Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-11-26 / 48. szám
1933. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 193. oldal. mek, sebzett szivek, gyászkoporsó, a halálnak megannyi jelei kisérik. Itt az asszony maga volt az angyal, aki egy férfinak, az Úr szolgájának mondott el drága üzeneteket attól kezdve, amióta elhangzott ajkáról a boldog vallomás: ahova te mégy, oda megyek én is és ahol te megszállsz, ott szállók meg; néped az én népem, Istened az én Istenem... egészen idáig. Minden üzenet, amit elmondott, jóleső és boldogító volt,de annál fájóbb, amit most távoztakor mond: pusztán hagyatik néked a te házad, mostantól fogva nem látsz engem, örömöd siralomra fordul. Óh micsoda bánat borong ebben a hajlékban, micsoda fájdalom járhatja át a magára maradt férfina'k a szivét, mikor a háznak is, a szívnek is a csendjét felveri a halál siralma. Csodálkoztok rajta? Akkor nem tudjátok, hogy mi az asszony, mi a feleség! Az asszony, a feleség angyal. Isten, akit meg akart örvendeztetni, meg akart bátorítani, meg akart vigasztalni, olvashatjátok az írás lapjain, ahhoz angyalt küldött. Ebben az áldásában mindazokat részeltette, akik mellé hűséges feleséget rendelt. A férj örvendeztető, bátorító, vigasztaló angyala a feleség. Örvendeztetés, amikor szomorúak vagyunk, bátorítás, amikor munkánk, küzdelmünk hevében csüggedünk, vigasztalás, amikor göröngyökön, töviseken járva, sebeket kapunk. Micsoda bölcs mondás, micsoda igaz mondás: megnyerte a jót, aki talált feleséget. Mennyivel inkább igaz ez, ha az Úr szolgájával kapcsolatban mondhatjuk ezt el. A jó papné még a jó feleségnél is több: nemcsak segítőtárs, hanem valóságos munkatárs. Micsoda áldás az, amikor az Úr szolgája nemcsak tanítást adhat a nemes egyszerűségről, a háziasságról, a kötelességtudásról, a másoknak való önzetlen szolgálatról, a mindig adni kész jószívűségről, az áldozatkészségről, a szenvedéseknek Istenbe vetett hittel való alázatos hordozásáról, az Úr házának buzgó szerelméről, hanem mindezekre bizonyságként állíthatja oda a feleségét, ha nyugodt lélekkel mondhatja el: én és az én házam népe így élünk, így szolgálunk. A megboldogult élete ilyen bizonyság volt. Áldások árasztója, kegyelem továbbítója, angyal volt férje számára. Nem a testnek, hanem a léleknek, nem a földnek, hanem az égnek élt, így adta a szárnyakat férjének ahhoz a munkához, melynek vívódása,, törődése, célja a lélek diadala a test felett, az ég alászállása ide le a földre. Ha kellett inspirált, ha kelleti csitított, ha kellett megsimogatott, a hivatás terhét hol hordozni, hol könnyíteni segített. Nem magára, hanem férjére volt gondja, nem máshova vágyott, ki az élet piacára, a hiúság vásárába, vágya az otthon volt,', a családi fészek csendje, békessége. A figyelemben találékony, a munkában fáradhatatlan, de az egy szükséges dologra is gondot tartó. Nem kereste a maga hasznát, nem kérkedett, nem fuvalkodott fel, nem rótta fel a gonoszt, nem örült a hamisságnak, de együtt örült az igazsággal, mindent hitt, mindent remélt és szeretett meg nem fogyatkozó szeretettel. Mindebben nem gátolta meg az a nehéz betegség, melyben szenvedett. Más embert a betegség lever, követelődzővé, zi^golódóvá tesz, qt nemesítette, alázatossá és türelmessé tette csupa figyelemből az iránt, aki megértette az ő szenvedéseit, aki vele virrasztóit, vele érzett minden jajt, akinek az áldozata nem volt kisebb az odaadás, a hűség, az önfeláldozás oltárán, mint az övé a szenvedésekén. Ezért