Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-07-30 / 31. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1933 július 30. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .. —— ------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A szeretet hatalma. A napilapok, a rádió s a közbeszéd útján mindenki értesült már arról, hogy augusztus havának első felében nagy események színhelye lesz Gödöllő. Öt világrész legkülönbözőbb fajú és ajkú ifjúsága találkozik itt s él egymással egy nagy érzésben összeforrva. Vájjon mi lehet az a rendkívüli hatalom, mely ledönt minden akadályt s arra készteti a világ ifjúságának szinejavát, hogy hazájától messze, nagy fáradságok és költségek árán résztvegyen a nagy találkozón? Erre csak a szeretet képes. Valóban a szeretet országát építik fel Gödöllőn j az odasereglett cserkészek, melyben a hit és szolgálat i lelke fog uralkodni. A hitnek ereje művelte azt a ! csodát, mely holnaptól kezdve Gödöllőn a látogatók elé tárul. Hit kellett ahhoz, hogy a világtáborozás megrendezésével járó leírhatatlan nagy feladatokat és felelősséget vállaljuk, hit kellett ahhoz, hogy az előkészítésnek éveken át tartó, rendkívül szétágazó és sokoldalú tudást igénylő munkálatait elvégezzük s hit kell ahhoz, hogy harmincötezer gyermek arcára, két héten keresztül az egymásért élni és dolgozni akarás érzésének boldog mosolyát varázsoljuk. A hit eddig is megmutatta hatalmát. Amiben anynyian kételkedtek és oly kevesen bíztak, valóra vált. A gödöllői világtábor minden szükségessel ellátva és felszeerlve várja a világ cserkészeit. És azok boldog örömmel jönnek, hqgy egymással megismerkedve, egymástól tanulva és egymásért dolgozva lelkűk kincseit gyarapítsák. Mennyivel közelebb lesz ez a cserkészbirodalom Isten országához minden földi birodalomnál, mert belőle száműzve lesznek a ! népeket, nemzeteket, felekezeteket elválasztó, egymás j ellen harcba indító vad indulatok, hatalmi érdek-> | ellentétek, itt egy érzés tölti be a szíveket: a szeretet. Csak a hit hatalmával és a szeretet érzésével felvértezve lehet azt a munkát elvégezni, mely a cserkészvilágtábor minden egyes tagjára vár. itt mindenki csak cserkész, azaz olyan émber, akinek a közösség érdekében minden munkát jólélekkel kell vál- | lalni. A jamboree csak akkor éri el célját, ha minden tagja céltudatosan részt vesz abban a munkában, amely elvezet bennünket egymás megismeréséhez, egymás megbecsüléséhez s ennek alapján a szeretet érzésén keresztül isten országának építéséhez. Mi hívő bizalommal tekintünk Gödöllő felé. Hisszük, hogy cserkészeink ott Isten országát építik s mindenkinek lelke, bármely nemzet gyermeke legyen is, meggazdagodik azokkal az érzésekkel, melyek majd megváltoztatják a világnak mostani torzarculatát, hogy ne csak Gödöllőin s ne csak két hétre alkosson a szeretet birodalmat, hanem »vegyen állandó lakozást minden népeknél«, hogy az a béke uralkodjék a világ felett, melynek jegyében a cserkészek a gödöllői nagy találkozóra összegyülekeznek. Horváth Endre. Csajághy Károlynak, a veszprémi ref. egyházmegye gondnokának székfoglaló beszéde. Nagytiszteletű Esperes Úr! Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés! Elfogódott lélekkel állok a Nt. Egyházmegyei Közgyűlés színe előtt; szorongó lelkemre ránehezedik a felelősségnek nem jelentéktelen mértéke, — de erőm, hitem, hűségem fogyatékos voltának teljes ismerete is ide döbben lelki szemeim elé ez ünnepi pillanatban, amikor azon a munkamezőn, melyet református egyházi életünkben az 'egyházmegyei kormányzás és igazgatás jelent, — megteszem az első tapogatózó lépéseket és a veszprémi református egyházmegye gyülekezeti többségének kötelességre hívó határozata előtt mélységes hálával és tisztelettel meghajolva az egyházmegyei gondnoki tiszttel egybekapcsolt kötelességek teljesítését az imént letett eskümhöz híven egyházi törvényeink értelmében megkezdem. Sok-sok lelki tusakodás, — erőmmel és készségeimmel való számvetés, — egyéni külön gyarlóságaimra is kiterjedő önvizsgálódás és imádságos alkalmul szolgált magábaszáilás előzte meg szükségképpen ezt az elhatározásomat, mert a megállást nem ismerő életidőből a jóságos Isten megáldásaként nekem a máig juttatott közel 12 lustrum s ennek az időnek közpályán eltöltött munkás esztendei sokat felőröltek abból az energiamennyiségből, mellyel kegyelmi ajándékképen életutamra elindultam s így joggal támadtak kétségeim afelől, hogy őszbe hajló életem idején van-e még annyi maradék erőm, hogy képes leszek megfelelni azoknak az új feladatoknak is, melyek az idők komorsága miatt megsokasodott közbajaink és terhe ink közepette egymagideban is hatványozott teljesítőképességet követelnek? De ezen tusakodásaim közepette hangzott felém, — a küldetésre szorongó szívvel indúló erőtlen ember felé, — s hangzik ma is az Urak-Urának, az erős Istennek biztató szózata: »Elég neked az én kegyelmem !« E szózatnak lelkembe zengésénél úgy érzem, hogy a jó Isten parancsszava az, mely engem több munkára hív, több felelősség elé akar állítani nem a kicsinyen való hűségem miatt, — mert ezzel gyarló ember hivalkodás nélkül nem dicsekedhetik, — hanem azért, mert ez az Ő szuverén akarata.
