Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-12-09 / 49. szám

210. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. dese, s a dunántúli róm. kath. püspöki városok külön­ben igen tiszteletreméltó zárdái iskolái, nagyon ter­mészetesen, nem a református szellem, világfelfogás és élet számára nevelték és formálták a női lelkeket. Szinte életkérdése volt a dunántúli reformátusság­­nak a nőnevelő felállítása, s még inkább életkérdés ma annak fenntartása. Ha azé a jövő, akié az ifjúság, <z ifjúság meg azé, akié az anyák lelke. A László József és nagynevű alapítótársai által adományozott készpénz tőkék elértéktelenedése óta a nőnevelőt majdnem kizárólag az internátus tartotta és tartja fenn. Az fedezi nemcsak a dologi, hanem a személyi szükségletek nagy részét is. Ezt az internátust pedig a lelkészi és tanítócsaládok mellett tetemes százalék­ban a kisbirtokos földmíves osztály látta el növen­dékekkel, az az osztály, mely ma leginkább érzi és szenvedi a gazdasági nehézségek súlyát. Ennek tu­lajdonítható, a nőnevelés terén manapság divattá lett más irányú felfogás és áramlat mellett az internátus oly nagymérvű elnéptelenedése, mely immár az intéz­ményt létalapjaiban fenyegeti. Remélhető azonban, hogy az egyházkerület széles látókörű és nagytekin­télyű vezetősége itt is meg fogja találni a fenntartásra szolgáló eszközöket, egyrészt a legvégsőkig menő, s az intézet költségvetésének mind dologi, mind sze­mélyi részében keresztül vitt takarékosság, másrészt a kívülről való segédeszközök felkeresése és biztosí­tása által, s a nehézség csak átmeneti lesz. Bízunk az isten igondviselésben, de tudjuk azt is, hogy a Gondviselő eszközök által munkálkodik. A kicsiny gyülekezetek egyházkerülete pedig hiszem, hogy tovább is élni és virágozni fog, mert nem homokon, hanem erős kősziklán, ama Szeglet­­kövön fundáltatott, s az Örökkévaló a maga nagy hatalmát épen a kicsinyekben és kicsinyek által mu­tatja meg. (Vége.) Medgyasszay Vince. Megoldás utján van a porladó gyülekezetek kérdése. Igaz, még csak az első lépést tette meg a gö­röngyös úton. Az általános érdeklődés jelenti ezt az első lépést. Sokáig nem gondolt a dunántúli magyar­ság pusztulására más, csak néhány, gyülekezete sor­sáért aggódó lelkipásztor, egy-egy lelkészértekezlet, vagy egyházi gyűlés. Sajnos, kevesen hallották meg szavunkat. Ma már szélesebb körben foglalkoznak a kérdés­sel. Politikai pártok beszélnek róla, egyházi és világi sajtó állandóan szőnyegen tartja, az ügy lényegét is­merő komoly emberek ankétjeinek és megbeszélései­nek anyagát a hivatalos államhatalom is tanulmányo­zás tárgyává teszi. Telepítés, új öröklési jog, presszió gyakorlása alkalmazott adókkal, egészségesebb föld­birtokpolitika és sok más gondolat talál propagálókra a kérdéssel foglalkozók között. Kétségtelen, hogy egy­házunknak ott kell lenni, amikor az állam hivatott té­nyezői döntenek e kérdésben. Addig azonban jó, ha csendesórát tartunk s megállapítjuk a feladatainkat. Ha az elmúlt pár évtized prédikációirodalmát átol­vasgatjuk, azt látjuk, hogy a lelkészek igyekeztek út­ját állni a pusztulás veszedelmének. A családi élet megbecsülését, a gyermeknevelés Istentől nyert nagy kötelességét leikére kötötték a gyülekezetnek s a föld mértéktelen szeretetét is eleget ostorozták. Szerény, egyszerű, munkás és erkölcsös életet ajánlottak, de hogy