Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-12-11 / 50. szám
1932. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 203. oldal. Az egyes pontok körül értékes vita fejlődött, melyben a kör lelkész- és tanítótagjai valamennyien résztvettek. — Hajda Gyula vilonyai lelkész indítványára határozatba ment, hogy a kisköri értekezletek alkalmával — a gyakorlati és aktuális kérdések és tárgyak mellett, tisztán a lelkészeket érintő és azok speciális lelki problémáit és hitbeli elmélyülésüket szolgáló külön bibliai meditációs óra tartassék. Az értekezlet énekléssel és Koszorús László buzgó imádságával zárult. Az értekezlet után barátságos közebéd volt a lelkészlakon. A református nap és kisköri értekezlet sikerének biztosítása körül a szereplőkön kívül sokat fáradoztak a helyi lelkész és tanítócsalád és a megértő, áldozatkész presbiterek és egyháztagok, — de a dicsőség minden ilyen újabb lelki megmozdulásért, lelki áldásokban gazdag ref. napért — egyedül Istené. s. z. f KÖNYVISMERTETÉS D '$•*-— ----------------Pál apostol Efezusban. Újszövetségi tanulmány. Irta dr. Pongrácz József. Ára 5 P. Szerző Efezusról szóló eme második munkájának tartalmi ismertetését a következőkben adjuk: Pál, aki szerette az akkori világ nagy központjait felkeresni, Efezust második útján érintette, hosszabb időre a harmadik útján érkezett oda. Egyedül Efezus dicsekedhetik azzal, hogy benne három esztendőt töltött, mert itt áll először szembe az erőtől duzzadó, valódi szabadságot képviselő pogánysággal. Mig Athénben vitatkoztak, de semmit sem hittek, Efezusban az Artemis-templommal kapcsolatban komoly vallaß osság volt. Miután Efezussal részletesen magyar teológusok még nem foglalkoztak, az I. részben megismertet Efezus történetével. Leírja a környék földrajzi alakulásait, település és politikai történetét, a városnak a különböző korokban volt intézményeit, a római császárok segítő érdeklődését, a városnak a hódítók erejéhez való ügyes alkalmazkodását, alkotmányát, Gibraltártól a Fekete tenger keleti részéig ható kereskedelmi és bankforgalmát. 263. tavaszán a császári hatalom gyöngülése következtében gótok pusztítják el Efezust. Az újjáépítés a régi anyagból történik, a keresztyén hgtás növekszik, kisebb kér. templomok,; keresztek szaporodnak. Sorra jönnek Bizánc uralma, arab és török támadások, mongol pusztítás s 1426-tól a városnak végleg török kézre kerülése és történeti szerepének megszűnése. Leírja az utazókat, kik a romokat látogatták,; Wood és a British Muzeum ásatásait, az osztrák ásatásokat 1898—1931-ig, 1926 óta az összeállt osztrák, német és török kutatók ásatásait s azok eredményét s különösen is azokat, amelyek az őskeresztyénség és a későbbi egyháztörténet szempontjából jelentőséggel birnak. Ismerteti a Pál apostol korabeli Efezusról írt munkákat (Guhl, Zimmermann, Curtius és Adler, Tonneau). Képet fest a Pál korabeli Efezus külsejéről (földrajzi, építészeti és szobrászati ismertetés, Artemision és Artemis-szobor ismertetése, az Artemision festményei), gazdasági viszonyairól (kereskedelme, árui, céhek, bank, pénzverde), közigazgatásáról (tartományi gyűlés, hivatalnokok, bíráskodás, adók), műveltségéről (stoicizmus, új pythagoreizmus, orvosok, iskolák, rhetorok, sophisták, festőiskola, szobrászok, építészek, színművészet), vallásos életéről (Artemis