Sajnos, az alapszabály maga is, de az Értekezlet következő e tárgybani munkája arra ösztönöz, hogy a belmisszió vagy a gyülekezeti lelkigondozás foglal mániák helyét az adminisztrátor alakjával cseréljük fel. A tudós lelkipásztor legyen jó adminisztrátor. Ne legyen olyaln fogós anyakönyvi, felekezetközi kérdés, melynél mindenkor fején ne tudja találni a szeget. Legyen a lelkész »beb igazgatásban, vagyonkezelésben« »az egyház magasabb valláserkölcsi érdekei mellett« teljesen tájékozott. A tervezet célkitűzésénél hiányzik egy dolog a 2. pontból: »ezen értekezlet célja (az ev. ref. egyházban az egyházi élet, azaz a vallásosság és erkölcsiség fejlesztésére anyagot és eszközt szolgáltatni; a templomi igehirdetés, a néppeli érintkezés s a népnevelésre minél sikeresbb hatás tekintetéből a lelkészeknek irányt adni; az egyház és iskola, a lelkész és tanító egymáshozi szoros viszonyát minél tisztábban meghatározni s a keresztyén hitélet érdekében gyümölcsözővé tenni, egyszóval az élő munkás hitet a tudomány és szellem fegyvereivel keresztyénit eg terjeszteni«. A hiány ott van a célkitűzésben, hogy a tudomány és szellem fegyverei kevesek a keresztyén hitélet terjesztéséhez, itt a nélkülözhetetlen a Krisztusban való hit. A tervezet e hiányát érezte később az az indítvány, hogy az Értekezleten igehirdetés legyen. A tisztikart megválasztó alakuló értekezlet után 1868 nov. 17-re Tatába boldog reménységgel hívta össze a »Lelkészi értekezlet«-et első gyűlésre László József elnök. Az előzmények cím alatt ismertetett elnöki körlevélből szomorúan látjuk mi is László Józseffel az elindulás nehézségeit. Nehéz közlekedési viszonyok, közöny, talán személyi érdekek miatt is, melyek mindenütt nagy szerepet játszanak, az egyházmegye 27 lelkésze közül csak 9 jelent meg. Megállapították a gyűlések »tárgyrendjét«: 1. Előző évi jegyzőkönyv hitelesítése. 2. Az értekezletet, mint társulatot érdeklő ügyek. 3. Elméleti theologia. 4. Gyakorlati theologia. 5. Szóban beadott indítványok jegyzőkönyvbe vétele a jövő gyűlésen leendő tárgyalás végett. 6. Eszmecsere (conversatio). A tagsági díjon kívül, mely főként a könyvtári díj volt, 1 frt. élelmezési díjat állapítottak meg (t. i. a gyűlést nem állandó helyen, hanem más-más értekézleti tagnál tartották). Hí. A munka. Az Értekezlet »tárgyrende« a munka két irányát jelöli meg: a) elméleti-, b) gyakorlati theologia. a) Elméleti theologia. Megjegyezvén, hogy az elméleti theologia területén végzett munka előbb értekezések, később pályatételek kidolgozása és bírálata. Az e területen végzett munka bővebb ismertetése meghaladná feladatom határait, minél fogva az e területre tartozó dolgozatokat időrendben sorolom fel: 1. Varjiu István: Imairás és templomi imádkozás feletti észlelések és javaslatok. 1869. 2. Gyalókay József: ítészed észrevételek stb. (1. sz. alatti bírálata). 3. Gyíalókajy József: Nézetek az öngyilkosság felett az erkölcstan szempontjából. 4. Gyialókay József: Ä német Protestanten Verein és a Magyarhoni Reformegylet egymáshozi viszonya. 5. Gyalókay József: Kalászok az erkölcstanban a kötelességek állítólagos összeütközése mezején. 6. Pereszlényi J.: Észrevételek Gy. I. A német Prot Verein c. dolgozatára. 7. Gyialókay József: Válasz a 6. sz. alatti bírálatra. 8. Láng Gyula: A népiskolai takarékpénztárakról. 9. Gyalókay J.: Hatodik általános egyesülés az imádkozásra a vasárnap teljes megszentelése érdekében. 10. Sz. kis Károly: Visszaemlékezések. Antal Gábor: A lelkészek fizetésének javításáról. 11. Felvinczy L.: Magasabb nőnevelő-intézet létesítése. 12. Sz. Kis Károly: Néhány adat a tatai ref. egyházmegye történetéhez. 13. Felvinczy L.: Egypár szó a protestantizmus védelmi harcáról. 14. Felvinczy L.: Vélemény a szegények és árvák gondozásáról. 15. Sz. Kis Károly: Az élhetetlenekről. 16. Sz. Kis Káróly: A Heidelbergi Ká^é tmagyarázatáról. 17. Felvinczy L.: Van-e szükség isteni tiszteletünk egyöntetűvé, s egyszersmind változatosabbá és épületesebbé tételére? 18. Antal Lajos: Mik egyházunk bajai? 19. Sebestyén Dávid: A liturgia egységessé tétele. 20. Czike Pál: A belhivatalnokok egyházi megadóztatásáról. 21. Sz. Kis Károly: Az 1848. évi XX. t.-c. 2—3. szakaszai rendelkezéseinek teljes végrehajtása minő befolyással lehet a prot. vallásszabadság és egyházalkotmányra? 22. Felvinczy Lajos: A konfirmáció története. 23. Gyalókay Béla: Néhány észrevétel. (A 22. sz. értekezés bírálása.) 24. Sz. Kis Károly: Belmisszió. 25. Sz. Kis Károly: A konfirmációi tankönyvek birálatos ismertettése. 26. Sz. Kis Károly: Káplántartás. 27. Besse Lajtos: Á baptizmus és az ellene való védekezés. 28. Maller László: Belmisszió. 29. Maller László: Hogyan élesztheti a lelkész a nép ragaszkodását és tiszteletét az egyház iránt? 30. Besse Lajos: Közös vagy külön kehely? 31. Nagy Sándor: A gyülekezeti diakonia a múltban. 32. Nagy Sándor: A magyarországi szekták és védekezés ellenük. 33. Csizmadia Dániel: A sajtó az evangélium szolgálatában. (Folyt, köv.)
