Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-11-13 / 46. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 46. szám Pápa, 1932 november 13. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ■ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — - ........ FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Egyházunk mai feladata. Elnöki megnyitó a kerületi lelkészértekezleten 1932 szept. 19-én. Elmondotta: Dr. Antal Géza. Ezelőtt két esztendővel Stockholmban az Élet és a Munka megalakuló, nagy, nemzetközi gyűlésén Stockholm egyéb műkincsei között alkalmam volt Svédország történelmi múzeumát is megtekinteni. Önkéntelenül is hosszabb ideig állottam egy szekrény előtt, amelyben a bős svéd királynak, Gusztáv Adolfnak vértől átitatott inge volt látható, a vérnek a nyomaival, amint a hős svéd király a lützeni csatatéren elesett. Most háromszáz adik évfordulóját ünnepli a protestáns egyház ennek az emlékezetes halálnak, amely bármilyen szomorú volt is, kétségkívül a németországi,, mondhatni az egész keleteurópai protestantizmusra és abban hazánk protestantizmusára nézve is a megváltásnak a halálát jelentette. Valami csodálatos pályafutás az, amit ez a svéd király attól a pillanattól fogva, hogy Németországban partra szállt a maga aránylag csekély, 16—18 ezer főnyi hadseregével, egész addig a pillanatig megfutott, amikor nagy számra felszaporodott hadseregével az utolsó, diadalmas csatát harcolta meg Lützennél. Pályáját talán csak Napoleon pályafutásával lehet összehasonlítani, mert ez a hatalmas uralkodó,, ez a lángeszű hadvezér jól megszervezett és fegyelmezett seregével megindítva a harcot a reactio nagy hadserege ellen, amely Tilly és Wallenstein Vezetése alatt egymásután vívta sorsdöntő és végzetes diadalait, nemcsak Északnémetországban vitte diadalra a svéd zászlót, hanem eljutva Bajorország városaiba is, egyik diadalt a másik után aratva, a protestantizmust, amelyet már a teljes elnyomatás veszélye fenyegetett, hiszen 1629-ben ki volt mondva a »visszaállítási parancs«, amely a protestantizmust minden jogától megfosztotta volna Németországban, a protestantizmust újra életerővel töltötte meg. A katholikus reactiót úgy sikerült megtörnie, hogy alig néhány évvel halála után, az osnabrücki békében a protestantizmus jogai biztosíttattak és Magyarország függetlensége, vallási szabadsága, értve ez alatt az erdélyi fejedelemséget, többek között a svédeknek a patronátusa alá helyeztetett. Lehetetlen, Főtiszteletű Lelkészértekezlet! hogy ezelőtt a hatalmas történelmi nagyság előtt hallgatással menjünk el és épen azért legyen első szavam a kegyeletnek, a mélységes kegyeletnek a szava a hős svéd király iránt, aki a maga tüneményszerű megjelenésével iazt az éjszakát, amely már-már elnyeléssel fenyegette a protestantizmust, újra virradattá és újra világos nappallá varázsolta. Gusztáv Adolf halálának 200-ik évfordulóján Németországban megalakult egy, az ő nevét viselő egyesület, amely célul tűzte ki, hogy amint Gusztáv Adolf segítségére jött a nagy szükségben levő protestantizmusnak, úgy ez az egyesület a súlyos helyzetben levő protestáns egyházakat támogassa s ezeknek jöjjön segítségére. Ez az egyesület fényesen megvalósította a célt, mert bár az utóbbi évtizedek krizises hullámai ezt is megrendítették, azért még ma, megalapításának századik évfordulóján is képes arra, hogy ne csak a német, Ínségben levő protestáns egyházakat segélyezze, de segítő kezét kinyújtsa Keletre, aminthogy jótékony adományait élvezte magyarországi református egyházunknak s abban közelebbről dunántúli egyházkerületünknek több gyülekezete is. A nagy svéd király emlékének köszönhető, hogy van egy intézmény, amelyhez elhagyatottságukban fordulhatnak az ínségben levő protestáns gyülekezetek. (Folyt, köv.) Gusztáv Adolf hattyú-éneke. Általánosan elterjedt legenda, hogy Gusztáv Adolf ,a lützeni csata reggelén szerezte azt az éneket, mely a világ összes protestánsainak énekeskönyveiben, a mi legújabb énekeskönyvünkben is »Ne csüggedj el kicsiny sereg« cím alatt fel van véve. A költemény második strófája kétségkívül Gusztáv Adolfra vonatkozik, akit mint Gideont üdvözöl az ének szerzője, de épen ez mutatja, hogy nem maga Gusztáv Adolf a szerző, hanem az ő németországi partraszállása előtt szerezte valamely, a németországi protestantizmus helyzetét mélyen átérző költő. A szerzőségre vonatkozólag újabb kutatások kétségtelenné teszik, hogy a költemény szerzője Altenburg Mihály erfurti lelkész, ki mint több egyházi ének szerzője volt a XV11. század negyedik évtizedében ismeretes. A költemény dallama egy régi középkori dallam, mely úgylátszik a nép körében még a XVII. században is el volt terjedve s mely a buzdító és vigasztaló költeményt a maga szárnyaira véve, azt rövid néhány év alatt egészen közkeletűvé tette úgy, hogy valószínű, hogy a lützeni csatában már a svéd harcosok is ezt énekelték a maguk nyelvén. ■' Nehéz helyzetben, szorongatott kis gyülekezem tekben ma is nagy vigasztalásnak és bátorításnak forrása ez a költemény s talán nem érdektelen felemlítenünk, hogy egyházkerületünk püspöke, dr. Antal Géza a pápai egyházmegyei gyülekezetek meglátogatása alkalmával egyik kis gyülekezetben e költemény szavaival zárta be beszédét saját fordításában. A fordítást, amely eltér az énekeskönyvünkben közölt fordítástól és az eredetinek lelkes bátorítását erőteljesen adja vissza, az alábbiakban közöljük:
