Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-06-05 / 23. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 23. szám. Pápa, 1932 június 5. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...._________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. --------------------------*.......*....... FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ A legújabb bibliai leletek Egyptomban. (Folytatás.) A Num. és Deut.-nak is találjuk e leletben kéziratát. Ez szép könyvirásii kódex, mely Kenyan szerint a II. sz. közepéről való és e lelet legrégibb kézirata. Ez a jómegtartású irat 25 kettős kolumnában írt lapból áll, melyből 12 lap a Num. (V12—VIIIi2 és XXIIir-XXXIVg), 13 lap pedig a Deut. (I20—Vlljg, XXVIIIt3-60) szövegét tartalmazza. E kódex levéltöredékeiből néhány található az ann-arbori (M.iehigan) gyűjteményben. A szöveg typusa eltérve a Vaticanustól, az Alexandrinus- és Ambrosianussal egyezik meg. A prófétai könyvek közül Ézsaiás és Jeremiás prófétákhoz találunk kéziratot, és pedig Ézs.-hoz 12 egész és néhány töredék lapot, Jer.-hoz pedig csupán egy lapot. Ez iratok korát Kényon a ill. sz. első felében állapítja meg. Legérdekesebb az a kézirat, amely Eszter és Ezekiel könyvének néhány részét tartalmazza. Ebből 16 összefüggő lap maradt reánk, melyből 8 lap Eszter és 8 lap Ezekiel könyvéhez tartozik. Feltűnő, hogy Ezekiel szövege más kézírás, mint Eszteré. Ezt sokan úgy magyarázzák, hogy Ezekiel könyvét, illetve annak részleteit egy későbbi leiró írta az Eszter könyvét tartalmazó kódex üresen maradt lapjaira, mások meg ennél a legrégibb korból származó kopt és görög nyelvű papyruskönyvek ismert kodexalakját állapítják meg, midőn a két lapra osztott papyrustekercs kettős lapjait úgy Írták be, hogy az egyik felét a közepéig, a másik felét a közepétől végig írták. Kódexünk, mely a III. sz kezdetéről származhat, az első felén Eszter könyvét (1120—VII9), a másik felén Ezekiel könyvét (XI25—XVII21) adja. Mável Ezekielt más kéz írta, feltehető, hogy Eszter korábbi írását felváltotta Ezekiel kezdése. Ebből azután arra is következtetünk, hogy mivel Ezekiel 48 része elfért a kódex másik felén, fel kell tételeznünk, hogy annak első felén is nem csupán Eszter könyve és annak apokriphus részei voltak, hanem mellettük még más iratokat is kellett tartalmaznia. Dániel könyvéhez találunk 13 lapot (11172—VI18 és VIIj—VI1127), melyeknek főleg alsó részei sokat szenvedtek az idő viszontagságaitól. Kenyon ezek korát a III. sz. első felére teszi. Dániel könyvének eme kézirata igen nagy érdeklődésre tarthat szamot mivel ez a LXX.-nak azt az eredeti fordítását adja, amelyet a II. sz.-ban Theodotion fordítása szorított ki. Ez az eredeti fordítás eddig egy XI. sz.-ból eredő, Rómában a Chigi könyvtárban őrzött egyetlen kódexből volt ismerős. Ez az új kézirat már magasabb koránál fogva is elsőrangú unikumot képez. E kéziratok között Jézus Sirachnak (Ecclesiasticus) is található egy egész és egy töredék lapja FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK (XXXVI28—XXXVÍI22), mely minden valószínűség szerint az V. sz.-ból egy tanulatlan író kezéből származik. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy már 1927- ben C. Schmidt szerzett a hamburgi állami könyvtárnak egy, a IV. sz. kezdetéről való papyruskéziratot, mely az Acta Pauli görög szövege mellett adja az Énekek éneke, Prédikátor és Jeremiás siralmainak legrégibb fajumi dialektusban való fordítását, valamint a Prédikátor görög nyelvű szövegét is. A kopt fordítás alapját a görög szöveg képezte. E futó áttekintésből kitűnik, hogy a LXX. kutatás anyaga ez új lelet folytán nem várt gazdagodást nyert, hozzá még olyan magaskorú szövegekben, melyek részben az origenesi hexaplaris kiadáselőtti korból származnak. Természetesen a munka jelentős része még hátra van, de ez a LXX. nagyszabású göttingeni kiadásához még nem sejtett adatokat eredményezhet. Az egyiptomi legújabb biblialelettel kapcsolatban már az eddigi ismertetésünkben is jeleztük, hogy e lelet nemcsak az ó-, de az új testamentum szöveganyagát is értékes kéziratokkal gazdagította. És pedig van közöttük egy III. sz.-ból eredő és egy kézírással leírt kodexrész, mely 28 lapon a négy evangélium és az apostolok cselekedetének egyes részeit tartalmazza. Sajnos, a lapok megtartása sok kívánni valót hagy hátra, mert azok mindegyikének 1/3 része elveszett és a megmaradtakat is dr. Ibscher csak nagynehezen tudta konzerválni. E lapok a következőleg oszlanak meg: Mátéból két lap (XX. és XXVI.), Márkból 5 lap (IV36—1X31), Lukácsból 6 lap (IX26— XIV33), Jánosból 2 lap (X7—XI56) és az Ap. CseL- ből pedig 13 lap. Érdekes a négy evangéliumnak és az Ap. Csel.-nek ilyen korán való egybekapcsolása. Eddig általában az a nézet volt elterjedve, hogy az evangéliumokat a IV. sz. előtt nem egyesítették egy kódexbe, hanem csak küíön-külön fordultak elő (v. ö. Th. Zahn. Geschichte des neutest. Kanons I. 60. s köv. old., valamint E. v. Dobschütz: »Eb. Nestle’s Einführung in das Griechische Neue Testament4«. 1923. 3 2 old.). Ezzel szemben most igazolást nyert azon tudósok véleménye, akik a kodexalak előállítását már a III. sz.-ba helyezték (v. ö. Clark: The primitive text of the Gospels and Acts, 1914., valamint G. Rudberg Neutestmentlicher Text und Nomina Sacra, 1914. 34 és köv. old.). A tudós világ most még azért is nagy érdeklődéssel tekint a további fejtegetések elé, mivel Kenyon csak futólag említette meg beszámolójában, hogy a szöveg nem egyezik meg a Vaticanussal, sem a többi nyugati szövegváltozatokkal (Codex Beza, Itala, Ószir). Márk ev.-t illetőleg megegyezést találunk az úgynevezett Ferrarcsoporttal és rokonságot az 1. csoportú kódexekkel (v. ö. v. Dobschütz i. m. 51. s köv. old.). És ha most még a talált szövegnek a caesareai iskolában elfoga
