Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-05-03 / 18. szám

76. oldal

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1931.

téneti évszámaik azt mutatják, ezek számára leközlöm itt a »keletkezési év«-vel vonatkozásban általam olvasott és följegyzett legrégibb évszámukat (bővebben lásd a Dunántúli Prot Lap íennt irt számaiban!):

Külsősomogyi egyházmegye: Ádánd 1629, Endréd 1622, Bálványos 1618, Ireg 1618, Felsőnyék 1618, Kapoly 1619, Kiliti 1618, Kőröshegy 1619, Lápafő 1618, Látrány 1615, Nágocs 1618, Tab 1624, Csepely 1618, Teleki 1621, Őszöd 1623, Ságvár 1623, Szólád 1615, Némedi 1619.

Vértesedfai egyházmegye: Sárszentmiklós 1657;

Belsősomogyi egyházmegye: Alsók 1634, Beleg 1634, Bolhás 1634, Böhönye 1634, Csököly 1618, Jákó 1634, Csurgó 1618, Nagymarton 1634, Erdőcsokonya 1618,. Görgeteg 1634, Szentkirály 1634, Hedrehely 1612, Visnye 1634, Hencse 1634, Kadarkút 1634, Kálmáncsa 1545, Kaposmérő 1618, Újlak 1618, Szentbenedek 1634, Kisbajom 1634, Kutas 1634, Lábod 1632, Hosszúfalu 1634, Magyaratád 1634, M.ezőcsokonya 1634, Nagybajom 1618, Korpád 1634, Nemesdéd 1634, Nemeskisfalud 1634, Ötvöskónyi 1634, Aszaló 1618, Szob 1634, Visonta 1632, Rinyaújlak 1634, Szabás 1634, Szenna 1634, Szomajom 1634, Patca 1634, Szentmárton 1634.

Drégely palánki egyházmegye: Nagymaros 1650, Verőce 1650, Pilismarót 1650;

Mezőföldi egyházmegye: Berhida 1618, Csákberényl629, Battyán 1618, Fokszabadi 1618, Füle 1618, Mór 1629, Ladány 1629, Ősi 1618, Keresztes 1654, Simontornya 1669, Székesfehérvár 1543, Hidvég 1618.

Őrségi -egyházmegye: Szecsőd 1618, Milej 1640, Polány 1618, Hollós 1618, Velemér 1612, Csesztreg 1654, Körmend 1612, Kápolna 1654.

Páp\ai egyházmegye: Csetény 1629, Görzsöny 1618, Szemere 1618, Sz-erecseny 1618, Gyimót 1618, Borsosgyőr 1662, Nóráp 1629, Kovácsi 1654, Padrag 1618, Pázmánd 1654, Ság 1618, Pér 1687, Sikátor 1643, Tápszentmiklós 1618.

Tetted egyházmegye: Ászár 1629, Kisbér 1657, Esztergom 1595, Környe 1650, Mocsa 1630, Nagyigmánd 1650, Szomód 1650, Szőny 1611, Tárkánv 1707.

Veszprémi egyházmegye: Csopak 1632, Csurgó

1629, Sóly 1618, Magyarbarnag 1629, Pécsely 1612, Vámos 1612, Öcs 1640, Szentantalfa 1640, Tihany

1630, Tótvázsony 1618, Veszprém 1552, Vilonya 1629.

*

Egyházaink keletkezési ideje azonban nem a XVII., hanem a XVI. században keresendő. Miksa király idejében három mágnás volt még katholikus, nemes pedig egy sem. Ki ne ismerné Telegdi Miklós jajszavát a magyar kath. egyház végromlásáról? A magyar nemzet vallásilag egységes volt a reformáció előtt. Ezt a vallásbeli egységet a reformáció nem bontotta meg. A reformáció, »mint a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig«, Lk. 1724, Turóctól Háromszékig fénylett: Magyarország elenyésző töredéktől eltekintve, ismét egységes lett vallásilag: egységesen protestáns. Ezt a vallásbeli egységet az ellenreformáció bontotta meg: azt hitte, hogy az evangéliumi hit üldözéssel, erőszakkal kiirtható s Magyarország újra egységesen katholikus lesz. De ezt a törekvését meg sem próbálhatta volna, ha a magyar protestánsok érezték s első helyen megbecsülték volna a Szentiráson s a Krisztust követő életen alapuló egységüket s nem élezték volna ki dogmatikai harcaikkal a közöttük fennállott felfogásbeli különbséget. Késő volt

az ország vallási egységét gályákra jelölteknek siratni a pozsonyi vértörvényszéken.

