Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-20 / 20. szám
Negyvenötödik évfolyam. 20. szám. Pápa, 1934 május 20. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...............-........—......—..............— MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA> FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Pünkösd. Sebesen zúgó szélnek zendülésében s kettős tüzes nyelvek lángolásának fénykörében a Szent Lelket vették a tanítványok. Árvák és elhagyottak voltak. Kinn az utcán, a városban, a mindennapi élet forgatagában gúny, rosszakarat s feléjük dobott kő volt az osztályrészük, mióta a Mester áldozócsütörtökön a fényes felhőtől eltakarva elvitetett tőlük. Csüggedtek és reménytelenek voltak. De még vártak valamit. Jézus nem volt már közöttük, de Ígéretének zengő szava még velük volt: „Nem hagylak titeket árvákul, vesztek erőt és lesztek nékem tanúim“. — Várták az erőt, mely elesettségiiket megszünteti, — várták Azt, aki az árvaságból kihozza őket és félve, reménykedve várták az alkalmat, hogy lehessenek a Mesternek tanúi — s ha kell vértanúi! — Hiszen Nagypénteken is megszólalt már bennük valami félénk hang: „haljunk meg vele együtt“, de hiányzott akkor az Erő! Ez az Erő kellett nekik most is, hogy még inkább elhatalmasodott félénkségüket bátorsággá változtassa! Mit tehettek hát? „. . . felmenének a felsőházba, ahol szállva valának s mindnyájan foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben.“ „És mikor . . . mindnyájan egy akarattal egy ütt valának. amikor buzgón kérték az Atyát, a Fiú által, amikor szívük megcsordult már a vágyakozástól, hogy mehessenek szét a széles világba, mint a Mester tanúi — akkor zendült meg a szól, akkor lobbant fel a kettős tüzes nyelvek lángja és akkor zendült meg az ő lelkűkben is valami s akkor a belső láng lobogása pirosra festette arcukat is! Amire vártak, megtörtént. Nem tudták hogyan, még azt sem tudták, hogy mi történt velük, csak azt érezték, hogy már nem elhagyottak, hogy már nem félnek semmitől, hogy már nem kell rejtőzniük — érezték, hogy Erőt kaptak, hogy vették az Erő forrását: a Szent Lelket! És FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK most már mentek a széles világba, hirdették az evangéliumot — s hirdették utánuk következő nemzedékek, a Szent Lélek erejével. Az evangélium hirdetése most kétezer év múlva még mindig nem hiába való! Különösen napjainkban, amikor az árvaság, a tehetetlenség és erőtlenség lesz úrrá az emberek felett! Pedig az emberiségnek csak egy Űra van, aki árvaságát megszüntetheti, tehetetlenségét életté, erőtelensógét erővé változtathatja és ez az Űr a Jézus Krisztus! Jézust Úrnak mondani azonban csak a Szent Lélek által lehet! A Szent Lélek kitöltetésének hirdetésére van szüksége ennek a világnak ! Dr. Tóth Endre. A presbiter törvényszerinti tiszte* Az iskolákkal kapcsolatban kell megemlítenem hogy a presbitereknek 'egyik igen fontos tiszte a tanítóválasztás. Ezt a fontos funkciót a presbitereknek a liegteljiesiebb és legalaposabb megfontolással, minden pártoskodást, barátságot, egyéni, rokon- vagy ellenszenvet félretéve, teljesen részrehajlatlanul és pártatlanul kell gyakorolniok, egyedül az egyház és az oktatásügy nagyfontosságú érdekeit tartva szem előtt. Saját és az egyházközség tagjainak gyermekeiről, a jövő nemzedék nevelésének nagy érdekeiről van szó, amelynek sorsát egy tanítóválasztás a legtöbb esetben évtizedekre dönti el. Amennyiben vannak olyan gyermekek az egyházközség területén, beleértve a szórványokat is, akik nem református iskolába járnak, úgy ezek református keresztyén valláserkölcsi oktatásáról gondoskodni a presbitérium tisztét képezi. Az iskolából kikerülő ifjúság keresztyén szellemben való nevelését is ápolni kell a presbitériumnak; e végből ahol még nem volna, ifjúsági egyesületeket és leányegyesületeket kell szervezni, ezek működését támogatói, arra egyszersmind gondosan felügyelni és azt ellenőrizni köteles. Szem előtt kell tartani azt az igazságot, hogy akié az ifjúság, azé a jövő. A presbiterek kötelessége féltő gonddal őrködni az egyház anyagi érdekei felett. Úgy az adó kivetéséről, mint az adó beszedéséről való gondoskodás a presbrterum kötelességét képezi. Úgyszintén a presbitérium vezeti az egyházközség vagyon-leltárát, a pres* irta és az Országos Presbiteri Szövetség pápai egyházmegyei fiókjának megalakulásakor előadta dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok.
