Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-08 / 14. szám
Negyvenötödik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1934 április 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE . MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. - - FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Közeledni Istenhez. Jakab IV. r. 7—8 a. v. Engedelmeskedni! Olyan szó, melyet nem hallgatnak szikesen az emberek. Mert az engedelmesség szolgálatot jelent, szolgálni pedig (nem akar a mai kor gyermeke. Tudatosan, vagy sokszor ‘Öntudatlanul, ott él a lelkekben a tudat, hogy Isten őket felmagasztalta azáltal, hogy a teremtés koronáivá teremtettek. Hozzájuk hát nem az engedelmesség, nem a szolgálat, hanem az uralkodás, parancsolás illik, — gondolják. S ez a természet nem akar meghajolni még a legfőbb Hatalmasság, az élő Isten előtt sem. A keresztyén hit tanítja: Isten nektek Atyátok, ti pedig gyermekei vagytok. A gyermekhez pedig az engedelmesség illik, mert az engedetlen gyermeket nem szeretheti az Atya. Ha nem engedelmeskedünk Istennek, önmagunk tépjük szét azt az iatyai és fiúi viszonyt, melyet az Isten szerzett a mi számunkra az Ő egyszülött fia, az Úr Jézus Krisztus által. S ha ez a szeretetteljes viszony szét van szakgatVa, úgy nem vagyunk a Krisztus követői s nem nevezhetjük magunkat keresztyéneknek sem. S ha nem vagyunk a Krisztusé, elvesztettük még a reményét is annak a boldogságnak, mely hitünk szerint az örök életben várakozik reánk. Ne légy hát balgatag, ki azt hiszed, hogy megaláz téged az engedelmesség. Nem, nem aláz meg, hanem felmagasztal! Jobban tudja az Atya, mi kell az ő gyermekének, mint maga a gyermek. Jobban tudja az Isten, mire van mékünk szüksíégünk, mint mi gyarló emberek. Amikor azt kívánja tőlünk, hogy engedelmeskedjünk neki, csak a mi javunkat akarja ezzel is előmozdítani. Öh hány és hány szerencsétlenséget kerülhetne el a gyermek, ha hallgatna atyja szavára! Öh mennyi bűntől lehetnénk mentesek, ha nem lennének bedugva füleink az Isten szavai előtt! Ott áll a kísértő, ott áll az ördög mindnyájunk mellett és lesi az alkalmat, hogy tőrbe ejtsfen bennünket. S azt akarja, hogy áthághatatlan szakadék támadjon Isten és ember, ég és föld között. Azt akarja, hogy az ember kiszakítsa magát Isten kariaiból és vakon, esztelenül rohanjon vesztébe. S ha nem az engedelmesség lakozik telkedben, ha nem Isten akarata irányítja életedet, úgy elpusztulsz nyomorultan, mert az ördög hatalmat vett rajtad. A Sátán ép úgy félrevezet bennünket, mint az az orvvadász, ki csalétket tesz az erdőszélen elhelyezett csapdába, hogy odaédesgesse az éhező állatot. Az is azt hiszi, hogy éhségét csillapíthatja. De amint hozzányúl a csalétekhez, össjSecsapódik felette a vas, s tehetetlenül vergődik a csapdában, mig oda nem jön a tulajdonos, hogy kiszabadítsa. De nem azért, hogy szabadságát visszaadja, hasnem azért, hogy életét elvegye. így tesz velünk is az ördög. Ezer és> ezer féle formában kínálja nekünk a világ örömeit s el akarja FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK hitetni, hogy akkor találtuk meg igazán az életet, ha élvezzük azokat. Óh milyen sokan vannak^ kik beiülnek a korcsmákba, kávéházakba s azt hiszik, hogy muzsikaszó, nóta és bor mellett szép az élet. Hányán vannak, kik kezükbe véve a kártyát, könnyű szívvel elprédálják azt a keservesen keresleti: pénzt, melyre pedig olyan nagy szüksége lenne családjának. S azt gondolod, elhiszik ezek a szerencsíétlenek, hogy ők nem jól cselekszenek?... Nem! Ők nem akarnak engedelmeskedni még Isten szavának sem, a maguk urai akarnak lenni, s észre sem veszik, mint csapódott össze; az ő életük felett is az ördögnek csapdája. Hogy milyen erőszakos a Sátán, megláthatjuk abból, hogy még az Isten Fiához is oda mert menni. Neki is felajánlott hatalmat, dicsőséget, csakhogy szolgálatára kényszeríthesse. De milyen felemelő az Úrnak vele szemben való viselkedése! Nem kell neki földi dicsőség, földi hatalom, mert csak az Urat akarja imádni, Neki akar szolgálni egyedül. El is hagyja őt az ördög megszégyenülve. Ha tebenned is ott lakoznék az engedelmesség lelke, ha te is alá tudnád vetni akaratodat Isten akaratának, akkor, Testvérem, megkisérthetne téged is az ördög, kivethetne hálóját ezer és ezer formában ellened, nem kellene tőle félned. Elfutna tőled is, mert látná, hogy nem a világnak, hanem Isteninek gyermeke vagy. Azt mondottam előbb, hogy az ördög szakadékot támaszt Isten és ember között. Ha te Istenhez akarsz közeledni, úgy nincs előbbre való kötelességed, mint az, hogy ezt a szakadékot betemesd. S tudod-e, mivel lehet betemetni? Hittel és szeretettel. Mindnyájan alá vagyunk vetve az élet törvényeinek. De bár e világban járunk is, egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy a lélek drágább a testnél. S jól meg kell jegyeznünk: ne a test szavára hallgassunk, hanem a lélekére. Mert a lélek szavára hallgató embernek nem azok az örömei, melyek a testi embernek. A testi ember sebeket üt, a lélek embere sebeket kötöz be. A testi ember csak magával törődik, a lélek embere tudja, hogy úgy kell szeretni felebarátját, mint önmagát. A testi ember könnyű szívvel halad el az ínség, nyomor mellett, a lélek embere nem tud elmenni anélkül, hogy ki ne nyújtsa kezét segítségre, le ne; törölje a szenvedők arcáról a könnyeket, ne szóljon egy vigasztaló szót a bánatba merültmek. A testi ember napról-napra tágítja azt a szakadékot, mit Isten és ember közé vájt az Ördög keze, a lélek embere napról-napra betemet egy kicsike részt hitével és hitéből fakadt jócselekedeteivel. S egyszer csak boldogan látja, eltűnt a szakadék, szabad az út, s ő bátran, biztos léptekkel mehet az élő Isten felé. S bár messze még a cél, bár csak halvány körvonalai látszanak annak a másik szebb országnak, mely felé törekszik, nem csügged és nem lankad sohasem. Úgy érzi, egy titokzatos isteni erő mind feljebb és feljebb