Ami áll általában a magyarországi prot. egyházak keletkezési idejére, áll különösen dunántúli ref. egyházainkra. Ezek az egyházak — új településektől eltekintve — a XVI. században keletkeztek.

Kis Ernő »A Dunántúli Ev. Ref. Egyházkerület Pápai Főiskolájának Története cimü műve 64. lapján olvasom, hogy, midőn 1749 szept. 12-én Veszprémben tartott megyegyiilésen fölolvastatott a helytartó tanács rendelet-e, mely szerint Pápán a protestáns vallásgyakorlat megszüntetendő, ezen rendelet ellenében Mária Teréziához intézett kérvényükben előadták a pápaiak, hogy Pápán már 1526 óta a reformátusoknak egyháza volt. Tóth Ferenc »A pápai ref. szent ekkl. históriája« cimü müvében azt Írja: »A Török Bálint Pápai Uradalmában volt és a még most is virágzásban levő Református Ekklesiák az ő reformáltatásokat Pápának köszönik«. Pápa és környékének áttérése felől Fodor Ferenc a cseszneki ref. egyház történetében ezt hagyta emlékezetben: »Minthogy tudvalevő dolog az, hogy ezen perifériában uralkodott a Reformációnak szinte legelejekor egy Török Bálint nevezetű Fő Uraság, aki bizonyos, hogy a Pápai, Devecseri és Gesztesi Domíniumokat bírta. Ez a boldog emlékezetű Úr -élt egy Bálint Pap nevű prédikátornak szolgálatával, ki által Pápát és e tájon lévő faluit reformálta és azután azt elvitte Debreczennek is reformálására, az ő tanítványaira bízván az itt elkezdett reformálásnak continuatióját (Thury idézete szerint »konfirmációját«); ahonnan következhetett az, hogy az ő Jószágiban Helvetica Confessiót vették be, holott más szomszéd Dominiumokban az Augustana Confessio terjedt. Ezeket így értettem idősbb Komáromi Pál kéziratából«. (Tóth F. »A pápai ref. ekkl. históriája« 17. lap; Kis Ernő »A pápai főisk. tört.

10. lap, Thury »A dunántúli ref. egyházker. tört. 11. lap.) Magáról Bálint papról Thury azt Írja, hogy »ha vezeték nevét nem tudjuk is, de áldásos munkálkodását nem vonta kétségbe senki sem«. Török Bálintról.pedig ezt idézi Budai Ézsaiás müvéből: »A Kálvin új tudományát nemcsak maga szívta be, hanem annak mások előtt is igen buzgó pártfogója és előmozdítója volt és azt minden jószágaiban, úgymint a Balaton mellékén, Somogy és Veszprém vármegyékben, ahol többnyire minden várak és faluk őtet uralták, igen hathatósan terjesztette«. A 10. lapon pedig így vélekedik Thury: »A Pápát reformáló Bálint Papról alig maradt más adat reánk, de abból, amit Tolnai

F. István Debrecen reformációjáról mond, hogy azt is Bálint pap vitte véghez, »kit Török Bálint hoza Pápáról alá 1536-ban«, kétségen kívül következik, hogy Bálint Pap vagy Pápán, vagy földesurának Veszprém-, Kontárom- és Somogy vármegyékre is kiterjedő birtokain folyvást hirdette ezen hat esztendő alatt az evangéliumi tudományt. Arról a Török Bálintról, aki 1536 szept. 30-án kapta zálogba Debrecen városát Zápolyától s már ezen évben új birtokára viszi Pápáról Bálint papját, hogy azt is reformálja: föl lehetne-e tenni, hogy dunántúli uradalmaiban Pápán kívül ne hirdettette volna az általa üdvösnek elismert reformációt?«

Kath. történelem szerint (Lányi-Knauz: Magyar Egyháztörténet II. k.) a veszprémi nagy kiterjedésű püspöki megye a mohácsi vész után több, mint két évtizeden keresztül, egyházi gondozás tekintetében a legárvább állapotban sínylődött; püspöke maga is az evangéliumi vallásra tért 1545-ben. Az evangéliumi