Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-04-16 / 16. szám

62. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. a dolgot annak az orvos-jprofesszornak a véleményé­vel, aki így nyilatkozott: »Lélek? Kétezer hullát bon­coltam, de lelket nem találtam«. Erre megfelel a leg­egyszerűbb ember is: -»Szegény! Hát te a lelket a hullában kerested?« Feltámadás! ítélet! Mikor? Erre nézve az Úr azt mondotta tanítványainak, hogy azt még mennyei an­gyalainak sem adja tudtul Isten. Hogyan? Azt csak képekbe burkoltan jelzi az isteni kinyilatkoztatás is. »Ti azt el nem viselhetnétek«, t. i. hogy a feltámadás és Ítélet idejét és módját földi elmével elgondolhas­sátok. A kárhozat helyére jutott hitetlen gazdag kéri, bocsáttassék el a mennyországba jutott Lázár a földre, hogy jelentse meg a hitetlen gazdag testvéreinek, mi­hez tartsák magukat, nehogy ők is a kárhozat helyére jussanak. Ha a holtak közül valaki visszamegy, annak szavára adnának az ő testvérei. Az Úr megtagadja a kérést: Vannak prófétáik, hallgassák azokat, ha az js­­ten kinyilatkoztatásában nem hisznek, nem hisznek annak sem, ha valaki a holtak közül visszamegy hoz­zájuk. Igen, mert akkor ez is közönséges dolog, »ter­mészeti törvény« lenne. Akkor egészen »biztos üzlet« lenne a hitetlen gazdag itt lenn maradt hitetlen testvé­reinek: hinni, lelki javakkal törődni, lelki javakat is gyűjteni, becsületesnek, igaznak lenni, mig így ezek a tulajdonságok itt martirsággal járnak. Isten nem lakarja a hívek jutalmát ilyen »biztos üzletté« alacso­­nvitánk »Boldogok, akik nem látnak és hisznek.« A Húsvéti Igazság értéke és áldása nem attól függ, hogy az emberi földi értelem be tudja-e kéz­zel foghatóan bizonyítani, mert hiszen akkor nem hitbeli, hanem fizikai igazság, s az evangélium nem isteni kijelentés, hanem, mondjuk, filozófiai rendszer lehetne. A földöntúli dolgokat a teremtettségbői kitagadni nem lehet. Lelkiség nélkül a találmányok, gépek mostani korszaka, kultúrája is csak tömeggyilkoló, ócskavas-kultúra. A kételkedő Tamás legnagyobb bölcsesége ez a felkiáltás: »Én Uram és én Istenem!« Alsóörs. Szűcs József. Az Országos Református Tanáregyesület pápai közgyűlése. Mint lapunk más helyén közöljük, az Országos Református Tanáregyesület április 18—19-én Pápán tartja évi rendes közgyűlését. Nem mulaszthatjuk el ez alkalmat, hogy külön is ne üdvözöljük e hasábo­kon a tanáregyesület elnökségét és tagjait abból az alkalomból, hogy 1904 után most másodízben sze­rencséltetnek bennünket, megtisztelvén a kerületi tan­intézeteket az évi vándorgyűlésnek városunkban ren­dezésével. Az Országos Református Tanáregyesület mindig közel állt Dunántúl szivéhez. Ennek egyik magyará­zata abban található, hogy az egyesület megalakulá­sában épen dunántúli férfiú, egyházkerületünk mos­tani nagyérdemű püspöke, dr. Antal Géza, akkor theol. tanár, játszott vezérszerepet. Ő volt az, aki országos propagandát csinált, hogy a Tiszántúli Református Középiskolai Tanáregyesület országossá és a főisko­lákat és a tanítóképzőket is magában foglaló egyete­mes református tanáregyesületté alakuljon át. Az í 901. évi karcagi gyűlés elvi állásfoglalása után 1902-ben Debrecenben öltött testet az eszme és azóta immár 31 esztendeje, hogy hűséggel szolgálja a magyar