Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-02 / 48. szám
Negyvenötödik évfolyam. 48. szám. Pápa, 1934 december 2. DDKÁNTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ..... * MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. --------------------------..... FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Á d v e n t. Ézs. 11. 1. és 6. vers. Advent a csodavárás. Szent vágyódás a valóság után. Boldog reménykedés, a sejtések vizein a révbe evezés ideje. Csendes készülődés, út hazafelé. Az ádventi napok tükörképei annak a vágyódásnak, mely az ótestamentom valamennyi prófétája lelkében ott viharzott. Mi más az ótestamentomi történet, mint egy nagy, végnélküli ádventi várakozás?! Abból a mozgalmas történetből, mely a zsidó népet vitte, sodorta a századok folyamán, egy bontakozik ki tisztán: a Messiás, az ádventi király várása. Ézsaiás próféta lelke is tükör volt s a láthatatlan messze, a jövő méhében rejlő, boldog idő képe már ott ragyogott benne. De a megvalósulás még nagyon messze van, ezt érzi a próféta is. Ézsaiás ádventje, a zsidó nép ádventje csak vágy és remény maradt, az út, melyet a beteljesedés felé megtett, tele van szenvedésekkel, küzdésekkel és sok vérrel. Ennek a sokat szenvedett népnek a dicsőségről alkotott képzelete, vágya csak remény maradt. A zsidó nép útja, melyet megtett az ádventi király felé, csalódással végződött, igen, mert az ótestamentom ádventi vágya és várakozása nemcsak a lelkeké volt, de a testé is; ez at ádvent a beteljesedés pillanatában átokká változott és a nagypéntek örökre eltemette a zsidó nép ádventjének megvalósulását. Pedig Isten isteni módon kegyelmes és gazdagon ajándékozó volt: az ószövetség vágyódásának olyan beteljesülést adott, melyet emberi elme el sem képzelhetett, de a szűk látókörű nemzeti vágy mindent rombadöntött. Egy pillanatra felragyogott a nép történetében az idők teljessége, mint Mózesnek az égő csipkebokor, hogy aztán örökre alázuhanjon a Feszítsd meg rettenetességébe. A zsidó nép nem tudta megérteni az ószövetség váradalmának azt a beteljesedését, mely szolgálni jött elsősorban, nem pedig uralkodni. Ez a zsidó nép, az ószövetség ádventje. Mellette, vagy talán éppen belőle fakadt, mint tőből a hajtás, mely az örök Gyógyítót, az élet Világosságát, a megváltó isteni Szeretetet várta. Ez az ádvent az újszövetség népének, a keleti bölcseknek, pásztoroknak,' bűnösöknek, betegeknek, szegényeknek, tisztátalanoknak ádventi várakozása és vágyódása. Mennyivel értékesebb, maradandóbb ez! A másik csalódással, kiábrándulással, halállal végződik, ez boldog bizonyossággal kezdődik, mert az Ige testet öltött! Annál rombadölt egy egész világ, ennél megindul a bethlehemi csillag útján a végtelen lehetőségek kezdete egy új világ megszületésével. Annak szomorú Golgotája, kínokkal tele, sötét Nagypéntekje van csak, ennek verőfényes, boldog bizonyságot kiáltó Husvétja és soha meg nem szakadó örök Pünkösdje. Ez az ádvent áldást, békességet, szeretetet, megértést, örömöt jelent, hol »lakozik a farkas a báránnyal... és egy kis gyermek őrzi azokat«. Ez az újszövetség ádventi várakozása. M.inden emberi élet egy-egy boldog ádvent, tele reménységgel, vággyal, szent Várakozással és boldog lehetőségekkel. Vájjon a te utad a keresztezőnél melyikbe torkolik bele? A szived vágya 'hajt-e, űz-e téged, hogy találkozzál a bethlehemi éjszaka csodás ajándékával? Az út, mely'Hozzá vezet, tövises, könynyekkel teli, véres, rögös út. Vájjon megteszed-e ezt az utat? Megpróbáltál-e már elindulni az ádventi élet útján, hogy megérkezzél Övele a bethlehemi jászolbölcsőhöz?! ... Öh, ha még nem, akkor a te életed ádventje is csak a képzeleted szülöttje, mely élő valósággá sohasem lesz. Üres íarisznyájú vándor vagy-e még, vagy pedig haza érkezett, koronázásra váró királyfi? Indulj el még ma, még ebben a pillanatban, de indulj el alázatos szívvel, megtisztulásra őszintén vágyó lélekkel a karácsony felé, — Krisztus felé. Ö jön elibéd, vár téged. Jön a teljes, boldog, kivirágzó, igazi emberi élet, mert az Ige testé lett, az idők teljessége betelt! Ölelje át a te életed ezt a nagy vendéget, ölelje át minden ember élete és akkor eljön az az idő, melyről a próféta jövendöl: »és lakozik a farkas a báránnyal, a párduc a kecskefiúval fekszik, a íborjú és az oroszlánkölyök és a kövér barom együtt leszníek és egy kis gyermek őrzi azokat«. Ügy legyen! Tótvázsony. Szabó Géza. Á kicsiny gyülekezetek egyházkerületéről. A magyar református ember leikébe mélyen belegyökerezett, s szinte meggyőződéssé szilárdult az a felfogás, hogy az egyház veteményes kertje, az iskola, az egyházkerület létjogosultságának, jelenének és jövőjének alapfeltétele és biztosítéka pedig az egyházkerület által fenntartott főiskola, legalább is theologiai akadémia. A magyar református egyház egy, azonban vidékekre, kerületekre tagozódott, s kétségtelen, hogy a különböző egyházvidékek gondolkodásmódja, felfogása, lelkülete és szükségletei között is, minden egységre törekvés, egységes egyházalkotmány és egységes magyar nemzeti érzés mellett is, meglehetős eltérések, különbözőségek vannak. A kicsiny gyülekezetek egyházkerületének is meg vannak a maga sajátosságai, speciális szükségletei; a dunántúli paróchiák jövendő lakóit már az iskolában ezek számára kell nevelni, igényeiket ezekhez mérni, vágyaikat a legegyszerűbb helyzettel is Ősszebarátkoztatni. Azért áldozott mindig oly sokat, azért hoz ma is erején felüli áldozatokat pápai főiskolájának, theo-
