Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-08 / 14. szám
1934 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 59. oldal. adata azért, mert, mig ezeket a hatásokat rajzolja, az érintő mozgalmak, irányzatok, írások jellemzését, s bennük azt a lényegest is elő kell adni, amely Barth lelkére a gondolkodásának addigi eredményeitől tovább mozdító hatással volt. Hannack hisztorizmusa, a reá nagy hatással volt Herrmann marburgi tanár tanának alapja és summája, a ritschliánusok a prot. theologiát a hanyatlásból kiemelt munkássága, a modern theologia neveltjének nehézségei a papi pályán: az individualizmus és históriai relativizmus, a Kálvinhatások; a nagy veszedelem, mely az egyházra a szociálizmussal szembekerüléséből vár; a vallásos szociálizmus, mely e veszedelem ellensúlyozására alakul s e mozgalom vezetőinek, Kutter és Ragaz írásainak a lényege; a szociáldemokráciával való rokonszenvezése fiatal svájci papoknak; szegény parasztokból és gyári munkásokból állott gyülekezetének élete, mely a valóságos élet valóságos problematikájával állott elébe s melytől lényegtelenekké zsugorodtak a theologia elvont kérdései; a háború előtti idők optimizmusa a végtelen haladásban, amely azonban csak materiális-gazdasági fejlődés volt; ennek az optimizmusnak bukása a világháborúban; a nacionálista szociálizmustól elfordulás — pontos jellemzéssel mind sorba jönnek ebben a könyvben. Aztán az előre segítő hatások: a két Blumhardtnak a würtembergi pietizmus bibliás talaján indult »keskeny út«-ja, Istenből kiindulása, az örökkévalóság közellétének megtapaszb talása; a Blumhardtékon át megértett Kutter; a Biblia és az istenkérdés; a Biblia, mely túl minden értelmezésen, szólni kezdte a saját szavát; a Róm. levél magyarázata abból a szempontból, hogy mit beszél Pál, mint az Isten országának prófétája és apostola minden idők minden emberéhez; a Róm. levél-magyarázat első kiadásának mozgató gondolatai. Olvasmányai, melyeknek hatása alatt lelke elintézetlen kérdései tisztázódnak. Overbeck gondolatainak Tétsarkpontja, a modern keresztyénség és theologia elleni támadása; a Platómból értelmezett Kant, az eredctfilozófia; Kierkegard, a dánok legnagyobb theologus filozófusának vallásfilozófiája s az egyházzal szemben polemikus magatartása; Dosztojevszky, kinek regényei az emberi élet minden lehetőségének végigpróbálása után az emberi lét végső határához jutnak, ahol az egész élet egyetlen kérdéssé: az ismeretlen Isten utáni kérdéssé válik. Aztán a saját illúziói és a nyugati kultúra romjai mögött fölmagasodó Istennek, a mennyeinek meglátása, kinek a vonatkozása a földi emberre számára a Biblia témája és a filozófia summája lett. Ezért dolgozta át a Róm. levél magyarázatát. »A keresztyénség mint eschatologia« c. utolsó fejezetében e könyvnek, olvassuk a Róm. levél magyarázata II. kiadásának alapgondolatát összesürített alakban: az embervilágról s Istenvilágról; a halálról, mely a legfőbb törvénye ennek a mi világunknak; a bűnről, mely egész világunkat determináló hatalom; az ismeretlen világról, amelyben van mindennek a kezdete és vége, eredete és célja, amelyiknek lényege és1 egésze az ismeretlen isten; Istenről, aki nem rész ebben a világban; Jézusról, akit, mint test szerinti Jézust vizsgálhatunk, de, mint föltámadott Krisztust, semmiféle emberi eszközzel sem; a vallásról, mely a jelen világnak egy darabja; a hitről, mely csak anyínyiban hit, amennyiben semmi