Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-03 / 18. szám
Negyvenkettedik évíolyam. 18. szám. Pápa, 1931 május 3. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. FÁRA, FŐ- .A, FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság. Úgyszólván hétről-hétre olvashatni a napilapok hasábjain, hogy a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság valamelyik városban ünnepélyt rendezett. Egyházkerületünkben mostanában Kaposvárra volt ilyen kirándulása a Társaságnak, e héten pedig Pápa részesül abban a kiváltságban, hogy országos nevű egyének jelennek meg benne a Társaság képviseletében. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság a Két protestáns egyház nagyjelentőségű, közös alkotása, amely elévülhetetlen értékeket adott a magyar protestantizmusnak a háborút megelőző évtizedekben. Elsősorban a Protestáns Szemlére gondolunk, azután a tudományos kiadványokra és végül a Házikincstár és Koszorú cimii sorozatokra, melyek nemcsak a várost, de a falu népét is meghódították olvasókul. A háborút követő összeomlás alatt a Társaság munkája természetszerűleg szűk körre szorult. De jött csakhamar az új erőre kelés. Zsinka Ferenc szívós, szerkesztői munkája nyomán a Protestáns Szemle megint elismert tekintély lett a magyar közéletben és a Társaság új elnöksége nagy nekilendülést biztosított a Társaság életének. Püspökeink, megértve az ügy fontosságát, örömmel járják az országot, hogy a Társaság céljait ismertessék, az új szerkesztő, Áprily Lajos egyszerre megnyerte a közönség tetszését. Most már az szükséges, hogy a Társaság visszanyerve régi, tekintélyes számú olvasó- és tagtáborát, anyagilag is újból megszilárduljon és kettőzött erővel vehesse munkába nagy* céljai megvalósítását. A vezérkar megteszi kötelességét, álljunk mindnyájan melléjük, hogy hatalmas sereggé válva, a Társaság életének új korszaka még dicsőbb legyen a réginél. Pongrácz József. Egyetemes Névtárunk s az egyházak kelet= kezési éve; az anyakönyvvezetés kezdete. Megjelent Egyetemes Névtárunk elején az adatok olvasásához közölt »Tudnivalók«-ban olvassuk: »Az egyházközségi jelzés, illetve a távolságkifejezés után levő négy számjegyből álló arabs szám, esetleg római számjegy az egyházközség keletkezési évét, illetve évszázadát jelenti«. A »keletkezési év« körül, vagy annak fölfogásában, vagy tudásában hibákat észlelünk (nem a szerkesztő rovására, kinek a derék munkáért tisztelet!), amelyeket e Névtár megjelenésekor is újra szóvá kell tennem. Idevonatkozólag e lap 1918. évi 19—21., 25., 27., 28. számaiban »Dunántúli ref. egyházaink történeti évszámai 1712-ig« cimü dolgozatomban a következőt jeleztem: »...legutóbbi Egyetemes Névtárunkban az egyház keletkezési éve gyanánt 1780—90. évet olvasunk akárhány olyan egyházunknál, amelynek egész csomó történeti évszáma van a XVII. századból. Ennek oka az, hogy a helyi adatok régebb időre nem nyúltak vissza és sok lelkész gondolta azt, hogy a helyi adaton kívül adat egyáltalán nincs. Nem szabad azonban felejtenünk, hogy egyházaink, az új településeket kivéve, legkésőbb 1600-ig mind megalakultak, hiszen ekkor már az ellenreformáció elébe állott a továbbterjeszkedésnek. II. József, II. Lipót idejében egyházaink nem keletkeztek, csak az árvaságból léptek ki újra a szabadság verőfényére. Amelyik egyházunk az árvaságban meghalt, az nem is támadott föl, tehát nem is »keletkezett«. Mostani Névtárunk megjelenésével kapcsolatban újra ezeket kell Írnom. Bizonyára fenti dolgozatomnak is figyelembe vételével egy csomó dunántúli egyház visszavitte keletkezési évét legalább az általam közölt legrégebbi évszámra. De most is még sok hibát találunk. Mit szólna Sztáray Mihály pl., aki Baranyában hét év alatt (a Dráva mindkét partján) 120 gyülekezetét alapított, ha olvasná Névtárunkban, hogy az egyelőre Felsőbaranyai Egyházmegyének nevezett alsó- és felsőbaranyai, a Dráva mellékén elterülő egyházvidék 64 ekklézsiája közül kerek 50 a XVIII. évszázad második felében keletkezett? A mai külső Somogynak egy sereg ekklézsiája Kanizsai Pálfy János püspök idejében csatoltatott át Dunamellékhez s ezeknek legnagyobb része ezen átcsatolás utánra teszi keletkezési évét: — mely külsősomogyi ekklézsiákkal vesződött akkor Kanizsai Pálfy János és elődei? Lehet, mint fentebb jeleztem, hogy nemcsak a »keletkezési év« tudásában, hanem annak fölfogásában, értelmezésében kell a hibák okát keresnünk. Lehet, hogy van egy sereg lelkészünk, akik keletkezési év alatt az egyházuk múltjában feltűnő legrégibb vészámot szeretik (nem mindig helyesen) érteni. Ezeknek is nagyrésze 1918-ban, abban a nagyon nehéz esztendőben, nem volt kellő figyelemmel fennt jelzett dolgozatomra, melyben gyakorlati segítségnyújtás céljából azon lelkészeink részére, kik szeretik egyházuk múltját kutatni, de nem szentelhetnek éveket e kutatásra, följegyeztem dunántúli s a 300 éve ide tartozott külsősomogyi egyházainknak Thury Etele »Dunántúli Egyházkerület Története«, Zsilinszky M.: »A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai«, kisebb részükben a gályarabokról szóló és Tóth Ferencnek »Túl a dunai püspökök élete« című művekben 1712-ig olvasható évszámait. A Névtárból látható, hogy mely egyházak nem voltak figyelemmel ezekre a régi, XVII. századbeli évszámokra, tehát, mely egyházak teszik későbbre keletkezésük évét, mint a közölt tör-