a kegyes tanításokat mennyire fogadták meg, azt minden, népközött élő ember tudja. Győzött a földéhség, melynek hathatós segítője akadt a nagyra­­vágyásban és a hiúságban. Tudok olyan falut, ahol a férfiak búsan keseregnek már romlásba rohanó sor­sukon, de az asszonyokban elnyomja az anyaság ösz­tönét a megszólástól való félelem, a kényelemszere­tet és a hiúság. Önként adódik tehát a gondolat, hogy az egyháznak, melynek a siralmas jelen bizonysága szerint gyöngék voltak a fegyverei, új fegyverek után kell nézni, a régiek rendbe hozása mellett. Ahol a falak is tele vannak a halál mikrobáival, oda hiába viszünk új gyermekeket, mert azokra is halál vár. Szereljük fel magunkat a gyógyítás szérumával, hogy mire megvalósul az a sokat emlegetett telepítés, ak­korára egészségesebb otthont adhassunk az érke­zőknek. Legcélravezetőbb megoldásnak kínálkozik itt az a gondolat, hogy neveljünk édesanyákat az evangé­lium szellemében. Az őskeresztyén életben szállóige dicsérte a keresztyén asszonyok erényeit. Ma is meg kell találni a módját annak, hogy kora gyermekségük­től fogva állandóan az egyház evangéliumi levegőjé­ben éljenek a nők. A leánykörök megalakításának eszméjét nem intézhetjük el azzal, hogy falu helyen nincs szükség ilyesmire. Csak akkor mondhatnánk ezt, ha nem lennének templom nélkül élő, egykés, vagy nincskés asszonyaink. A leánymunka nagyobb részét azonban csak egy pótolhatatlan munkatárs segítségével végezheti el a lelkész s ez nem lehet más, mint a felesége. Akadhat­nák a papnék társadalmában olyanok, akik martirom­­ságnak képzelik életüket lelkész-férjük mellett, annak feladatai iránt nem érdeklődnek. Némely regényben megtaláljuk az ilyeneknek gyakran nagyon is vastag tollal rajzolt torz-figuráját. A nagyobbrész azonban szereti és megbecsüli azt a környezetet, amit a pa­­róchia jelent. Életével példát ad. Gyermekeket nevel nagy gonddal és nagy önfeláldozással. Sok-sok mun­kája mellett jut ideje a segélyt várók számára is. Fiatal asszonyok keresik a tanácsait, öreg nénik vár­ják segítségét, betegek érzik keze simítását, árvák megtalálják benne gyámoiítójukat. Ezen az úton kell még pár lépést előbbre menni. A papné úgy nézzen a faluban minden leányra, mintha az övé lenne. Ne nyugodjon addig, mig a falu minden leánya nem tagja annak a társaságnak, melyet ő tart össze az evangélium tűzhelye körül. Ezzel még nem alkottunk »gyülekezetét a gyülekezetben«, csak az történt, hogy a gyülekezet őrködik az ő leánykái felett, hogy azok­ból egykor jó egyháztagok és jó édesanyák legye­nek. Minden gyülekezetben nagy áldás az, ha a lel­kész és felesége modern fegyverekkel indul a mo­dern fegyverekkel harcoló Sátán ellen. Szükség van erre mindenütt, ahol a válások, az egyke, vagy ha­sonló bűnök támadják a gyülekezet életét. Szokolya. Kuti József. — Képek a spanyol protestantizmus küzdelmeiből címen most hagyta el a sajtót egy igen érdekes füzet Parragh Lajos ref. s. lelkész tollából. Most, amikor Spanyolország a forrongás idejét éli, mindenkit ér­dekel az, hogy a spanyol reformátusok mily sok ül­döztetés alatt élnek és mily hősiesen védik hitüket és vallásszabadságukat. A Í6 oldalas füzet, mely a Missziói Füzetek sorozatában jelent meg, 10 fillé­rért kapható a Ref. Külmissziói Szövetségnél Buda­pest, IX, Ráday-utca 15, 11/27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom