Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-08-28 / 35. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 35. szám. Pápa, 1932 augusztus 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE M EG JELENI lí M IN DE N V A. S ÁRNAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Megnyitóbeszéd. Elmondotta a belsősomogyi református egyházmegye közgyűlésén Csurgón, 1932. évi julius hó 12-én dercsikai Huszár Aladár egyházmegyei gondnok. Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Ma, amikor szerteszét az egész világon az emberi indulatok által felkorbácsolt szennyes áradat borít el mindent, ami szent, ami kultúra és civilizáció, s amikor ezek a hullámok felfordítani készülnek az egész világon az államrendet s az erkölcsi rendet, indokolt, hogy tekintetünket az égre vessük s összehasonlítást tegyünk a mindenható, örök isten dicsősége, mérhetetlen nagysága és az Isten képére alkotott parányi ember kicsisége és tehetetlensége között. Ma, amikor a földön a fékevesztett emberek között mindenütt az erkölcstelenség, az önzés, a gyülölség és az irigység üli orgiáit, amikor az erősebb, úgynevezett győzők akarata és bosszúja rabszolga^ ságban igyekszik tartani a legyőzőiteket, s mindazokat, kik nálánál gyengébbek, s ettől az elvakult szándéktól áthatva saját vélt hatalmi és anyagi érdekeik szolgálatában millió és millió leigázott ember életszük-i ségleteit rabolják el, nem felemelő látvány-e szemlélni azt a felséges harmóniát, mellyel a természet vagyis az Isten törvényei ma is szakadatlanul működnek? Az érthetetlen, rejtelmes, csodálatos természeti erők, melyeket a huszadik század civilizált világának legnagyobb tudósai sem értenek meg, csak sejtenek legfeljebb, szüntelen harmóniában fejtik ki a természet törvényei által előírt szakadatlan működésüket. Nem látjuk-e, hogy bármilyen kataklizmák rázzák is meg az egész világot, azért a nap reggel felkel, este le-' nyugszik, sötét éjszaka után vissza jön a derűs nappal, a dermesztő tél után jön az üdítő, rügyet fakasztó tavasz, majd a nyár és az ősz, és így tovább. Ez a szakadatlan harmonikus együttműködése a természet csodálatos erőinek, mely nem függ a gyarló ember akaratától és működésétől, ez az élet, ez a világ folyása, ezt nevezzük időnek. A gyarló emberiség, amely nem tud ebből okulni, mégis annyira látja, érzi, tudja, hogy ez így van, hogy ezt az együttműködését a természet erőinek és azok szakadatlan folyását, melyet közönségesen időnek nevezünk, ő osztotta apróbb részekre, — napokra, hetekre, hónapokra, évekre, évszázadokra és évezredekre, hogy ezekhez igazodva mérje le a maga véges életének tartalmát s ezekkel jelölje meg a nemzetek bár az egyénénél hosszabb, mégis kimért élettartamát és ehhez szabja illetve ezzel jelölje meg életének minden eseményét. Amikor én ezen az időszámítás mértföldköveivel kirakott úton megyek, haladok a bölcsőtől a sírig, ezen a mai napon rám nézve kettős értelmű ilyen időjelző oszlopot találok. Az egyik oszlop jelzi azt a tíz évet, melyre az (egyházmegye kitüntető bizalma ismételten ide állított minket egyházmegyei tisztviselőket, s amely oszlopnál meg kell államink, mert egyházi alkotmányunk szerint megbízatásunk ideje itt megszűnik. De kétszeresen fontos reám nézve ez az év azért is, mert ennél az oszlopnál vissza kell tekintenem a messzebb múltba és régi emlékeket kell felidéznem. E napokban van ugyanis 18 éve annak, hogy életem delén mint tetterős, minden jóra kész, alkotni vágyó férfiú az önök elődeinek bizalmából az egyházmegye világi elnöki tisztébe beválasztattam. Én eíhivatásnak tekintettem a bizalom e megnyilvánulását és telve akaraterővel és lelkesedéssel tettem fogadalmat arra, hogy az egyházmegye érdekében fáradhatatlanul fogok munkálkodni s (annak érdekeit szívemen viselve eredményes munkásságot fogok kifejteni. És most, amikor életem (alkonyán ismét itt állok önök előtt, ez a visszaemlékezés elfogódottá, sőt csüggedté teszi az én telkemet, mert ha ennél az időjelző oszlopnál 18 éves ténykedésem eredményeit elfogulatlanul akarom bírálni, őszintén ki kell jelentenem, hogy önmagámmal és munkásságom eredményeivel megelégedve nem vagyok! De szolgáljon mentségül az, hogy a mindenható Isten kifürkészhetetlen végzése akkor állított ide erre a helyre, amikor a boldog ragyogó békeidőnek utolsó napjait éltük, mert beiktatásom után pár hétre váratlan vihar söpörte végig nemcsak hazánkat, de az egész világot, megindult ugyanis a céltalan, vad és kegyetlen világháború, mely emberéletek millióit vette áldozatul, s amely eltaposta kegyetlenségével az erkölcsöt s elpusztította az összes anyagi javakat. Megszűnt az alkotás lehetősége, gúzsba köttetett minden akaraterő, s minden tettre kész törekvés. Amikor pedig vége volt a háborúnak és vágyva vágytunk egy boldog, békés korszak után, jött egy még szomorúbb kor, az atheizmus pillanatnyi győzelme a hit felett, jött az a gyászos és Magyarország történelmében szégyenletes korszak, melyben a söpredék kerekedett felül, s amely elsöpört hitet, erkölcsöt, Istent és mindent ami szent és tiszta, s midőn végre a magyar nemzet felocsúdott letargiájából és lerázta magáról a paraziták uralmát, ekkor jött a gyászos, trianoni békeparancs, amely nemcsak dölyfös és kegyetlen ellenségeink rabszolgáivá süllyesztett bennünket, de halálraítélté és kegyetlenül megcsonkította ezt az ezeréves országot, mely a történelem tanúsága szerint egy évezreden át volt védő bástyája nemcsak a keresztyénségnek, de a nyugati kultúrának és a civilizációnak is. És ne gondoljuk, hogy a kegyetlen világháború vészes következményeinek már vége van! Ezek a földalatti erők dolgoznak ma is szakadatlanul, s ez az aknamunka az, ami mindüyájunk nyomorúságát nap-nap után fokozza! Adja
