Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-05-14 / 20. szám

Negyvennegyedik évfolyam.

20. szám.

Pápa, 1933 május 14.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP

A DUNÁNTÚLI R EFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

....—...............-.........-.....MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ......................................................................

FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK

Az ökumenikus mozgalom, mint theologiai probléma.

Irta és a pápai ref. főiskola tiszteletbeli theologiai tanári állásába 1933. évi hó május 9-én történt beiktatása alkalmából előadta D. Keller Adolf a genfi Nemzetközi Társadalomtudományi Intézet főtitkára.

Igaz örömömre szolgál, hogy akadémiájuk tiszteletbeli tanáraként székfoglaló előadásomat megtarthatom. Elsősorban is megköszönöm a Karnak azt a nagy kitüntetést, amelyben részesített. Mély hálával fogadom el, nem annyira valamilyen személyes érdemem elismeréseként, mint inkább annak a szorosabb kapcsolatnak jele gyanánt, amely az Önök országának kálvini protestántizmusa s az én szülőföldemről, Géniből kiinduló reformátori mozgalom között fennáll; elfogadom továbbá mint az ökumenikus gondolat értékelésének kifejezését, amely gondolat az egyházakat és theologiáikat elméletileg és gyakorlatilag, theologiailag és egyházilag olyan sokféle formában hozza szorosabb viszonyba és termékeny eszmecserébe. Ezért is választottam székfoglaló előadásomnak olyan tárgyat, mely korunknak ezt a sokat vitatott szellemi mozgalmát illeti, s amelynek életem közelebb lefolyt tiz évét szenteltem.

Az ökumenikus mozgalomnak még nincs egységes formája. Vannak azonban szempontjai és feladatai. Nemcsak párhuzamos mozgalmakban jut kifejezésre, hanem hat is mint új szellem, mint új érzület magukban az egyházakban és több szervezetben, pl. a keresztyén ifjúsági munkában és a külmisszióban. Ez a mozgalom egyaránt született korunk bajaiból és ó-keresztyén hitünk lényeges részeinek újonnani felfedezéséből és reformátoraink vágyaiból. Az Apostoli Hitvallás ama cikkelyének megelevenedése ez a mozgalom: »Hiszek egy közönséges anyaszentegyházat«. De egyúttal a reformáció korának egy egyházi szükséglete is újjászületik benne. Kálvin írta egyszer Cranmer érseknek, hogy szívesen áthajózik tiz Óceánon, ha ezzel a keresztyén egység ügyének szolgálhat.

E helyen az ökumenikus mozgalommal egy különleges szempontból óhajtunk foglalkozni. Nem beszélünk itt a párhuzamosan haladó egyes ökumenikus mozgalmakról, sem a Gyakorlati Keresztyénség Stockholmi Mozgalmáról, amely az Ökumenikus Tanácsban és a Genfi Nemzetközi Társadalomtudományi Intézetben alkotta meg központi szerveit. Sem a Lausannei Mozgalomról, amely nem közös, gyakorlati feladatokkal foglalkozik, mint a stockholmi, hanem a hit és az egyházalkotmány kérdéseivel. Sem az Egyházak Baráti Szövetségéről, amely a béke ügyének ápolását tekinti a keresztyénség közös feladatának. Sem az ökumenikus érzés új kifejeződéséről, amely a Nemzetközi Missziói Tanácsban és a Keresztyén Ifjúsági Munka Ökumenikus Bizottságaiban fejti ki hatását.

E helyen inkább kifejezetten az összmozgalora theologiai szempontjára szorítkozom. S éppen a jelenben tűnik ki egyre jobban, hogy az ökumenikus mozgalom theologiai alapjainak átgondolására ott is szükség van, ahol a mozgalom, pl. a stockholmi, nem foglalkozik kifejezetten theologiai kérdésekkel. Valóban nem úgy áll a dolog, hogy az ökumenikus mozgalom theologiai kérdésszövedékét csak a Hit- és Egyházalkotmány lausannei mozgalma bogozgatná. A theologiai problémák nemcsak hogy ott találhatók a mi gyakorlati munkánk gyökereinél, hanem egy ökumenikus mozgalomnak a lehetősége általábanvéve, mégha a sajátlagos theologiai kérdésektől, el is tekintünk, theologiai probléma, amely bennünket határozott feladatok elé állít.

Hogy a theologiai probléma, ami nem egyéb mint az Isten-kérdés, az összmozgalmat áthatja, egyelőre fel akarom mutatni két példán, amelyet a legújabb fejleményekből veszek.

Az egyik példa a misszió köréből való. Az ökumenikus mozgalomra az első indítást az 1910. évi edinburghi missziói konferencia adta, s mióta a Nemzetközi Missziótanács a háború után Cransban és Lake Mohónkban megalakult, a misszió ökumenikus értelemben akarja végezni feladatát. Nemrégiben előadó körúton voltam Amerikában, s huszonkét egyetemen és lelkészképzőn beszéltem. Mialatt ottkinn jártam, adta ki egy világiakból álló bizottság a mai missziói helyzetről szóló jelentését »Re-Thinking Missions« címmel. Ez a Jelentés Amerikában mindjárt megjelenése után a legnagyobb feltűnést keltette, s előreláthatólag világszerte a misszió alapvetésének és céljainak tárgyalását fogja felidézni. A Jelentés egy tanulmányút eredménye, amelynek költségeit Rockefeller fedezte, s amelyeken két, nem lelkészekből álló bizottság végigjárta Japán, Kína és India missziói területeit. Jelentésük heves támadás a misszió felekezeti jellege ellen, vagyis a nyugati keresztyénség azon végzetes tendenciája ellen, hogy egyházi és felekezeti különbségeit a misszió mezején is érvényesítse, aminek nyomában már most is ugyanaz a szétforgácsolódás állt elő, mint aminőt Nyugat egyházaiban látunk. A Jelentésben egész sorát találjuk a gyakorlati javaslatoknak, ilyenek: erősebb koncentráció ottkinn és otthon, a misszionáriusok jobb kiképzése, a nevelői és szociális elem erősebb hangsúlyozása. Ezeket a gyakorlati javaslatokat széles körben elfogadják, vagy legalább készséggel megtárgyalják. A Jelentés szellemével szemben tulajdonképpen annak gyönge theologiai megalapozottsága miatt támadt ellenállás. A Jelentés alapvető theologiai fejtegetésein ugyanis az a humanisztikus theologia húzódik végig, amely Amerikában nem csekély hatást gyakorolt. Ez a theologia már sajátlagos szinkretizmusba csap át, amely a keresztyénség abszolút voltát feladja, s humanisztikus alapon ösztönöz messze-