istennő, más istenek, császárkultusz, áldozat, papság), erkölcsi életéről (piaci csalás, sport és színház romlottsága, Efezus. a fényűzés és érzékiség központja), a zsidóságról (kereskedők, városi és római polgárok, saját törvényszék, szabad vallásgyakorlat, hittérítés). A II. rész »Pál apostol Efezusban«. Négy iró Véleményének fölsorolása után kimondja saját véleményét: Pál 52 októberban érkezhetett meg Efezusba. Szól a Pált megelőző Apollósról, részletesen még a szülőhazájáról, Alexandriáról is; szólna a zsinagógáról is, de annak romjait még nem találták meg; szól Pálnak a zsinagógiai, azután a Tyrannus iskolájabeli működéséről, számos munkatársáról, az efezusi tartózkodása idején alakult gyülekezetekről, Pál munkájának efezusi eredményeiről, ördögűzésekről, Ské- Váról, a zsidó exorcisták kudarcáról s az elégetett; varázskönyvekről, a Demetrios-lázadásról, az apostol és az efezusi vének búcsújáról s néhány sort ír arról, hogy a jövő szempontjából milyen nagy fontosságú volt Pál efezusi munkája. Tárgyalja Pál efezusi irodalmi tevékenységét. Deissmann óta komoly tudósok nézete, hogy az 1 Kor. levélen kívül Efezusból keltezendő az Ef., Kol.,; Filemon és Fii. levél is. Origenesen és Oederen át vezeti le azt a gondolatot, hogy Pál nem csak Rómában volt fogságban, — hogy eljusson Deissmannig, aki 1897-ben állította, hogy a fogságból irt levelek Pál j efezusi fogságából valók. — Tőle függetlenül Lisco I hirdette Pál efezusi fogságát s az onnan írt leveleket. Liscct egyéb kalandos gondolataiért élesen bírálja. Deissmann a Fii, levelet, M.ichaeíis a fogságból írt leveleken kívül a 2 Thess., a Róm. leveleket, Musnai a Köb, Ef. és Filem. leveleket keltezi Efezusból. Duncan a négy, fogságból írt levélen kívül az 1 Kor.-t és 2 Tini.-t. Leírja több német, francia, angol és amerikai teológusnak hasonló állásfoglalását. A teológusok véleményei megoszlanak Efezus, Róma és Caesarea között. De az efezusi fogság elméletét ma is sokan elvetik. Megemlékezik 11 tudósról, kik legújabban megjelent munkáikban a római fogságból keltezés mellett foglalnak állást. »Az efezusi fogság« cím alatt vizsgálat alá veszi az indokokat, melyek alapján Pál efezusi fogságát föltételezik. Indokok az Új-szöv.-ből: 2 Kor. 1123; 1 Kor. 153p~32, 49; 2 Kor. 18~10; Róm. 163, 7. Kánonon kívüli bizonyítékok: Római Kelemen állítása; Pálnak az efezusi arénában oroszlánnal viaskodására vonatkozó különböző utalások; Nicephorus Callistus egyháztörténete; »Pál börtöne« Efezusban; a Monarchianus Prológusok; — ezeket az indokokat szerzőnk részben cáfolja, de elfogadhatónak tartja a köv. indokot: »Efezusban az Artemisionnak menedékjoga volt és Filemon rabszolgája azért jött Efezusba, mert ezt tudta és így itt biztonságban volt«. Ezt az indokot minden vonatkozásában részletesen fejtegeti s egyben helyreigazítja az »Efezusi levél« c. munkájában írt ama nézetét, hogy Onesimus Rómába szökött. — Foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miért hallgat az Ap. Csel. Pál efezusi fogságáról s itt Duncan véleményét veti vizsgálat alá. « »Az efezusi fogságból írt levelek.« Bizonyítja, hogy a Fii. levélre sokkal jobban ráillik az efezusi, mint a római fogságból keltezés; a Filem. levélről szintén azt bizonyítja, hogy az apostolok és a rabszolga egymáshoz való viszonya az efezusi keltezés
