Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-11-26 / 48. szám

194. oldal

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1933.

akarod, meghalunk, ha úgy tetszik neked. Érezve a magunk kicsinységét, a te nagyságodat, annál inkább megalázzuk magunkat előtted és áldunk tégedet, hogy akármilyen gyarlók, parányik, semmik vagyunk is, felhasználsz minket, szent kezeidben eszközzé teszel, erődet általunk, erőtlenek által végezed el, jóságodat szeretetedet bennünk kicsinyekben dicsőíted meg, arra méitóztatsz, hogy az életünk szolgálat és áldás lehet.

Kegyelmed akkor áll előttünk igazi nagyságában, mikor koporsó mellé állítasz és gyászra hívsz; mert akkor tudjuk igazán értékelni a szolgálatot, az áldást, amellyel megáldottál és gazdagítottál, amikor elveszed tőlünk és szegényebbé teszel. A halál sötétségében ragyog fel előttünk az. élet fényessége.

Áldunk téged Atyáink, e mellett a koporsó mellett is. Mert ennek lakójában is megbizonyítottad, hogy a mi kincsünk törékeny cserépedényben van, hogy gyenge testben is lehetünk áldások hordozói, égi erők sugárzói, szeretet jóság birtokosai. Szomorúságban örvendeztető, küzdelmek közt bátorító, szenvedésekben vigasztaló angyalok. Éreztük ezt addig is, míg élt e koporsó lakója, de most érezzük igazán, amikor szent akaratodból elmegy az angyal.

Nem zúgolódunk ellened, inkább áldunk téged, hogy kegyelmednek drága ajándékait bő mértékben kiárasztottad rá és azt cselekedned, hogy ő azokat újabb áldásképpen tovább tudta adni. a férjnek, a rokonoknak, a rászorulóknak. Áldunk tégedet, hogy hivatásának hűséges betöltésében, szenvedéseinek alázatos hordozásában egész életében dicsőségedre vált te néked, Teremtőjének és Urának. A te nevedre térjen érte dicséret, dicsőség s te tőled legyen számára jutalom, a kevesen való hűség jutalma, a sokra bizatás égi öröme. Akiket pedig itt hagy az angyal, uö hagyd magukra, öleld át őket vigasztaló, áldó szeretettel, s lelkünk bánattól borongó sötétségét ragyogd be az örökélet biztató fényével Krisztus által. Ámen.

Vámos Géza.

II.

Mielőtt elbocsátanánk a mi drága halottunkat utolsó útjára, búcsúzóul hajoljunk még egyszer Isten Igéje fölé és annak tükrében vessünk még egy pillantást arra, akinek lelke már Krisztushoz szállott, s akinek porteteme is íme tőlünk távozni készül. Tegyük ezt annak a szent igének alapján, melyet az Úr a Példabeszédek könyve 31. részének 10. és következő verséiben intéz hozzánk eképpen:

»Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket. Bizik ahoz az ő férjének lelke. Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának. Gondolkodik mező felől és megveszi azt. Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása: éjjel sem alszik el az ő világa... Markát megnyitja a szegénynek és kezét nyújtja a szükölködőknek. Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel. Az ő száját bölcsen nyitja meg és kedves tanítás van nyelvén. Vigyáz a háznépe dolgára, és a restségnek étket nem eszi. Amely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!«

