Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-25 / 47. szám
202. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. fel ennek a jognak a leány- és fiókegyházközségek által a fenntartás, illetve hozzájárulás aránya szerinti gyakorolhatását. E tekintetben ugyanis más szempontok is figyelembe veendők. Egyik a távolság miatt a gyülekezeti istentiszteleteken való részvétel megnehezítése, azután a lelkipásztor helyi szolgálatainak igénybevétele alkalmával rendszeres külön kiadások, az országos közalapi, egyházmegyei, kerületi és főiskolai járulékok terheinek viselése stb. Feltétlenül kívánatosnak, sőt szükségesnek tartom a leány- és fiókegyházközségekben lakó híveknek, a törvényes előfeltételek mellett a lelkipásztorválasztási jog lehető kiterjesztésével egyházunkhoz szorosabb hozzáfűzését, az anyaegyházközség majoritásának érintetlenül hagyásával ott, hol a lelkészi javadalom készpénz-, termény és szolgálmányokból álló részének nagyobb hányadát az anyaegyházközség tagjai viselik. Szeretettel kérem e komoly és egyházunk jövő fejlődésére vagy sorvadására itt a Dunántúl igen nagy befolyást gyakorolható megjegyzéseknek az I. te. 17. §-ának gyakorlati alkalmazásánál szives figyelembevételét, az egyházközségek részéről is az egyességek megkötésénél, az egyházmegyék részéről is azok jóváhagyásánál. Az egyházkerületi szabályrendelet szerint a lelkészválasztási jog minimuma a leányegyházközségekben annak a teljes presbitérium által való gyakorlása, — ha érvényes egyesség ezen tülmenőleg nem intézkedik. A lehetőség meg van, csak igazság és jogérzék kell a helyes út megtalálásához. Kevésbbé helytálló e tekintetben a szabályrendeletnek a fiókegyházközségekre vonatkozó az a rendelkezése, mely e jog gyakorlásának mérvét az anyaegyházközség fenntartásához való hozzájárulás mértékétől teszi függővé. A választók névjegyzékébe való felvétel, ezzel együtt a szavazati jog nem a közterhek viselésének mérvétől, hanem annak tényétöl függ. 1 pengő annyi jogot ád, mint annak ezerszerese. Megértéssel, jóakarattal ezen is lehet segíteni. Medgyasszay Vince. (Folyt, köv.) Főiskolánkat, de az egész magyar irodalmat is súlyos gyász érte, a főiskolának egyik leghívebb fia, a nemzeti irodalom egyik kitűnő művelője, dr. Lcimpérth Géza nyug. országos levéltári igazgató hosszas betegség után, de váratlanul, 61 éves korában, boldog házasságának 25 éves fordulónapján, november 18-án Budapesten elhunyt. Lampérth Géza 1873 október 23-án Mencshelyen született, középiskolai tanulmányait az I. osztály kivételével, melyet Felsőíövőn járt, Pápán, kollégiumunkban végezte, a jogot Budapesten hallgatta. Egy évig a bonyhádi Perczel-családnál vrolt nevelő, majd 1898 óta az Országos Levéltár tisztviselője volt, ahonnét mint igazgatót nyugdíjazták. Irodalmi tehetsége már pápai diákkorában jelentkezett, a gimnázium felső osztályaiban egymásután nyerte a pályadíjakat. Első verse 1890-ben jelent! meg a Vasárnapi Újságban, első kötete pedig, melyet Beöthy Zsolt előszava vezetett be az irodalomba, 1897-ben. Mint író dolgozott a lírában, írt elbeszéléseket és pár színdarabja ismertté tette nevét a színpadon is. Mint ifjúsági író a legelsők közé tartozik. Ä Kisíaludy-Társaságban gyakran szerepelt, a Magyar Tudományos Akadémiánál több pályadíjat nyert. A Petőfi-Tíársaság 1905-ben r. tagjává, 1926-ban főtitkárává választotta, amikor pedig egészsége nem engedte a nyilvános működést, tb. alelnökséggel tüntette ki. Mint írót jellemzi az érzés őszintesége, a közvetlenség; szellemében és hangjában mindig magyar. Ö az irodalmat szószéknek tekintette, amelyről csak nemes érzéseket és fenkölt gondolatokat szabad hirdetni. Magyarságából folyt, hogy megrótta az üres divathajhászást, az idegenszerűséget és a kishitűséget. Történeti irányú műveiben is ugyanazok a témák érdeklik, amelyek költészetében: a magyar szabadság hősei. Lampérth sohsem felejtette el, hogy pápai diák volt. Ifjúsági könyveiben (A kis dárdád meg a nagy dárdás, Három pápai diák kalandozásai) megörökítette a kollégium lelki arcképét. Verseiben is többször megcsendült az Alma mater-re való visszaemlékezés meleg érzése. 1930-ban örömmel vállalkozott arra, hogy a négyszázados évfordulóra megírja a főiskola történetét és a Petőfi-Jókai-szobrok leleplezésére ő írta az alkalmi verset. Temetését Gödé Lajos nagykőrösi lelkész végezte A Petőfi-Társaság nevében Bán Aladár, a jeles műfordító, szintén volt pápai diák, az országgyűlés tisztikara nevében Agner László elnöki főtanácsos búcsúztatták. A főváros díszsírhelyet ajándékozott az elhunytnak a Kerepesi úti temetőben. Főiskolánk tanárikara a temetés napján tartott gyűlésén jegyzőkönyvében örökítette meg hű fia emlékezetét és erről jegyzőkönyvi kivonatban értesítette a gyászoló özvegyet, alsócsernátoni Csikv Annát és az elhunyt egyetlen gyermekét, Judithot. Lampérth Géza neve élni fog műveiben és iskolánk büszke arra, hogy ő is Pápáról indult el. («^----------—------------------- — if KÖNYVISMERTETÉS il IV—....... Uj dunántúli könyvek. Lapunk szűk terjedelme nem engedi, hogy az új könyvekkel mindjárt megjelenésük után, bármennyire szeretnénk is, bővebben foglalkozzunk, most azonban, karácsony közeledtével, összefoglaló cikk keretében, szólai fogunk legalább azokról a könyvekről, amelyeknek szerzői közülünk valók. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy egyházkerületünk lelkipásztorai és tanárai, mint a múltban, úgy a közvetlen jelenben is serényen dolgoznak irodalmi téren is. Külön dicséretet érdemel, hogy teszik ezt a mai nehéz anyagi viszonyok között, amikor a kiadók nem vállalkoznak vidéki írók műveinek kiadására és így a szerzők saját kiadásukban jelentetik meg munkáikat, viselve a tetemes nyomdak’öltség kockázatát. Félreértések kikerülése végett jelezzük, hogy csak azokkal a könyvekkel foglalkozunk, amelyeket a szerzők voltak szívesek lapunknak is megküldeni ismertetés végett. Előttünk van két verses kötet is. Az egyik Körös Endre főigazgató Öreg legények című könyve, melynek művészi címképét Závory Zoltán rajztanár fes