tudott olyan hálás, olyan hosszútűrő, olyan bizakodó lenni még akkor is, amikor legjobban szenvedett. Mind olyan tulajdonságok, amelyek igazi hitvessé, áldássá, angyallá tették, amelyekről emlékezve őszinte és igaz részvéttel telik el a szivünk a vesztes férj iránt és együtt sírunk vele most, amidőn elméne ő tőle az angyal. De angyali jósága nem fért meg a házban, sok lett volna egy embernek, áradt a testvérek, a rokonok felé is. A vérségi összetartozásinak igazabb megbeL csűlője, hűségesebb önzője, buzgóbb ápolója nem igen volt nála. Úgy várni övéit, úgy örülni a jövetelüknek, úgy elhalmozni őket minden jóval, körülvenni a figyelem száz, meg száz jelével, mint ahogy ő tette, ritkaság számba megy. Örömszerzés, bánatmegosztás, együtt örvendezés, együtt sirás, ez volt az ő testvéri, rokoni lelkének természetes megnyilatkozása. Azért tudott ilyen lenni, mert a szivét láthatatlan szálak fűzték Isten szivéhez, mert érezte és tapasztalta, hogy az Isten szeretet, szeretetnek kell lenni a szívnek is, melybe a szeretet Istene adott érzéseket. Mindaz a jóság, mindaz a szeretet, amely szivéből áradt, hálaadás volt Istene iránt, hálaadás azért, hogy ha ő tőle megtagadta is a családi élet örömeit, gondoskodott róla, hogy a testvének, a rokonok körében szeretettel szolgálhasson, járjon közöttük mint a békesség, a szelídség, a jóság angyala és én nem csudálkozom, hogy ők is sírnak és gyászba öltöztek most, amikor elméne tőlük is az angyal. De ne gondolja senki, hogy csak azokhoz tudott jó lenni, akikhez a vérség szálai fűzték, jóltevő angyala volt ő a szegényeknek, az ügyefogyottaknak, az elhagyottaknak is, akinek mindig azt súgta a lélek: csak adni, csak adni. Meglátta a szükséget és megelégítette, megszánta a nyomorúságot és megsegítette. Nemcsak az ajkán hordta a hitet, hanem a szivében is. Amíg ereje, egészsége engedte, ajkával is dicsérte az istent, éneklésben, imádságban; hivő lelke sokat emésztődött, mikor átzengett hozzá az ének az Isten házából: Jertek, örvendjünk mindnyájan az Úrban, mi kősziklánkban, és ő nem mehetett. De ő azért mindig Istennel élt, élete istentisztelet volt, mert cselekedeteivel szolgálta az Istent. Ezt a szolgálatot végezte, mikor jót tett a Krisztus kicsinyeivel, ez{t végezte akkor is, mikor kegyes adományaival előmozdította az Isten ügyét. Úgy ebben az alsóörsi, mint a lovasi gyülekezetben beszédes bizonyságai vannak jótékonyságának s hálával emlegetik nevét szülővárosában, a templomot építő pápai reformátusok. Hite életével igazolt hit volt, egyházszeretete követendő példa és én biztosra veszem, hogy ha távozik is a szegények és a gyülekezet angyala, csak testben távozik, lelke,, emléke élni fog. Angyala marad a férjnek, a testvéreknek, a rokonoknak is, áldott lelke él, hat, tovább szeret s vezet felfelé, közelebb, közelebb Istenhez, oda, ahova ő már megérkezett, ahol, mig ti sirtok és szomorkodtok, hogy elméne tőletek az angyal, örvendezés van, hogy megérkezett az angyal, ahonnét ti hozzátok, angyalt siratókhoz, angyal száll alá égi üzenettel: mit keresitek a holtak közt az élőt... aki én bennem hisz^ ha meghal is, él. Ebben a hitben emeljük fel lelkünket Istenhez, imádkozzunk! Mindenható Isten, Atyánk az Úr Jézus Krisztusban! Te vagy az Ura életnek, halálnak, tieid vagyunk életben, halálban. Te vagy a mi segedelmünk azj élet küzdelmeiben, te vagy a mi vigasztalónk a halál, félelmei között. Te vagy minden mindenekben. Mi gyarlók, parányik, semmik vagyunk... élünk, mig
