Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-08-20 / 34. szám
136. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. lelkészek. Szegénységünk, hibáink ellenére is, kiáltva evangélizál. A lelkészcsalád maga végezze a felsegélyezés, felruházás munkáját: vallás szemén át szemléli ezt a nép, meggátolja e tény is a további romlást a vallás terén. A presbitériumoknak lüktető diakóniai lelkiilettcl kell lassacskán megtelniök: hiába minden: ha már egyszer szégyenkezni kezdenek a hivatalosak, akkor győzni fog az Isten Szent Lelke! Az új törvénykönyv hatalmas munkakört mutat: de a törvénykönyv nem farag újfajta embereket, azokat a lelkésznek kell maga mellé nevelnie. Őszintén odaállíthatjuk egész renyheségünket és hitbeli gyengeségünket: nagy közösségünk ez a többi őrállókkal; de a beismerés nagyszerű lelki élményének hangulatában újabb semmittevés felé ne akarjunk, könnyel szemeinkban, elindulni. Ideje volna, hogy a skót és holland mintákból sokkal többet tanuljunk és kövessünk: az élet középpontjában van az egyház, mely mindenfelé hat, munkálkodik. Nagyon fontos, hogy a diakónia terjedjen ki a szegények ügyes-bajos dolgainak készséges támogatására. Egypár sor hivatalos ügyben, melyet szívesen írt meg a lelkész, lefoglalta esetleg az egész család lelkét a vallás számára, különösen ha a közbenjárás jó eredménnyel jár. Meri hiába: a nép lelkipásztorában látja megszemélyesítve a vallását és a két fogalmat különválasztani: képtelen. A népéért gyötrődő és hadakozó lelkész a nép szemében a vallás erőinek é leír ekelése. Érzem, hogy a hivatásuknak megfelelő lelkipásztorok odaadó munkájukban képviselik a leghatásosabb erőt a vallási leromlás meggátlására. Meg kell itt említenem, hogy végzetes könnyelműséggel hanyagoltuk el a munkástömegek gazdasági érdekeltségében minket megillető munkakörünket. Ha az egyház nem szociális, hová menjen az éhes nép? A cselédés' munkaközvetítés bekivánkozik a paróchiára. Itt kapcsolódik a másik gondolatom: gyülekezetünk építésének munkájába bele kell állítanunk minden gazdasági ismeretünket és a több intelligenciánkat. A nép lássa a vallás erőit, a lelkész segíteni akarásában akkor is, ha az a mezőgazdasági élet ügyesbajos dolgaiban segít, tanácsot ad, új irányba indít egyeseket, vagy sokakat. Példának említem meg: a lelkész, mint ia Gondviselés embere, buzdíthat oly foglalkozásokra, amelyek egy kis mellékjövedelmet biztosítanak: gyógynövénytermelés, háziipar, kistenyésztés, mint a méhészkedés, galamb- vagy házinyultenyésztés. A nép ebből is azt látja, hogy a lelkipásztor Isten igéje mellett a nép mindennapi kenyerének megszerzésével is törődik: igaz, Mózesként kell sokszor sziklát csapkodni, vagy keserű vizeket megédesítenie. Látszólag ez már egészen gazdasági leromlás elleni harc, de ha csakugyan párhuzamosan haladna a kettő, minden falat kenyér, melyet tudásunk, tanácsunk a népnek juttat, egyúttal harc a vallási leromlás ellen is. Egy biztos: a tömeghangulatnak nem szabad magával ragadnia, a kezdetben biztos lekicsinylésnek nem szabad elkedvetlenítenie a lelkipásztort. Nem népszerűségért dolgozunk. Az nagyon igaz, hogy a vallási kérdések ma erősen összekapcsolódnak a szociális bajokkal. A lelkipásztor, bármennyire kényelmetlen feladat is ez, hivatott békebíró munkaadó és munkás között. Közbelépése újra a Mózesé, aki népének bírája is volt. Az igazságosság és méltányosság elvének elsősorban a lelkész magánéletében, azután egész közéleti munkájában mutatkozó állandó megnyilvánulása: a vallás leghatásosabb védelme, a leromlás hatásos ellenszere. Minél nagyobb tábort tud a lelkész megmozgatni és a szociális felelősségérzet gyakorlati munkatársává elindítani: annál erősebben kezd emelkedő irányzatot mutatni a vallási élet grafikonja. De: — éppen az állandó, következetes munka biztosítéka annak, hogy ez a grafikon nem a szalmaláng-lelkesedés lázvonala, hanem állandósuló vallási többlet. Valaki azt mondhatná ezek után: tulajdonképpen az egész gyakorlati tétel tehát a lelkipásztornak, családjának, esetleg munkatársainak személyes felőrlődését domborítja ki. Arról nem szólok, hogy a csipkebokor mégis ég, pedig nagyon régen ég! Mindenesetre: arra a kérdésre, mik a teendők és mik a segédeszközök, nem felelhetek másképpen, csak így: a teendő: gyakorlati, szociális életre kell nevelni az új lelkészi nemzedéket és azokkal átgyúrni a bennünk esetleg még mindig lappangó régi kényelmet. Segédeszközök: az Ige, az imádság vezéreszköze mellett minden tollvonás, minden gyalogosan megtett út, minden kedves kézfogás, minden fillér, minden gyengéd szó, minden önlegyőzés és mindem egyes lépés, amelynél mi alábbszállunk, hogy emelkedjék Az, akinek emelkednie kell. Enying. Monori Kovács Ferenc. A pápai ref. egyházmegye közgyűlése. A pápai református egyházmegye 1933. évi július hó 19-én tartotta évi rendes közgyűlését Pápán Jakab Áron esperes és dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok elnöklésével. A közgyűlést templomi istentisztelet előzte meg, melyen Jakab Áron esperes bibliaolvasása és költői szárnyalású buzgó imádsága emelte fel a lelkeket a megáldó és megsegítő kegyelem örök forrásához, a világosság Atyjához. A közgyűlés a főiskolai díszteremben folyt le. Dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok úr nyitotta meg nagyszabású beszéddel, melyben a tőle megszokott alapossággal, a mély hitű lélek reménysével az egyház és haza iránt hevülő szív szeretetével foglalkozott egyházunk kérdéseivel úgy a hazai viszonyokkal, mint a külföldi protestántizmussal való vonatkozásban. A megnyitó beszéddel kapcsolatban a közgyűlés melegen üdvözölte az egyházmegye odaadó bizonysággal munkálkodó, kiváló világi tanácsbíráját, dr. Konkoly-Thege Sándor pápai közjegyző. urat kormányfőtanácsossá történt kinevezése alkalmából és erőteljesen tiltakozott az országos törvényekben biztosított lelkiismereti szabadságot durván megsértő Töreky-féle kijelentés ellen. Szavazatbontó-bizottság jelentette az általános tisztújítás eredményét, mely szerint az eddigi tisztikart nagy egyértelműséggel újra megválasztották az egyházközségek presbitériumai szinte egyhangú választással. Két új tanácsbiró, Domokos Sándor világi és Mészáros András lelkészi tanácsbiró esküt tett. Ezek egy időközben elhalt és egy magas életkora miatt visszavonult tanácsbíró helyére választattak. Az egyházmegyei közgyűlés jogkörébe eső választások folytán is az eddigi tisztviselők újra egyhangúlag megválasztattak. Ügyész-helyettest is választott a közgyűlés dr. Jílek József pápai ügyvéd személyében, ki a hivatalos esküt letette. A megalakult teljes tisztikart dr. Jókay-Ihász Miklós egyházul, gondnok úr szeretettől áthatott sza
