Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-28 / 4. szám
Negyvenötödik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1934 január ^8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ................................................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ----------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK 4 lelkipásztor magatartása a falusi gyiile* kezetek lelki gondozása szempontjából.* Irta és a Belsősomogyi Lelkészek Önképző Társaságának szigetvári ülésén felolvasta: Szabó Bálint hedrehelyi lelkész. A legfőbb dolog, mire a lelkipásztornak úgy falun, miint városon egyformán szüksége van, a finom érzék az igaz, a jó iránt. Falvaimk gyökeresen megváltoztak. Egyszerűségükből, jámborságukból kivetkőztek. A városi élet romboló hatása a jó hatások nélkül, a korszellem hódítása, az anyagi leromlással egybejáró, sőt több esetben azt meghaladó lelki leromlás úgy megrántotta a falú lelki életét, hogy vallásossága a sötéten látók megállapítása szerint jobbára csak máz, mely alatt pogány lélek húzódik meg. Ebben a helyzetben a falura jövő kezdő lelkipásztor néhány sikertelen, talán mert elhibázott próbálkozás után elveszti reményét, munkakedvét. Gyakran halljuk a rezijglnációt: »A mi mujn'kánk csak egy időre tartóztatja fel a pusztulást, míg végül magunkat is eltemetnek a romok«. Nem szabad azonban feladnunk azt a törhetetlen bizalmat, hogy az evangélium örök ifjú erőire népünknek szüksége van ma is s feladatunk nehézségeinek meglátása csak leihatározásunkat és munkakedvünket kell, hogy fokozza minden erőnkkel és képességünkkel munkába indulni, megtalálni azokat a szálakat, melyek híveink leikétől hozzánk és az örökkévalóság világába vezetnek. A kezdő lelkipásztor szomorú, gyakran a kétségbeesésig lesjujtó tapasztalata: mily nehéz a falusi hívek bizalmát megnyerni. Az entuziazmus nem sajátja a mi népünknek. Nem tudjuk szivét egyszerre meghódítani. A falusi ember sok szép beszédet hallott már, amit nem követtek a tettek. »Az urak tudnak beszélni — mondja a német paraszt —, a kását oda tartják a szánk elé s ha mi akarunk belőle enni, elrántját a kanalat.« Beszéddel nem lehet belopózni a hívek szívébe, hanem csak szeretettel. Minden falusi pap irodájának falán ott kellene; állni a jelszónak: »A szeretet mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr«. Nincs igazuk azoknak, kik a falusi embertől minden önzetlenséget, szeretetet, áldozatkészséget elvitatnak s teljes mértékben haszonlesőnek, alattomosnak állítják. Ellenkezőleg a falú a kölcsönös segítséget * A lelki gondozással foglalkozó szakkönyvek között ma is számottevő helyet foglal el Hesselbachernek 1920-ban már harmadik kiadást látott: die Seelsorge auf dem Dorfe c. munkája, melynek első §-ából szándékozom néhány tanulságosabb részletet megismertetni, önálló tanulmány hiányában, minthogy ilyenre sok dolgom miatt nincs idő. Hesselbacher munkája olvasásánál meglep a magyar és a német lelkűiét különbözősége mellett is az a hasonlóság, melyet az azonos foglalkozás, a jobbára egyező életkörülmények a falún mindkét népnél megteremtenek. Ezen a jogon remélem, hogy nem lesz érdektelen a Hesselbacher könyvéből átdolgozott következő kis munkálat, természetesnek találja. Állatvész, tűzkár, nagy betegség lesetén sok szép jelét adja a felebaráti szeretetnek. De amikor nyereségről, üzletről van szó, könnyen túlteszi magát a lelkiismeretességen, még ha a testvéréről vian is szó. Hesselbacher ezt a történelemmel magyarázza: a falusi nép viszontagságos sorsával, melyben a többi társadalmi osztálytól nagyon siókat kellett szenvednie, tűrnie. Ezért ösztöns'zerűen idegenkedik mindentől, a városiaktól, hivatalnokoktól, papoktól^ jegyzőktől, tanítóktól, mindenkitől, aki kabátos ember és nem kérges tenyerű. Ha a pap függő viszonyba kerül pl. az uraságtól, kinek elődei a falusi nép elnyofmói voltak s bizonyos ajándékokat elfogad tőle, a nép ellensége gyanánt tűnik fel. A bizalmatlanságot lainkadást nem ismerő, csiiggedetlen, odaadó szeretettel lehet eloszlatni. Óvakodni kell azonban attól, hogy ezt a bizalmat mesterségesleni erőltessük. Mint ahogy a természet azt tanítja, hogy a növekedéshez idő kell s erőszakos beavatkozással nem lehet siettetni, úgy a bizalom is lassan, csendben, magától fejlődik. Másik nehézség a falu kollektivizmusa. A falun az legyén nagy mértékben, néha teljesen háttérbe lép az összesség mellett. A falúinak meg vannak a maga szokásai, világnézete, beszédmodora. Azonos gondolkodás és élet egyenruháját viseli mindenki. Senki nem akar önálló tényező lenni. Senki nem szeretné, hogy azt mondanák róla: ez valami különlegeset akar. Hogy ez így van, nem lehet csodálni. A szívós összetartásban volt évszázadokon át a falú ereje. Különben századok harcai és küzdelmei, melyeknek nyomorúságát jobbára a falú viselte, szétmorzsíolták volna. Az ösz1- szessíégben találta meg az egyes a maga védelmét. Ezért az egyesnek az összesség mögött háttérbe kellett lépnie. Gyakran előfordul, hogy ha egyeseket valami jó ügynek megnyertünk is, amikor az összesség előtt döntésre kerül a sor., vagy hallgatnak, vagy az ellenzékkel szavaznak a meghódítottnak vélt egyének. Indokolatlan lenne ezt jellemtelenségnek, férfiatlanságinak, vágy gyávaságnak minősíteni. Mert a falusi ember felfogása szerint az a jellemesiség, férfiasság és bátorság, ha tüskén-bokrom át megy a többség után. A modern szemé 1 yiségku 11usz nem eszményképe a falunak, hanem az ellenkező: a személyiség háttérbe szorítása a többség mögött, az egyéni meggyőződés lés akarata feláldozása a többség meggyőződése és akarata érdekében. A falusi diplomata ezzel számot vet s ha valamit keresztül akar vinni, legelőször szűkebb környezetét nyeri meg, hogy ezek ismét a maguk csoportjait hódíif;sák meg s így végül a falú közvéleménye magáévá tegye ,az ügyet, mielőtt nyilvánosan megtörténnék a döntés. Ezt a körülményekkel számot vető álláspontot tegyük magunkévá, amikor az egyesek nagyon nehezen 'engednek bepillantást lelkűkbe s a beszélgetés folya-
