Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-08 / 14. szám
58. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. emeli; úgy érzi, lelkének szárnyaiba mapról-napra újabb tollak nőnek hite által, s egyre közelebb Van reménységének megvalósulásához. S bámuló szemei lelőtt egyszerre csak feltűnik egy csbdálatos isteni lény, aki jön, egyre közelebb jön hozzá, megfogja kezét s vezeti be abba a titokzatos más világba, melyről annyit merengett, ahova annyira vágyott. Ha te közeledsz az Istenhez, ő is közeledik hozzád! Nem hagy elcsüggedni, nem hagy reményvesztetté lenni s te boldogan énekled: »Imádlak Téjged, Aki teremtettél, Szeretlek, mivel Atyámmá is lettél. Ha terheltetik szükséggel életem, Birodalmamat Benned helyhezhetem. Mert hatalmas vagy engem megtartani, Még nyavalyám is jómra fordítani. Magyarbarinag. Szilassy Sándor. Két deklaráció. Az egyházmegyei missziói előadóknak Budapesten március 20—21 -éin tartott értekezlete amellett, hogy megállapította a következő Belmissziói Útmutató anyagát és elvégezte sajátos belügyeit, az előadások kapcsán két javaslatot és qgy elvi döntést fogadott el. Ezek közül kettő az egyetemes konventhez szól. A tanyakérdés — mint misszió — volt az elsőnek középponti gondolata, valamint az évek óta hiába emlegetett vasárnapi munkaszünet. Ezzel most nem foglalkozom. De a másik kettőről szeretnék beszélgetni. v Az első deklaráció így hangzik: »Az értekezlet kifejezi aggodalmait a táncban, különösen a táncolás mai formájában rejlő veszedelmekkel szemben. Egyúttal kifejezi azt az álláspontját is, hogy táncmulatságok rendezése az egyházi lelki munkának sem célja, sem eszköze nem lehet«. Nagyon természetes, hogy ez az elvi állásfoglalás egyhangú volt, annyira, hogy aki ez ellen állást foglalt, az nem ennek lényegét, mint inkább annak diplomatikus hangját kifogásolta, s erősebb, harciasabb riadót akart fújni. Az is nagyon természetes, hogy ezzel a kérdéssel csínján kell bánni, hiszen egyházunk tagjainak nagyrésze épen ellenkező álláspontot képvisel. Képvisel pedig azért, mert ha lát is megütközni valót a mai táncolás kirivó eseteiben, inem lát megütközni valót az egyházi bálok egyházi jellegében, hiszen a túloldalakon is ezt a módot használják — és sok pénzt szereznek vele. Tényleg, nem egy templom alapját fényes, nagy bálok jövedelme vetette meg és rakta le! Nem egy harang bálban »ömtődött ki«* s nem iegy egyházi épület festése és vakolása a táncnak köszönheti elkészültét. Tudok olyan egyházat is, amely majdnem annyit vesz be az évenként egyszer rendezett egyházi bálból, mint az évenként sokszor utánajárt egyházi adóból. Ezer példát lehetne felhozni, pro és kontra, de nem ez most a célom, Csak azt akarom elmondani, hogy a missziói előadók értekezletéinek álláspontja egy új egyházi munka stílusát szabja meg. Ezt ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a lelki munkáinak ha szüksége van is anyagiakra, eszközeit lelkiekkel kell előteremteni. Az egyházi bál tehát sem cél, sem eszköz inem lehet. Elvégre az egyházi lelki munka célja nem az, hogy házasságot közvetítsen, hogy reggelig szórakoztasson, különösen nem a mai nehéz időkben, amikor a revízióra készülnek a lelki hadseregek, nemcsak a területi, hanem az egyházak megtépett hegemóniáinak revíziójára is. Az Actio catholicára és a hitetlenség akcióira nem felelhet a mi belmiszisziómk sem azzal, hogy csendes álmodozással bálozgat. Ez a deklaráció azonban nemcsak tiltakozás a nem megfelelő belmissziói eszközök ellen. Aki az eddig megjelent Belmissziói Útmutatókat figyelmesen nézegette, az rengeteg anyagot talált, ami feltétlenül nemcsak pótolta, de fel is múlta a régi módszerekeb Megújhodást sürgetnek ezek az Útmutatók, amelyek a missziói előadók értekezletének munkadeklarációi. A másik deklaráció inkább egy fájdalmas megállapítás. így hangzik: »Az értekezlet Makay Miklós előadása kapcsán átérezve az »Élet és Munka« mozgalmának azt a nagy jelentőségét, hogy általa nyerhet egyházunk közvéleménye a mai kor égető nagy közéleti kérdésiéiben alapos szaktudással támogatott egységes irányítási:, fájdalommal állapítja meg azt a tényt, hogy mindeddig az Élet és Munka mozgalma a mi egyházunk szélesebb köreiben nem tudott kellő érdeklődést ébreszteni — és ezért azzal a kéréssel fordul az egyetemes konventhez: kezdeményezzen a mozgalom magyar szerve útján olyan lépéseket, amelyektől egyházunk szélesebb köreinek a mozgalomba váló éléinkebb bekapcsolódása várható«. Hogy mi ez a mozgalom, arra Makay Miklós kis könyve »Ä keresztyénség világmozgalma« nagyszerűen megfelel. Mi — magyarok is — ott voltunk e mozgalom megindulásánál, aztán — valahogyan — elmaradtunk, azt is mondhatnám — kikapcsolódtunk. Van ennek nálunk is szerve, de egyelőre nem működik. Az egyetemes kon vént bizonyára bölcsen meg fogja találni a módokat — talán még nem késő —, hogy ezt a magiyar szervet e világmozgalomba újból beállítsa. A mi dolgunk pedig az legyen, hogy érdeklődjünk iránta, ismertessük — és imádkozzunk érte. Balassagyarmat. Antal Zoltán. .......... ...... ...■ t KÖNYVISMERTETÉS ...... .......................—........... — Baríh Károly theologiájának a kezdetei. Irta Török István ref. theol. tanár, Pápa. Ötödik munka a »Theologiai Tanulmányok« vaskos, 771 oldalas kötetében, melyet a pápai ref. főiskola mégyszázíéves jubileumára írtak a pápai theoliogia tanárai. A kötetnek, melyből a két első tanulmány az ó-, illetve az újszövetség idejéből, a harmadik és negyedik a főiskolánkat újjáépítő hősies erőkifejtés korából veszi tárgyát, méltó befejezése az á tanulmány, mely a reformátori theologiának a jelenben történő újjászületését tárgyalja, mert bizonysága annak, hogy a négyszázéves jubileumon nemcsak a nagy múlt búvárlása és szeretető tölti be a főiskolát, de nyitva van kapuja a jelen idők szellemi áramlatai számára, hogy tanárai és tanítványai lelkén keresztül új és szebb jövőnek lehessen a műhelye. Nehéz feladatra vállalkozott a könyv írója: egy lélek benső tusakodásán át bemutatni a reformátori theologia újjászületését. Ezek a benső tusák Barth lelkében tanárainak, szellemi irányzatoknak, a világháború rombolásainak, az Evangéliom lényegét tudós írásokban és gyakorlati kegyességben kutató és valósító papoknak, lelkek, rajzában az ismeretlen Istent kérdező íróknak érintésétől, ős reformátori emlékektől, szegény hívei sorsáért való lelkipásztori aggódástól új meg új fénypontok felé indítva alakulnak, mígnem eljutnak a fumdamentomra, melyen épül a megújuló theologiai tudomány épülete. Nehéz az író fel
