Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-04 / 1. szám
1931. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 3. oldal. Peti Lőrinc. 1852 - 1930. Nagy veszteséget hozott egyházkerületünkre október 12-ike. Egyik legkiválóbb lelkésztársunk., Peti Lőrinc hagyott itt bennünket. Gyüléstermeink képéhez, az egyházi adminisztráció teljességéhez szinte pótolhatatlanul hozzátartozott az ő markáns, férfias egyénisége, sokoldalú s nagyszabású munkássága. így érthető, mekkora veszteség egyházmegyénknek, kerületünknek, sok vonatkozásban egyetemes egyházunknak is — a legközelebbről érdekelt hozzátartozókon kívül — az ő halála. Peti Lőrinc 1852 augusztus 8-án született Magyarújfaluban, mint Peti Sándor lelkész és Sipos Klára szülők második gyermeke. Három éves korában szüleivel együtt Bürüsre költözött. Elemi iskolába nem járt. írni atyja, olvasni és számolni édesanyja tanította. Gimnáziumi tanulmányait 1861 —1867 Csurgón, 1867—1869 Pápán végezte, hol érettségi vizsgát is tett. A theológiát 1869—1873 Debrecenben hallgatta. Mint tanuló, nemcsak kiváló szellemi képességeivel tűnt ki, hanem bámulatos testi erejével és ügyességével is. A hires tornázó s volt debreceni kisbotos bravúrjairól évtizedeken át legendás hírek voltak forgalomban. Segédlelkészként először két évig, majd többször időközönként is, atyja mellett Bürüsön, a zu Ián félévig Halka István mellett Kálmáncsán, félévig Lábodon helyettesként, Matolcsy Sándor mellett egy évig Alsósegesden s helyettes iminőségben félévig Nagykorpádon és Pettenden működött. Lelkészi oklevelét 1878 szeptemberben szerezte meg. A kiváló szónok s imponáló fellépésű fiatal papot mindjárt 1878-ban majdnem egyidejűleg két gyülekezet: Béc és Kutas rendes lelkészül választja meg. Kutast fogadja el, de alig van itt egy évig, hazaviszik atyja örökébe, Bürüsre, hol 1880 március 12-től 50 éven és 8 hónapon át szolgálta az Urat. Itt alapított családot is, nőül vevén 1880-ban Kovács József volt görgetegi lelkész és Szikszay Paulina viruló szépségű leányát, Katalint, kivel félszázadon át a legboldogabb házasságban élt. Házasságukból három gyermekük — özv. d;\ Horváth Gyuláné Peti Erzsébet, Peti Sándor sósvertikei lelkész és Antal Domokosné Peti Jolán — és 13 unokájuk van életben. Az agilis és nem közönséges tehetségű lelkészre mindjárt ráterelődött az egyházmegye, majd a kerület figyelme. Már segédlelkész korában két ízben alkalmazták az egyházmegyén kisegítő jegyzőül. Lelkészi működésének első évében pedig egyházmegyei aljegyző lett, ami példátlan eset ebben a nagy egyházmegyében. Ettől kezdve a megbízatások özöne zúdul feléje. Két év múlva már kerületi pótképviselő s Horváth József helyetteseként tényleg részt is vesz a kerületi gyűlésen. Míg' 1839-től 12 éven át rendes képviselő, 1885-ben rendes cenzor a kápláni vizsgákon. 1884-ben iskolai körfelügyelő, 1885-ben a tanügyi bizottság elnöke, 1889-ben egyházmegyei tanácsbiró lesz. Ugyanez évben az egyházmegyei miszsziói bizottság tagja, 1895-től kezdve e bizottság elnöke, 1894-ben lelkészköri elnök, 1898-ban a csurgói főgimnázium igazgató-tanácsának, 1903-tól a gazdasági tanács tagja, 1894-ben az egyházkerületi tanügyi bizottság tagja, 1895-ben a.z egyházkerületi segélyügyek referense. 1897-től kezdve egyházkerületi tanácsbiró, 1904-ben egyházkerületi aljegyző és a kerületi missziói bizottság jegyzője. Boldogemlékü Nagy Lajos halála után 1924-ben májustól augusztusig, mint legidősebb tanácsbiró, ő látta el az esperes-helyettesi teendőket. Érdemeinek, kiváló képességeinek honorálásául az esperesválasztásnál feléje hajló bizalmat egyháza félreeső helyzetére és a maga előrehaladott korára hivatkozással elhárította magától, mire az egyházmegye tiszteletbeli esperesévé választotta. Valamennyi megbízatását egész emberként látta el. Egyházmegyei szereplésének két első évtizede olyan időkre esik, amikor nagyon mozgalmas, viharos volt a belsősomogyi egyházmegye élete. Két nagyszabású vezér — Körmendy Sándor és Begedy István — körül tömörült az egyházmegye. A két tábor erős harcokban mérkőzött s valamennyi agilisabb emberét tüzbe vitte. Természetes, hogy egy olyan erőteljes egyéniség, mint Peti Lőrinc, nem maradhatott a tétlen szemlélők közt. Az első fronton küzdők közé tartozott. De a nagy mérkőzésekben is annyira emelkedett tudott lenni, hogy tekintélye mindkét táborban, még az ellenfél táborában is állandóan nőtt s elnyert tisztségeiből láthatóan a bizalom minden vonalon megnyilvánult iránta. Megbízatásaiban nem a díszt kereste, hanem a kötelességet és munkát látta. Találóan mondja egyik hátrahagyott Írásában: »A tiszti állás csak az előtt disz, aki kivid van azon, aki benne van, az tudja, hogy munka«. És ő ebből a munkából bátran és derekasan kivette részét. »Volt bennem — írja — bátorság, mit a torna fejlesztett ki... Gyermekkoromban is mindig a nagyobbakkal verekedtem. Ne mondd, hogy megcsaltam a közös jót, mikor jobb munkaerők előtt (? Sz. B.) foglalom el a tért: csak mások csalódtak, én semmi állást nem kerestem. A bíróságon kívül nem is volt előttem kedves egyik sem. De aki a reá váró kötelességet nem teljesíti, az nem ember...« Nagyon sokat fáradozott a missziói egyházak kiépítésén. A kerület s egyházmegye megbízásából évek hosszú során látogatta, gondozta ezeket a ,gyülekezeteket s a helyszínen és jelentésekből nyert tapasztalatai nyomán a segélyezést erős és igazságos kézzel irányította. Az általa készített, legutóbbi időkig használatban volt szabályrendelet nagyban hozzájárult a segélyek igazságos és méltányos elosztásához. Egész sereg gyülekezet építkezése és talpraállása az ő bölcs és körültekintő közreműködésén át vált lehetségessé. Egyházmegyéjének és kerületének egyetlen fontosabb ügye sem kerülte el figyelmét. A gyűléseken mindig ott volt s irányított is. A nehezebb ügyeknél szinte vártuk s rendszerint meg is kaptuk bölcs, tartalmas felszólalásait. Éles látással, erős judiciummal, meggyőző okfejtéssel adta elő véleményét, mely legtöbbször dönteni szokott a határozathozatalnál. Valamennyi teendője közt legnagyobb örömmel, mint láttuk, bírói megbízatását látta el (az egyházmegyén 41, a kerületen 33 évig volt tanácsbiró). Kiváló judiciumával egyszerre, könnyedén és biztosan eligazodott a legszövevényesebb kérdésekben is. Referátumaiban, hozzászólásaiban és idevágó egyéb munkálataiban éles logikájának, rátermettségének és tájékozottságának fényes bizonyítél ait adta. Tudvalevő, hogy bírói talentumát kerületünk felejthetetlen főgondnokai, a nagy Tiszák, Kálmán és István is nagyrabecsülték. Mint prédikátor s igehirdető is az elsők közé tartozott. Az 1900-as évek elején megjelent négy szép kötet egyházi beszéde országszerte feltűnést keltett
