Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-10 / 19. szám
80. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. jük«; a LXV. pont szavai: »olyan falukon, ahol nincs lelkipásztor, sem az istenitiszteletre rendelt nyilvános helyiség, ott a lelkipásztor magánházban is keresztelhet«: mindezek, de valamennyi pont is teljesen és régen kifejlett egyházi életről beszélnek. S ha figyelembe vesszük a kánonnak az 1598. évi sopronmegyei kánonokra hivatkozását, az 1587. évi csepregi törvényekkel rokonságát; ha figyelembe vesszük, hogy a régi rendezettség itt felsorolt ismérveinek elemei a csepregi törvényekben is ott vannak: levonhatjuk azt a következtetést, hogy itt egy olyan régi kifejlett egyházi élet és rendről van szó, amely gyülekező« teinkben az első évtizedektől meg volt, de amely rend belső szükségességek, hibák s talán külső körülmények miatt is hiányát érezte a püspök és zsinat által való egység jogkörébe szoríttatásnak, amely 1576- ban Szegedi Máté püspökké választásával történt meg. Amig a csepregi törvények meg nem hozattak, addig az 1576. évi hercegszőllősi kánonok voltak érvényben. A köveskuti kánonok rendelkezése szerint 1612- től fogva minden esztendőben zsinatokat tartanak. Az első irás, mely a dunántúli ekklézsiák és prédikátorok emlékét őrzi, meghagyatik 1618. évről. Az ez évi szentlőrinci zsinat fennmaradott jegyzőkönyve Kanizsai Pálfi János pápai lelkész, egyházkerületi jegyző írásával az egyházkerületbe tartozó egyházak, a megjelent és távol levő lelkészek nevét, az egyházak egyházmegyékbe beosztását tartalmazza. (Lásd Thurynál.) Az egyházak keletkezési évének megítélésénél ez a jegyzőkönyv kikerülhetetlen! S ez az első írott bizonyíték nem a kezdet, az 1618. év nem a keletkezési év. Egyházak és lelkészek neveinek ily bősége mindjárt az első részletező iratban csak fő igazolása annak, amit eddig az általánosságokból levontunk : a dunántúli ekklézsiák csekély kivétellel a XVI. század második negyedében keletkeztek, templomuk, iskoláik lelkipásztoraik, iskolarektoraik voltak, istenitisztelet s kifejlett egyházi élet, abban rendezettség virágzottak közöttük, már Szegedi püspöksége • előtt egyházmegyékké alakulhattak; az esperesek az egyházakat látogatták, a lelkészek zsinatokra jártak, körlevél küldözése már ekkor szokásban volt közöttük. Egyházi törvények korlátái közt éltek, volt a lelkész és tanító számára rendelt és megállapított javadalom, volt a bűnösökkel szemben szigorú egyházi fegyelem, a házasultak közt eskü, könyörgés alkalmával (csak a nyilvános istenitiszteletre rendelt helyiséget és lelkipásztort nélkülit falvakban magánháznáj) keresztelés. Történetíróink megállapításai s a köveskuti kánonokból levont következtetés im ezeket mondják dunántúli egyházaink keletkezési idejéről. * Aki az egész egyházkerület régi adatai iránt érdeklődik, annak a számára rendkívüli érdekkel bir az Egyetemes Névtárnak a »keletkezési év« utáni adata, az anyakönyvezés kezdete. Ide vonatkozólag a »Tudni valók« a következőket mondja: »Ha a keletkezési év után nincs feltüntetve más számjegy, akkor az anyakönyvvezetés kezdete összeesik az egyház keletkezési évével. Ha azonban az anyakönyvvezetés kezdete eltér a keletkezési évtől, akkor az anyakönyvvezetés kezdete a keletkezési év után zárójelben van közölve". Ugyanily értelemben szól az 1913—15. évi Egyetemes Névtárunk. Tudom, mi értéke van a régi anyakönyvnek. Féltve őrzöm s kontárkéztől rettegve féltem Nyárádnak 1719-ben kezdődött, avult, kicsi anyakönyvét- Sok szemrontással minden betűjét elolvastam, benne kincseket találtam, melyek közönyös lélek számára halavány fénypontok csupán, mint szentjánosbogárkák a nyári árokparton, de aki az adattalan múlt életét elfedő fátylat a »késő unoka« ősöket kutató szeretetével föllebbenteni szeretné, a fölfedező örömével üdvözölt fénylő kincsek gyanánt ragyognak annak szemébe sárga könyvlapok fakult írásaiból. »Ali ezeren némán fordulnak el: álom öldösi sziveiket s velők alszik az ősi dicsőség.« Az emlékek fogynak, adattalan múltú ekklézsiák adatvirágai őszi elhalásra hervadoznak. Riad a vak mélység a századok ölén: késő unokák verjétek fel szavatokkal!... Mohón kerestem, néztem az új Névtárban az anyakönyvek keletkezési évét. örömmel Írtam ki a XVII. századiakat sorban: Kisasszond 1660, Somogyvisonta 1680, Szokolya 1657, Csajág 1665, Enying 1645, Lepsény 1688, Polgárdi 1630, Bana 1619, Győr 1682, Veszprém 1614, Vörösberény 1672. Mennyi kincset rejthetnek e drága régiségek magukban! ... Elhatároztam, hogy fölkeresem illetékes lelkésztársaimat leveleimmel s megkérdezem tőlük, vájjon e drága régiségek kincsei — főként a XVII. századból — napfényre vannak-e hozva. Az első levelet meg is írtam. Aztán?... Elővettem az 1913—15. évi Egyetemes Névtárt s ott anyakönyvek kezdetéül a következő bejegyzéseket találtam: kisasszond 1759, Szokolya 1759, Csajág 1725, Enying 1718, Polgárdi 1734, Vörösberény 1735. A fenti 11-ből 6 egyház anyakönyvezési kezdete tehát élőbbéni névtárunk szerint a XVIII. századra esik. M.egmarad a XVII. században, de az 1913—15. évi névtárban más évszámmal: Lepsény 1674, Bana 1600. Egyforma évszámmal XVII. századbeli: Somogyvisonta Í680, Győr 1682, Veszprém 1614. Hol a hiba? Ki a hibás? Az adatszolgáltató, a szerkesztő, a szedő, a korrepetitor, az előbbeni, vagy a mostani Névtár? Mindenesetre ügyelnünk kell, hogy ily fontos s minden névtárra nézve állandó adatnál névtáraink megbízhatóságát teljessé tegyük. És ha csakugyan van a fenti 11 egyháznak s esetleg még többnek is XVII. századból való anyakönyve, riadó vakmélységüket, ahol még meg nem történt, a »késő unoka« verje föl szavával. (Vége.) Kiss Zoltán. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság előadása Pápán. M.ájus 2-án tartotta meg a MPIT pápai előadóestélyét, melyet, tekintettel az előadók személyére, rendkívüli érdeklődés előzött meg. Az estély színhelye a református templom volt, ami éppen nem tartotta távol a másvallásuakat sem s az estély kezdete előtt már negyedórával minden lehető hely el volt foglalva. Antal Géza püspök nyitotta meg az estélyt s a tőle megszokott ékes szavakban fejezte ki azt a bensőséges örömöt, hogy nemcsak a nyomtatott betű tolmácsolásával, hanem az élő szó közvetlenségével lesz alkalma megismerni a közönségnek azokat a ki