Az írás egyszerűen fenséges szavai arra tanítanak minket, milyen az igazán derék asszony, aki az igazgyöngynél is értékesebb. Bizik ahoz az ő férjének lelke, mert bizhatik, mert tudja jól, hogy az igazi jó hitvestárs mindent a legjobban és úgy akar, hogy az á háznak és családnak igazi javára és becsületére válik. Az igazi derék asszony szorgalma határtalan, még éjjel is felkel, hogy eledelt adjon háznépének. Szorgalma, gondossága nyomán Isten segítségével testi és lelki jólét származik. És nem hiábavaló az ő munkálkodása. Ezt látva, szorgalma, gondossága csak fokozódik, még éjjel sem alszik el az ő világa. Tisztes jólét, megelégedés van körülötte, s jut mindig a szegénynek és szűkölködőnek is. Férje munkáját nem gátolja, sőt segíti, hogy az a nyilvános élet terén közérdekű munkáját kifejthesse, ismerik az ő férjét, mikor ül a tartománynak véneivel, mert bőven jut ott idő és munkakedv a közérdekű munkálkodásra, ahol a ház gondját a hitvestárs megosztja, vagy teljesen maga viseli. A derék asszonynak nincsen ideje hivalkodásra., önmaga fitogtatására, haszontalan beszédekre, de aki őt hallja, dolgait látja, mindenki tanulhat tőle és mindenki tapasztalhatja, hogy valami bölcset kedveset hallott tőle. Restségben őt sem találja senki, de liázanépe is tisztességes, Istennek tetsző munkálkodáshoz szokott. Nem a feltűnés, hanem a szeretetteljes, gondos szolgálat az eleme. így aztán beteljesedik rajta, amit az élettapasztalat sokszor bizonyít, hogy a legjobb, legértékesebb asszony az, akiről a legkevesebben és legkevesebbet beszélnek. De legszebb tulajdonsága mindenek felett az igazi istenfélelem és ezzel szerez legnagyobb dicséretet magának.

Ilyen volt a mi Istenben boldogult testvérünk. És ha a csendes, feltűnés nélküli, hűséges keresztyén Szolgálat volt földi életének eleme, s minél kevesebbet beszélt és beszéltetett magáról, most tartozunk neki és mi magunknak is azzal, hogy'itt koporsójánál tanúságot tegyünk minderről.

Baráth Ferencnek, a pápai református egyház főgondnokának és a pápai református egyházmegye volt gondnokának leánya, anyai ágon egyenes leszármazottja az ősrégi pápai református templom egyik építőjének, Horváth Margavits Józsefnek. A Pápa város és hazánk történetében is emlékezetes hős Baráth Istvánnak is egyenes leszármazottja. És valóban a törékeny, gyenge testben is hősi lélek lakott. Hőse volt egész életében az igazi hűségnek, a példás kötelességtudásnak, a munkás szeretetnek. Hőse volt még akkor is, mikor a betegség és az ezzel járó aggodalmak és szenvedések környeztétől inkább vele szemben követeltek fokozott figyelmet és gondos 'szolgálatot, mintsem tőle bárki ilyesmit várhatott volna. Ezt mindenki tapasztalhatta, aki bármi vonatkozásban volt ővele. Tapasztalta minden, ami gondjára bizatotí. Házanépe, az emberek, de még az oktalan állatok is szeretettel tekintettek reá, mert mindnyájan érezték csendes szolgálatának, áldozatos szeretetének gondoskodását. Még akkor is, mikor már fel sem kelhetett ágyából, még az utolsó hetekben is, még az utolsó órákban is dolgai felől intézkedett, a rábizottakra gondolt, övéiről gondoskodott.

Hogy mindez így volt, azt ti tudjátok legjobban., kik legközelebb álltatok hozzá, kiknek szivéről szakadt le: férje, fejének koronája, testvérei, rokonai, akik most gyászba merültetek. Ó emeljétek a gyász Ófölé az édes bizonyosságba, hogy nem szakadtatok el tőle végleg, hanem Isten általa is készít titeket boldog találkozásban örök céljaira.

És ti református hívek, kiknek körében földi éle- Étének nagyobbik részét, 31 évét és 5 hónapját töl- Étötte, akármilyen csendben, akármilyen feltűnés nélkül munkálkodott is, tinektek is tudnotok kell, milyen áldott volt az ő idejövetele. Most, amikor távozik, hogy békességgel megtérjen atyái házához, ősei földében, ősei mellett nyugovó helyére, rebegjétek1 utána az áldást »Áldott legyen kimenetele is!« Mond-