Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-20 / 20. szám
82. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. biterium állapítja még a költségvetést, majd az év végével letárgyalja a zárószámadásokat. Mindezeknek folytán a presbitérium és ennek révén minden egyes presbiter az egyház vagyoni ügyeibe és egész anyagi életébe döntően szólhat bele. Természetesen szükséges, hogy a presbitereket a legteljesebb mértékben áthassa a komoly felelősségérzet, mellyel az egyház nagy és fontos anyagi érdeke iránt viseltetniük kell, főleg a mai nehéz időben, amidőn egyházközségeink jelentékeny része súlyos anyagi nehézségekkel, bajokkal küzd. Kötelessége a presbitériumnak a költségvetés szoros megtartása. Az okos takarékosságot kell szem előtt tartani mindenben, de ügy, hogy ez által az egyház nagy és fontos érdekei hátrányt és rövidséget ne szenvedjenek. Az egyház ingó és ingatlan javait, valamint az alapítványokat és alapokat kezelni és tőle telhető legjobb módon jövedelmeztetni köteles a presbitérium. Gondoskodnia kell az egyház mindennemű vagyonának, főleg épületeinek épségben és sértetlenül való megóvásáról. A presbitérium köteles gondoskodni róla, hogy az egyház közszükségktei mindenkor megfelelőképen fedezve legyenek. Áll ez elsősorban az egyház tisztviselői és alkalmazott'. főleg a lelkészek és tanítók törvényszerinti járandóságaiknak kiszolgáltatására, hogy azok részére, akik egész életük munkáját az egyház és hívek gondozására és szolgálatára szentelik, a megélhetés és ezzel együtt kötelességeik nyugodt teljesítése biztosítva legyen. Áll ez az iskolák létalapját képező oktatásügyi kiadásokra, melyek a tanítás menetének zavartak: ságát biztosítják; áll továbbá az egyházi épületek gondos karbantartási költségeire. De áll ez az egyházközséget terhelő különféle adók, egyházközigazgatási járulékok és illetékek, biztosítási díjak pontos befizetésére is. ( Ami az anyagiakat illeti, hangsúlyoznom kell, hogy a presbitereknek itt is elől kell járniok kötelességeik teljesítésében, még pedig úgy az egyházi (adózás, mint az önkéntes adományok terén is. Természetesen nem az adományok összegének a nagysága számít itt, hanem annak viszonylagos volta. A szegény ember csekély fillérei ép oly kedvesek az Isten előtt a szentirás szavai szerint is, mint a gazdag! ember nagy összegű adománya. A presbiternek u. i. nem kell szükségképpen vagyonos vagy éppen gazdag embernek lennie: meglehet, hogy a presbiterséghez megkívánt tulajdonságok egy egyszerű szegény munkás embernél jobban megvannak, mint egy gazdagnál és a szegénység nem lehet ok senkinél sem arra, hogy iaz egyházi életben mellőztessék, ha egyébként lelki és erkölcsi tulajdonságokkal tündököl. A presbitériumoknak és ezen belül az egyes presbitereknek is szeretettel kell felkarolniok az egyházuk gondozása alatt álló szórványok ügyét. Akár ősi református lakosság megfogyatkozott maradványaiból, akár a sors rendelkezése folytán szétszórtságba került családokból állanak is ezek, mindenképen segítségükre kell sietni e hittestvéreinknek és meg kell tartanunk őket református anyaszentegy,házunk részére. Össze kell szednünk e szétszórt csontokat és építenünk kell ezekben is Krisztus országát. Az előadottak állanak kivétel nélkül az összes presbiterekre, értve alatta mindenesetre azokat, akik írem hivatásos tisztviselői az egyháznak. Állanak tehát az egyházközségi főgondnokra és gondnokra is, ezért nem említettem eddig 'külön azokat. Ez utóbbiaknak azonban a felsoroltakon túlmenő