Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-05-29 / 22. szám
86. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1932. az értékes lelet feldolgozásával és kiadatásával is. A rövid beszámolóból is — mely nemcsak a tudósok körében, de azontúl is érthető izgalmat támasztott — látható volt, hogy itt a Biblia legrégibb kéziratairól van szó, melyek az ó- és újtestamentum szövegére rendkívül fontossággal bírnak. E leletről C. Schmidtnek a fentebb említett folyóiratban közölt leírása alapján mi is részletesebben kívánunk megemlékezni és külön ismertetni fogjuk úgy az ó-, mint az újtestamentumra vonatkozó emlékeket. Az ótestamentumi kéziratok között a.Genezishez két különböző kéziratot találunk: Az egyik 44 lapból áll, oldalanként két kolumnába írva, kisebb csonkulásoktól eltekintve, a Gen. IX—XLI. részeit tartalmazza. A szöveg közelebb áll a Cottonianus és EJodleianus typushoz, mint az Alexandrinushoz. A kézirat korát Kenyon a IV. sz.-ra teszi. — A másik Gén. kézirat jobb állapotban maradt ránk. Ez 22 lapon a Gén. XXIV^XLVI. részeket adja minden valószínűség szerint a III. sz.-ból. Ennél is a szöveg nem az Alexandrinust követi, hanem eklektikus vonás jellemzi. A Gen.-nek ez a két kézirata az 1906-ban Achmimban szerzett s jelenleg a berlini Staatsbibliothek tulajdonát képező s Gen. I—XXXV. részt tartalmazó kézirattal együtt (kiadta C. Schmidt Prof. H. Sanderssel: The Minor Prophets in the Freer Collection aud the Berlin Pragment of. Genesis. New-York, 1927.) a Gen. szövegtörténetet szilárd alapokra fekteti s belőlük biztos következtetést vonhatunk az alexandriai egyházban használt szöveghagyományokról. A most talált és sajátságos dűlt Írással írt és a Ili. sz. végéről származó kódex az Alexandrinustól eltérően a prehexaplaris, vagyis az Origenes-előtti typust mutatja. A berlini kódex még annyiban nagyobb jelentőségű, mert az átmenetet képez a tekercstől a kódexhez. Ugyanis kezdetben a leiró minden lapon két kolumnát írt, a XIII. r.-től azonban csak egy kolumnát és a XXXV8. v.-sel megszakad a szöveg. Kétségtelen, hogy ennek első formája tekercs volt, még pedig a Gen.-nek, illetve a Pentateuchosnak első tekercse. A végét a rsvsaig xoo/aov aláírás jelölte. (Folyt, köv.) Dr. Tóth Lajos. Az egyházkerületi intézőbizottság dr. Antal Géza püspök és dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok urak együttes elnökletével május 26-án Pápán ülésezett a főiskolai díszteremben. Az ülésen jelen voltak Medgyasszay Vince esperes, m. kir. kormányfőtanácsos, dr. Segesdy Ferenc egyhm. gondnok, 'egyházkerületi főjegyzők, Vargha Kálmán és dr. Darányi Kálmán főiskolai gondnokok, Fülöp József m. kir. kormányfőtanácsos, Jakab Áron, Löké Károly, Nagy István esperesek, dr. Fodor Vilmos, Hodossy Ernő, dr. Jókay-Ihász Miklós, Lipcsey Lajos egyházmegyei gondnokok, dr. Lázár Andor egyházkerületi ügyész, Faragó János középiskolai felügyelő, Molnár Imre gazdasági szakértő^ dr. Baranyay Ferenc gazd. tanácselnök, Eötvös Sándor egyházkor, számvevő, a főiskolát dr. Pongrácz József, a pápai gimnáziumot Fejes Zsigmond, a csurgói reálgimnáziumot dr. Bene Kálmán, a nőne velő-intézetet dr. Kőrös Endre főigazgató képviselte. A gyűlés jegyzőkönyvét Vargha Kálmán egyházkerületi aljegyző vezette, a tárgysorozat egyes pontjait dr. Pongrácz József, Fejes