Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-04-16 / 16. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 16. szám. Pápa, 1933 április 16. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ..........—---------------------------MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —............................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Húsvéti Igazság. jól emlékszem még, gyermekkorunkban husvétkor szoktunk kimenni a temetőbe: kedveseink sirhalmához. Lelkűnkben zsongott a húsvéti harangszó. A húsvéti énekek, imádságok, hitvalló prédikációk, családi, iskolai vallásos nevelés, példaadás: szépen kifejlesztették az Istentől lelkűnkbe oltott hitünket. Nem volt parádé. Nem voltak bálok. A korcsmákban csak egy-két züllött pária ha ünnepelt. Zsendült a fű, nyílott az ibolya az egyszerű sirhalmok körül és mi el se tudtuk képzelni, hogy az az elköltözött családtag, aki a sirhalom alatt nyugszik, most már ne létezzék, azzal mi soha ne találkozzunk, az ne legyen többé hozzánk tartozó. Nem fejeztük ki, nem is tudtuk volna kifejezni, de mindennél bizonyosabban éreztük, tudtuk, hogy a halál csak a létezés egy új formájába való lépés, mely létezési forma a feltámadásban nyer teljességet. Azóta sokféle külső változás állott elő. A húsvéti harangszót elnyeli a vásári zaj. Húsvéti énekek? imádságok? Hitvalló prédikációk? Iskolai, családi vallásos nevelés? Példaadás?' Istennek legyen hála, van még, de nézzük meg, milyen arányban, vagy divatosan mondva, milyen százalékban a régihez képest? S a Húsvéti Igazság megérzése, megértése? Elhullunk, mint a fák levelei. Számláljuk meg, hányán mentek már el azok közül, akiket gyermekkorunk óta ismertünk. Mennek. Megyünk mi is. Mennek. És jönnek a nyomtatott gyászjelentések, melyek ékes szavakkal tudtunkra adják, hogy az illetőt ekkor és ekkor, itt és itt helyezik »örök nyugalomra«. Jól megkülönböztessük: »örök nyugalomra«. Alig elvétve akad egy gyászjelentés, melyben nem »örök nyugalom«, hanem a helyes és az igazságnak megfelelő »siri nyugalom« van nyomtatva. Hogyan lehet ez? Hiszen a Szentirás, annak még ótestámentumi része is nyilván megmondja és tanítja, hogy elmúlik e föld, e világ, csak Istennek beszéde és akarata marad meg örökké. Tehát nem örök az a föld, nem örök az a temető, nem örök az a sir sem, nem örök az a nyugalom sem, melyben az emberi portetemek pihennek, a poroknak az a pihenése csak a feltámadás napjáig tart, amikor azok a porok és hamvak, valamint az akkor még élő testek is elváltoznak, hogy a földinél tökéletesebb, dicsőbb alakban a lélekkel egyesüljenek és örökké éljenek Isten szine előtt tökéletes boldogságban, vagy elvettetve az örök kárhozatban, a szerint, amint feltámadáskor az utolsó ítélet hangzani fog. Ezt az isteni kinyilatkoztatás annyiszor megmondja. Erre vonatkoznak jézusnak e szavai is: »Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, melyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát (az örök Biró szavát) és kijőnek: akik a jót cselekedték, az élet feltámadás FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK sára; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására«. De azért a gyászjelentések és az újságok szavai szerint »örök nyugalomra« és nem csupán »siri nyugalomra« helyezik a megholtakat. Alig olvasunk egykét kivételt. Jeléül annak, hogy a feltámadás hite, a Húsvéti Igazság mennyire nem foglal méltó helyet az emberek mindennapi gondolkozásában. Pedig a Húsvéti Igazságot észre nem venni, mellőzni, talán kigunyolni: Isten iránti hűtlenség, gyávaság és tudatlanság. Vagy talán még most is azon nyargalódznának sokan, hogy a feltámadás, örök élet hite ellenkezik a természet törvényeivel? Hát ellenkezik? Háijy természeti törvényt ismerünk mindössze? És ha még ezerszer annyit ismernénk is, hány lehet még azon kívül a végtelenségig? És nem vesszük-e észre, hogy ahány természeti törvényt felfedez az emberiség, az mindig csodálatosabb lesz? S hol vannak még a lelki világ törvényei? Ezekből alig ismerünk valamit. És mi bizonyítékunk van arra, hogy a halál természeti örök törvény? A jelek azt mutatják, hogy a halálnál természetellenesebb semmi nincsen. A lámpát elfujjuk: a láng nem akar elválni az ő helyétől. Az »élet«, a lélek, mily nehéz küzdelmek között válik el a testtől. Mily rettenetes a halálküzdelem! Hiába minden spekuláció: az isteni kijelentés a tökéletes igazság, mely szerint a halál nem egyéb, mint a bűnnek zsoldja, az Istentől, az eredeti boldogság állapotából elesett bűnös emberiség, bűnös világ nyomorúsága, mert Isten az embert eredetileg nem halálra, hanem életre teremtette, azért az elesett embert feltámasztja a halálból, mert Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. És mi alapon lehet azt állítani, hogy nem ez a feltámadás az Istentől rendelt természeti törvény? És hogy jézus nem lehetett volna Isten mindenható akaratából a feltámadottak első zsengéje? Mert a néhány ezer év óta, mióta az emberiségről nyomok vannak, senkivel sem történt ilyen, csak Jézussal? De tudunk-e még égy olyan, helyesen szólva isteni egyéniségről, akiben a tisztán lelki, tehát az Istennel közös tulajdonságok olyan mértékben meglettek volna, mint Jézusban? Ezekre a kérdésekre Pál apostol felelt a leghelyesebben még egy, minden vitát elvágó kérdéssel: »Micsoda? Hitetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?« Bizony: ami embernek lehetetlen, az Istennek mind lehetséges. Honnan állt volna elő a feltámadás eszméje,, ha annak megfelelő valóság nem léteznék? Minden emberi képzetnek van megfelelő objektuma, tárgya. Csak arról van képzetünk, aminek megfelelő objektumát szemléltük. Most itt van az isteni kinyilatkoztatás, vagy mondjuk, az emberiség képzete a feltámadásról. Honnan keletkezett ez a képzet, ha valahol nem volna neki megfelelő realitás? Bizorly nem intézhetjük el