kötelességeik is vannak. A közélet terén az a helyes elv, amely a mi egyházi életünkben teljes mértékben érvényesül is, hogy a nagyobb és díszesebb tisztség, nagyobb és több kötelességgel is jár. Áll ez a főgondnokra és gondnokra nézve is, akik a presbiterek közé tartoznak, (azonban a presbitériumnak vezetésre hivatott tagjai. Különösen áll ez a főgondnokra, aki az egyházi törvény szerint a lelkész elnöktársa, vele együtt vezeti a gyűlésieket és vele együtt képviseli az egyházközsér get. Ezen kívül különös felügyeleti és ellenőrzési joga Vám a vagyoni és általában anyagi ügyekre és a lelkipásztorral együttesen utalványozási joga van. A főgondnoki tisztség jelentősége bizonyos tekintetben mövekedhetik a múlthoz képest az új törvény szerint. Különösen kiemelendő az a lényeges változás, hogy a főgondnoknak az új törvény szerint nem kell szükségképpen helybelinek lennie, hanem meg lehet (választani olyan egyháztagot is, aki nem lakik az egyházközségben, de valamely magyarországi reformáítus egyházközségben választó és választható. így lehetővé van téve, hogy az egyházközségi főgondnoki tisztségekre az egyház tekintélyes és arra leghivatottiabb tagjai lakóhelyüktől függetlenül legyeinek elhívhatok, ami által egyrészt sok kiváló buzgó református világi vezető férfiú lesz bevonható az egyházi életbe, másrészt mód van rá adva, hogy minden egyházközség arra hivatott érdemes világi vezetőt nyerhessen, aki értékes munkásságával, tudásával, a világi közéletben elfoglalt pozíciójával, tekintélyével, befo- Hyásávfal igen erős és hathatós támaszul és segítségül szolgálhat a presbitérium, a lelkipásztor és az egész egyház részére. Igen célszerűnek tartanám, hogy az egyházközségek éljenek e jogukkal és ahol még eddig meg nem történt, töltsék be lehetőleg mindenütt rövidesen az egyházközségi főgondnoki állásokat. Természetes, hogy a főgondnoki tisztség kimagasló és díszes volta feltétlenül megkívánja, hogy olyan férfiú hiyiassék el erre, akiben a presbiterséghez megkívánt tulajdonságok fokozottabb mértékben találhatók fel, aki nemcsak a polgári életben elfoglalt állásánál és tekintélyénél, hanem különösen hitbuzgóságánál, erkölcsi életénél és tulajdonságainál, egyházunk iránti ragaszkodásánál fogva is kitűnik. Az egyházközségi gondnok is vezető tagja a presbiteriuntnak; ő azonban nem elnöktársa a lelkipásztorínak, bár az új törvény szerint vele együtt főgoindnok nemlétében ő is képviseli az egyházat. A többi presbiterektől eltérő és azokénál több és nagyobb kötelességei főleg a vagyonkezelésre, az adók beszedésére, a számadások vezetésére és a zárószámiadás elkészítésére, továbbá a már fentemlített egyházi szükségletekről való gondoskodásra vonatkoznak, amely teendőit a presbitérium nevében, an,nak utasítása szerint és ellenőrzése mellett teljesíti. Az egyházközség gondnoki tisztsége a rá háruló (anyagi természetű kötelességek miatt különösen felelősségteljes. Épen ezért ,a gondnok megválasztásánál különleges nagy figyelmet és körültekintést kell tanúsítania a gyülekezetnek, a gondnoknál a presbiterektől megkövetelt tulajdonságoknak, de főképen a lelkiismeretes anyagi felelősségérzetnek még fokozottabb mértékben kell meglennie; e mellett a gondnok kellő tapasztalattal és gyakorlattal biró férfiú legyen, ezért mindig olyan egyén választandó gondnokká, aki már előzőleg presbiterként működött. Feltétlenül szükséges, hogy a gondnok mindenkor (anyagilag független, önálló Vagyonnal, vagy tekintélyes jövedelemmel bíró egyháztag legyen, akinek sze
