Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1932-08-07 / 32. szám

126. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1932.

felől annak gyümölcseiből mi magunk is bizonyosak legyünk és istenfélő életünkkel embertársainkat is megnyerjük a Krisztusnak. (Heidelbergi Káté 86.) De viszont azt is er ősien kell hangsúlyoznunk Kálvinnal, hogy »hit nélkül azok a cselekedetek is bűnné válnak, melyek jóknak látszanak... Helytelen következtetés volna, ha azt hozná ki valaki, hogy jócselekedet-! tel is megbékéltetheti Istent az az ember, aki sok bűnével rászolgált az ő haragjára.«

(Folyt, köv.)

A tatai egyházmegye gyűlései.

Egy év munkájáról számot adni, egy év ügyeit elintézni s egy új évre erőt, biztatást meríteni július 13-án reggel jöttek össze Tatán az egyházmegye lelkészei, hogy megtartsák a különféle bizottsági gyűléseket, a lelkészértekezletet és hogy előkészüljenek a július 14-én tartandó egyházmegye iközgyülésre.

Július 13-án reggel 9 órakor kezdődött a gyámintézeti közgyűlés, melyen határozati erőre emelték az igazgató-tanács határozatait.

10 órakor Besse Lajos lelkészértekezleti elnök imával és bibliaolvasással nyitotta meg a lelkészértekezlet gyűlését, melyen a tagok teljes számban megjelentek. Az elnöki megnyitó foglalkozott a súlyos idők nehéz helyzetével és rámutatott arra, hogy most van igazán szükségünk hitre, szeretetne és kitartó munkálkodásra, hogy egymás hitéből, szeretetéből és munkálkodásából hitet, szeretetet és erőt merítve, elvégezhessük azokat a nagy feladatokat, amelyek a meg1- próbáltatások idején őrálló helyünkön reánk várnak. A felekezeti gyűlölet szítóival szemben türelemre, szeretetre kérte a lelkészi kart, rámutatva Krisztus példaadására, ki mindent szeretetből cselekedett. Majd az ORLE 25 éves jubileumával kapcsolatban annak sok eredményt felmutatott működését emelte ki, hogy a sokkal ifjabb legyetemes egyesület munkája legyen buzdító hatással a lelkészértekezlet minden egyes tagjára. Illesse elismerés az ORLE megteremtőjét, jelenleg is kiváló elnökét, dr. Baltazár Dezső püspök urat és mindazokat, akik a nagy egyesülésben a köz javára áldozatos szeretettel munkálkodnak fáradhatatlanul.

A pénz- és könyvtárosi jelentéssel kapcsolatban elhatározta az értekezlet, hogy a pápai theol. önképzőkörnek a múlt évben pályadíjul megszavazott 30 P-t ismét megszavazza az értekezlet arra az időre, amig anyagi helyzete azt megengedi. A különféle lapokat is járatjuk és körözzük azzal a megszorítással, hogy a továbbküldési határidőt mindegyik lelkésztárs tartozik pontosan betartani. Könyvtárunk gyarapítására közel 200 P-t vettünk fel a költségvetésbe. A könyvtár használata örvendetesebb az előző évinél.

Tekintettel az ORLE 25 éves jubileumára, a hátralevő időt azok a témák foglalták le, melyeket az ORLE kitűzött. így a praedestinatióról alapos előadást tartott Mikos Lajos és Márkus Jenő. Mindketten komoly, megfontolt tanulmányuk eredményét hozták az értekezhet elé s az értekezlet Mikos Lajos javaslata alapján a teljesen kálvini alapon álló határozatban foglalta össze határozatát, hogy azt az ORLE gyűlésének megküldje.

»A református gyülekezeti szegénygondozás elvei falun és városon« cimű kérdésről Győry Elemér tartott előadást. Előadásában előttünk állott a gyakorlati theol. tanára, aki tanulmányozásának és a gyülekezetében észlelteknek eredményét állítva elénk, rámutatott arra, hogy a szegénygondozást az egyházaknak*

intézményesen lehet és kell sikerrel megoldani és az életből vett példákkal igazolta be, hogy különösen városi gyülekezetekben munkával és akarattal ez meg is valósítható.

A telepítés és agrár-munkás kérdésről Sáhó István tartott igen érdekes, komoly és alapos értekezést* A megoldás itt nagyon nehéz, a kérdés igen nagy horderejű. Nézete szerint — ez találkozott az értekezlet nézetével is — az volna fontos, hogy földbirtokosaink minél nagyobb számban református cselédséget tartanának, amivel sok törpeiskolánk tanulóinak létszáma könnyen elérné a kívánt létszámot és nem fenyegetné az államsegély megvonásának veszedelme.

Az egyházmegye lelkészértekezletének történetét Gál Endre adta elő tömören, kiemelve az ország eme legrégibb értekezletének kimagasló alakjait, érdemes munkáit.

Várady Lajos két kérdésről, a lelkészek továbbképzése és a stólakérdés rendezéséről adott elő és terjesztett be határozati javaslatot. Az előbbinél az előadói javaslat alapján az a nézet alakult ki, hogy a lelkészek továbbképzése legeredményesebben olyan kisköri értekezletekben volna megvalósítható, melyeknek előadói — kívül álló egyének is — olyan kérdésekkel foglalkoznának, hogy a továbbképzés sikerre vezessen. Az utóbbinál az értekezlet az alapos előadás után leszögezte, mint igazságot, hogy a mostani idők nem alkalmasak a stólaügy közmegnyugvásra való megoldására.

A gyűlés az elnök imájával és a CXXII. zs. 2. versének eléneklésével ért véget.

Az értekezleti gyűlés befejezése után a számvevőszéki gyűlés következett, melyen az egyházak múlt évi számadásaira és folyó évi költségvetéseire vonatkozó véleményüket terjesztették elő a számvizsgálók, amelyek alapján nyertek elfogadást és megerősítést a számadások, illetőleg költségvetések.

A számvevőszéki gyűlés után a másnapi egyházmegyei közgyűlés néhány fontosabb tárgyáról volt bizalmas megbeszélés, hogy minél jobb előkészítés után simán, minden zökkenő nélkül folyhassson le a közgyűlés.

14-én reggel 9 órakor a tatai templomban az egyházmegye lelkészi karának, világi képviselőinek és tanácshiráinak majdnem teljes számban jelenléte mellett felcsendült a »Jövel Szentlélek Úristen« kezdetű ének, mely után Löké Károly esperes buzgón imádkozott, kérve a Mindenható áldását és kegyelmét a közgyűlés tanácskozásaira. Az ima után könnyekig megható jelenet volt, amint az egyházmegye igen kiváló, anyaszentegyházunkért oly hosszú évtizedeken át önzetlenül munkálkodó agg gondnoka: Szabó György nyitotta ajkát szólásra. Reszkető hangja nem egyszer elcsuklott, midőn hivatkozott arra, hogy megbízatása is lejár, de agg kora sem engedi, hogy mégegyszer jelen legyen gyűlésünkön, azért búcsúzik tőlünk. Búcsúzik abban a hitben, hogy ez a kor a reformáció 'reneszánsza. Ezt látja ő a különféle ref. egyesületek megalakulásában, az ORLE munkájából, a ref. nagygyűlések tartásából, az egyházi irodalomból stb., stb. Mint végrendeletet köti lelkünkre, hogy a gyermekekkel foglalkozzunk, ne csak addig, amig a konfirmáció előtt vannak, hanem azután is, hogy a jövő egyházának erős oszlopai legyenek. Ezek elmondása után üdvözölte a megjelenteket és a gyűlést megnyitotta. Aki ismeri Szabó Györgyöt* és az ő hosszú munkálkodását, csak az tudja elképzelni azt a meghatottságot, amelyet szavai a gyűlés minden egyes tagjának lel-*