Zsigmond, dr. Kőrös Endre igazgatók, -dr. Lázár Andor egyházker. ügyész, Medgyasszay Vince egyházker. főjegyző, Eötvös Sándor számvevő és dr. Baranyay Ferenc gazdasági tanácselnök referálták. A mostani theol. igazgató megbízatása lejárván, addig is, mig az őszi egyházker. közgyűlés a következő három évre megválasztja az új igazgatót, intéző-bizottság 1932 július 1-től dr. Tóth Endre tanárt bízta meg az igazgatói teendők végzésével, akit a theol. tanári kar elsőhelyen ajánl igazgatónak. A rendszeres theol. tanszéket rendes tanárral töltötte be az intéző-bizottság, egyhangúlag megválasztva arra dr. Török István eddigi helyettes tanárt 1932 szept. 1-i hatállyal. A theologia I. évére elsősorban a pápai és csurgói középiskolákban jelesen és jól végzett kérvényezők vehetők fel. A felvételi tanárkari gyűlésen a jelentkezők személyesen tartoznak megjelenni. A lelkésztanítóképzéssel kapcsolatban, mivel a három évre terjedő kiképzés elsőizben az idén nyer befejezést, theol. tanárikar felhivatott, hogy szerzett tapasztalatairól részletes jelentést terjesszen az őszi egyházkerületi közgyűlés elé. A gimnáziumban a rajztanári állásra helyettesi minőségben a kitűnő képesítéssel rendelkező Tóth Sándort alkalmazta az intéző-bizottság. Pápai gimnáziumunkban a jövő iskolai évtől kezdve az V. osztályban fakultatív tantárgyként bevezetik az angol nyelvet, melyet dr. Szabadi Béla gimn. tanár fog tanítani. Megállapították a Fiúinternátus és a Nőnevelőintézet 1932—33. évi díjait. Élénk megbeszélés tárgyát képezte az a miniszteri leirat, mely a pótlékolható állami adó 30oo-ánál magasabb egyházi adót szedő egyházközségekről kér kimutatást. Az ez ügyben Medgyasszay Vince főjegyző által megfogalmazott határozatot a konventi elnökséghez küldik fel. A Balassa-alapítvány ügyében egész terjedelmében elfogadták dr. Lázár Andor egyházker. ügyész nagy elmeéllel készült referátumát, melyet a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz terjesztenek fel. A kerület és a tanintézetek jövő évi költségvetésének összeállítására nézve a végleges döntés az 1931—32. költségvetési év zárószámadásának elkészítése után történik meg. A boletta-rendszer megszüntetése következtében előálló új helyzettel kapcsolatban M.edgyasszay Vince egyházker. főjegyző terjesztett elő javaslatot, melyet a gyűlés felterjeszt a konventi elnöki tanácshoz. Az intéző-bizottság tagjai szerény ebédre a főiskolai köztartás alsó termében jöttek össze és még a délután folyamán visszautaztak lakóhelyükre. .................... ................................- ^ f KÖNYVISMERTETÉS-....................-Dr. Leo Weisz: Johann Stumpfs Geschichte des Abendmahlstreites. Különlenyomat a Zwingliana 1930. 2'ik számából. 193 — 221 1. (Folyt, és vége.) Dr. Weisz református egyházunk buzgó tagja és mint ilyen, nagy előszeretettel foglalkozik a magyar és a svájci protestantizmus kapcsolataival. A magyar protestáns gályarablelkészek és tanítók svájci tartózkodására vonatkozólag tetemes gyűjteménye van és bizonyára a magyar történettudomány egyik eseménye lenne, ha az anyag közlésére megbízást kapna pl. a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságtól és így a sok részben ismeretlen forrásanyag napvilágot láthatna. A magyar-svájci kapcsolatok tüzetes tanulmányozása mellett élénk érdeklődést tanúsít Dr. Weisz a