történeti és lelki valóságot nem igényel, hanem kimondhatatlan Isten valóság; a kegyelemről, mely az elítéltnek való megkegyelmezés; az ismert és ismeretlen világ dualizmusáról, mely csak a bűnesettől a holtak feltámadásáig tart, mert utóbbi az előbbinél mérhetetlenül nagyobb s, meg fogja szüntetni az előbbit. A Róm. levélmagyarázat a páli eschatologia erőteljes fölelevenítése abban a keresztyén világban, mely szinte már eschatoilogiamemtes lett. Barth egykori mesterének, Hermann-nak alapproblémája: az ember útja Istenhez, Barthé: Isten útja az emberhez. A »Befejezés« áthidalás a további Barth-irodalomhoz. Egyébiránt szerzőnek »A Barthi theologia elméleti és gyakorló lelkész! szempontból« című, a Dunántúli Prot. Lap 1931. évfolyamában s különlenyomatbain is megjelent előadása a jelen tanulmány folytatásának tekinthető. Ezekben voltam bátor föltárni Barth lelkének nem az útját, hanem jobbára inkább csak állomásait annak az útnak, melyet könyvünk szerzője megrajzol. Ha ide írhatnám a könyv olvasása közben írt följegy-' zéseimet, akkor világosabban láthatná az olvasó, hogy a szünet nélküli szellemi hatásuk, kialakuló, aztán szétfoszló s megint újra kristályosodó eredmények rajzában mily nehéz feladaatra vállalkozott a szerző, — de akkor az ismertetés, flijoha a könyvhöz méltóbb, lapuink terjedelméhez hosszú lenne. Nehéz feladatát szerző a szellemi irányzatokat megvilágítani és megítélni tudás képességével oldotta meg. Legfőbb érdeme, hogy eléri célját: fölkelti bennünk a további Barth-irodalom (ez a könyv ugyanis Baríhot csak a Róm. levél második kiadásáig való fejlődésében ismerteti) megisjmerése utáni vágyat. Én magam mindjárt előszedtem, amihez hozzáférhettem. S íme az ő fenni jelzett másik előadáséiban Barth tanításaiból ezt olvasom: »Istent csak akkor ismerhetjük meg, ha Isten nekünk kijelenti magát. Barthnál is az Isten igéje áll a theologiai kutatás központjában, mint a reformátoroknál ..., theologiája... az őseredeti reformátort theologiának újjászületése... abban az értelemben, hogy Barth a reformátorok szellemében igyekszik feleletet adni a mai kérdésekre, tehát olyan kérdésekre, amiket a reformátorok még nem ismertek«. »A biblia kijelentés lehet számunkra akkor, ha kijelenti nekünk benne magát Isten.« Dr. Tavaszy Sándornál pedig azt olvasom Barthról: »...az antropológiává és vallástudománnyá vált theologiát ismét theologiává tette. A dialektikai theologia megjelenése előtt már-már azon a holt ponton volt a theologiai tudományosság, hogy belsőleg elszakadt saját anyaméhétől: az egyháztól —, a dialektikai theologia visszatérítette erről az útról s ismét a legközelebbi viszonylatba hozta az Isten igéjével, mint a Kijelentés közvetítőjével s meggyőzte arról, hogy a theologiai tudományosságnak az egyház nélkül nincs értelme ... « Tisztelettel s elismeréssel köszöntőm a könyv szerzőjét s művét ajánlom mindazoknak, akiknek szive vágya, hogy a theologiai tudomány megifjodott, virágot s gyümölcsöt hozó s ne levegőben lógó, hanem az egyházhoz tartozó legyen. Kiss Zoltán. — Presbiteri értekezlet. A pápai református egyházmegye Pápán, 1934. évi április hó 25. napján délelőtt fél 9 órakor kezdődően a templomban s aztán a nőnevelőintézet dísztermében egyházmegyei presbiteri értekezletet tart. Közreműködésüket megígérték Csikesz Sándor m. kir. egyetemi professzor, az országos presbiteri szövetség főtitkára és dr. Incze Gábor budapesti vallás tanár.