nem­zeti közművelődés és a református felekezeti oktatás egységes ügyét. De ettől a személyi vonatkozástól eltekintve, Du­nántúl érezte talán legjobban szükségét- annak, hogy a hasonló gondolkozásé és azonos célokat szolgák* tanáremberek egységes szervezetbe tömörüljenek és közös erővel dolgozva, a megvalósítás nagyobb re­ményével végezhessék munkájukat. Mint dr. Antal Géza Karcagon kifejtette: »lélektanilag indokolt, hogy Dunántúl, ahol csak két ref. tanintézet s ellenben számú állami és szerzetes iskolák állanak fenn, külö­nösebben érzik a ref. iskolák tanárai közötti szoros kapcsolat hiányát. Bár a különböző jellegű intézetek­kel mindig a legszívesebb viszonyt ápolják, mégis a dolog természeténél fogva számos kérdésben együt­tesen nem működhetnek«. E személyi és tárgyi indokok, valamint az alaku­lástól kezdve végzett sokoldalú és sikeres munka az, amelyek alapján a legnagyobb bizalommal és a leg­melegebb testvéri szeretettel köszöntjük a ^őrünkbe érkező kedves vendégeket. 1904-ben fényes, külső keretek közt folyt le az első pápai tanárgyűlés, amelyet úgy emlegetnek ma is, mint a legjobban sikerült vándorgyűlését az egye­sületnek. Ez a második pápai tanárgyűlés kereteiben magánviseli az idők óriási, szomorú változását. De ha a külsőségek szerényebbek is, a szivek változatlanul forrón dobognak és örömmel várják, hogy magyaro­san megszoríthassák az egész csonka hazából össze­jöttek testvéri kezét. Ez a pápai gyűlés bizonyos értelemben határ­pont lesz az egyesület életében, mert tulajdonképen most foglalja el elnöki székét a példás egyértelműség­gel megválasztott új elnök: vitéz dr. Bessenyey Lajos és általános .tisztújítás lévén, -az egész tisztikar és ve­zetőség újból alakult. A választásban megnyilvánult egység a legjobb előjele a jövendő zavartalan munká­jának és az új vezetőségnek már eddig is tapasztalt lendülete és céltudatos törekvése bizonyára gazdag eredményeket fog felmutatni. A világháború minden egyesületet mérlegre tett. Amelyek könnyűeknek találtattak, azok eltűntek, ame­lyekre feltétlen szükség volt, amelyekben életképes­ség mutatkozott, azok új lendületet nyertek, mert a magyar élniakarás Trianon után fokozott erővel állt neki a munkának. Az Országos Református Tanáregyesület meg­állta az erőpróbát. Ma virágzóbb, mint valaha. Alko­tások egész sora tesz bizonyságot a szívós munkáról, a bölcs előrelátásról és a mélységes evangéliumi hit­ről, mely a lelkek lángját éleszti, a csüggedőt báto­rítja, a bátrakat cél felé segíti. Összefogva az egye­temes református egyházzal, az intézetek fenntartói­val, megteremtődött a Tanárok Gyermekeinek Neve­lési Alapja, tulajdonunkban van a balatonboglári Ta­nári Üdülő és számottevő tényező a neveléstani iro­dalomban a Protestáns Tanügyi Szemle. A jelenlegi idők nehezek. Sok, mindnyájunkat ér­deklő kérdés vár megoldásra, de hiszünk nemzetünk jövendőjében, református egyházunk isteni rendelte­tésében s ezért félelem nélkül várjuk, mit hoz a holnap. Isten hozta a tanáregyesületet körünkbe. A Tar­­czyak, a Bocsorok, a Váli Ferencek, a László Józse­fek iskolái szeretettel köszöntik a testvérintézetek kép­viselőit. Legyen itteni munkájukon Isten bőséges ál­dása. Dr. Pongrácz József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom