Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-09-13 / 37. szám

1931. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 169. oldal. országgyűlési képviselő, dr. Bachó Pongrác rendőrkapi­tány, dr. Ángyán Béla v. államtitkár, országgyűlési kép­viselő, dr. Balogh Albin bencés gimn. igazgató dr. Bene­dek Sándor, a közig, bíróság másodelnöke, dr. Benedek Zsolt konventi tanácsos, dr. Berky Miklós veszprémi polgármester, dr. Bernáth István felsőházi tag, vitéz Bessenyey Lajos gimn. igazgató, dr. Bohatec József bécsi egyet, tanár, dr. Borsos Endre közig, biró, Borsos Károly középisk. felügyelő, dr. Bouwman theol. tanár, Kämpen, dr. Brouwer egyet, tanár, Utrecht, dr. Bursche egyet, tanár, Varsó, Calder J. skót lelkész, Buda­pest, dr. Csajághy Károly kúriai biró, dr. Császár Elemér egyet, tanár, dr. Cseresnyés József egészség­­ügyi főtanácsos, vitéz Csécsy Nagy Imre altábornagy, dr. Csikesz Sándor egyet, tanár, Csikvándy Ernő ország­gyűlési képviselő, Czeglédy Sándor ehker. tanácsbiró, dr. Darányi Kálmán államtitkár, gróf Degenfeld Pál ehker. főgondnok, Dezső Kázmér nagykőrösi polgár­­mester, Dókus Ernő zsinati elnök, Dsida Ottó tanker, kir. főigazgató, Elekes Imre főiskolai közigazgató, EŐry Szabó lenő kúriai biró, dr. Erdős Károly egyet, tanár, vitéz Érdy Kálmán, a várni, vitézi szék kapitánya, Farkasfalvi Farkas Géza föisk. gondnok, Fáy István fő­ispán, Fiilöp József esperes, dr. Hajdú Marcel ügyvéd, Halka Sándor esperes, Hamar István theol. tanár, dr. Hoekstra theol. tanár, Kämpen, Holitser Károly ország­gyűlési képviselő, dr. Horváth Kálmán vasmegyei al­ispán, dr. Horváth Lajos alispán, dr. Huszár Aladár felsőházi tag, Huszár Dezső országgyűlési képviselő, Iklódy Szabó Nép. János kormányfőtanácsos, Jakab Áron esperes, Jány ezredes, vezérkari főnök, Janka Károly föisk. gondnok, dr. Jókay-Ihász Miklós ehm. gondnok, Józan Miklós unit. vikárius, Kapi Béla ág. h. ev. püspök, dr. Kendrick Elisa főiskolai tanár, Wellesley, dr. Kenessey Pongrác főispán, dr. Kun Béla egyet, rektor, vitéz Kuthy László testőrszázados, dr. Lázár Andor kormányfőtanácsos, dr. Lázár Ferenc felsőházi tag, Lipcsey Lajos ehm. gondnok, Löké Károly esperes, Lózsa Jenő csendőrezredes, Maksay Albert theol. tanár, dr. Mátyás Ernő theol. tanár, Sárospatak, Medgyasszay Vince ehker. főjegyző, Mesterházy Ernő evangélikus ehker. felügyelő, Mocsy Mihály esperes, vitéz Módly Zoltán altábornagy (honv. min. képviselője), Nagy Nándor ehm. gondnok, Nagy István esperes, Nagy Sándor evangélikus esperes, Mgr. Németh József apátplébános, dr. Obbink egyet, tanár, Utrecht, Palkovics László esztergomi alispán, Péntek Pál országgyűlési képviselő, dr. Petri Pál államtitkár, dr. Deák János egyet, tanár, báró Radvánszky Albert ág. h. ev. egyetemes felügyelő, dr. Ravasz László ref. püspök, dr. Rust ev. lelkész, Utrecht, Scheele lelkész, Middelburg, dr. Sebestyén Jenő theol. igazgató, dr. Segesdy Ferenc kúriai biió. ehker. főjegyző, dr. Simon András orsz. gyűl. képviselő, Simon Sándor h.-polgármester, dr. Szauter Ferenc győri polgármester, dr. Szily János kir. közjegyző, Szokolszky Rezső kir. tanfelügyelő, Szűcs Dezső esperes, Szűcs József esperes, Szij Géza ny. csendőrezredes, Takács Elek evangélikus esperes, dr. Tarányi Ferenc főispán, Vargha Kálmán föisk. gondnok, dr. Webster lelkész, Edin­burg, dr. Zelenka Lajos evangélikus ehker. felügyelő, dr. Zsindely Ferenc országgyűlési képviselő. A főgondnok üdvözlő beszéde. Mikor a Kormányzó a kapun át belép, az egész közönség feláll, felharsan az éljen és zúgva kiséri ez őt végig, amíg a díszsátorhoz érkezik, ahol elfoglalja helyét. M.ellette dr. Antal püspök, dr. Balogh főgond­nok foglaltak helyet. Dr. Balogh Jenő v. b. t. t., fő­gondnok a következő nagyhatású beszéddel köszönti őt: Főméltóságu Kormányzó Úr ! Akkor öt év telt el — Mohács után ! Össze­omlottak a magyarországi művelődésnek Mátyás alatt megindult hatalmas fejődéséhez fűzött reménységek. Történeti adatok bizonyítják, hogy ebben az időben a magyarság ezen a vidéken is megnyomorítva élt és Pápa várának környéke teljesen kipusztult és elnéptele­nedett. Azt a keveset is, ami a törökök pusztítása után még megmaradt, a német császárnak ide küldött spanyol zsoldosai fogyasztották. A más felekezet iránti igaz tisztelettel és a nemzet egyetemének tett szolgálatokért érzett őszinte hálával hangsúlyozom, hogy ez idő tájban dolgoztak derék ma­gyar szerzetesek és apácák az első magyarnyelvű kódexe­ken. De ugyanebben a szörnyű nehéz időben derék ma­gyar férfiak kezcle.nényezésére a Gondviselés kegyelméből e város falai közt a magyar művelődésnek új vetése kelt ki. És mig négy század alatt az akkor győzhetetlennek vélt ozmán birodalom, amelynek határai Bagdadtól Budáig és Győrig terjedtek, rég összeomlott, s az elődeink által folyamodásokkal ostromolt német császár és spanyol király hatalmának csak halvány emléke él már: addig országú k azóta különösen a XIX. század folyamán, a művelődésnek korábban nem is sejtett ormaira emelkedett és ebben a sokszor sanyargatott, most megint letiport és szétdarabolt magyar hazában ez a szerény iskola négy évszázad sok nehézségei közt is egy időre a szomszéd kicsi faluba menekülve mindig a nemzetnek, a művelő­désnek tett szolgálatot és később főiskolává fejlődvén, alkalmat adott arra, hogy nagy és teremtő magyar tehet­ségek : Márton István, Bocsor, Tarczy, Zádor György, Kerkapoly Károly és a többiek megvalósítsák azt, ami után a XVII. század magyar úttörői áhítoztak : magyar nyelven tartsanak magas színvonalú előadásokat, magyar munkákban önállóan műveljék és eredeti felfogással előbbre vigyék a tudományt és dolgozzanak nemzetünk haladásán. Egyúttal e főiskolának megadatott az is, hogy lángeszű férfiak, akik később világhírre emelkedtek: Pe őfi, Jókai és mások itt kezdhették meg tanulmányaikat és itt alapozták meg általános műveltségüket. Nem kérkedve említem ezeket, nem dicsekszünk sem főiskolánknak, sem egyeseknek érdemeivel, hanem alá­zatos hálával leborulva a Mindenható kegyelme előtt, fennmaradásunkat annak bizonyságául szemléljük és an­nak biztató jeléül tekintjük, hogy amint ezen a talajon a 400 év előtti vetés dúsan kalászba szökkent és gazdag tudományos aratást hozott, úgy a Mindenható nem el­veszésre Ítélte ezt a nemzetet, hanem a jelennek mind­nyájunk által teljes mértékben átérzett nagy nehézségei közt is a jobb jövőben megint felvirágzáshoz fogja azt segíteni. Az emlékezés mai ünnepét a múltért átérzett kö­szönettel és fogadással nyitjuk meg. Nagy elődeinktől lobogó lánggal vettük át a nem­zeti művelődés fáklyáját. Magasan tartjuk azt, amig ka­runkban erő van és fényesen lángolva adjuk majd át utódainknak azzal a meghagyással : dolgozzanak ők is, mint elődeink a letűnt századokon át, az ország és a nemzet haladásáért, a magyar nép széles rétegeinek javára és emelkedése érdekében, vegyék ki részüket az emberi művelődésnek egyetemes munkájából és végez­zék világ fogytáig mint szent kötelességet mindig magyar lélekkel a köznapoknak egyszerű tennivalóit ép oly lelkes tudattal, mint az ünnepeknek fenkölt munkáját. Főméltóságodat, mint hazai művelődésünknek meg­értő pártfogóját tisztelettel kérjük, méltóztassék meg­ismerni főiskolánk intézeteit és kegyeskedjék kiterjesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom