Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-05 / 14. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1931 április 5. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-......................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —..................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐFÓMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL, SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Húsvéti öröm. Rendkívüli események a külső természetben: a nappal éjszakai sötétséggé változott (Mt. 2745), a föld megindult és a kősziklák megrepedezének (Mt. 27si); szörnyű pusztulás a lelkek világában: az egyik tanítványból áruló, a másikból a bizonyságtevőből gyáva, meghunyászkodó, a Mestert háromszor megtagadó hazug ember lett. A mi mindezeknél döbbenetesebb: a szentek Szentjét, az Isten Fiát gyalázatos keresztre feszítették. De Istenünk igazolta Egyszülött Fiát. Nagypéntek fekete gyászára felderült husvét ragyogó világossága. A halál kétségbeejtő némaságát az élet győzelmes hallelujája váltotta fel. A hívő boldog örvendezéssel látja meg a kereszt kínjait szenvedőben a világ ama Bárányát, aki elveszi az emberek bűneit. Megoldódott a nagy rejtély: igaz, a bűn a kereszten megölte Krisztust, de most már látjuk: Krisztus a kereszten megölte a bűnt. így lett nyilvánvalóvá Isten sokféle bölcsesége amaz örök eleveelvégozés szerint (Ef. 310—11). Isten a halálból adja az életet, a bűnből a bünbocsánatot. A kereszten Isten szeretete nyilvánult meg, azóta minden szereteted Hozzá kell mérni; husvét az Ő hatalmának a bizonyítéka. A feltámadás óta a legkisebb hívő is Isten munkatársa (I. Kor. 39), e világ a csodák világa, melyben Isten mustármagnyi kezdetekből nemzeteket, világrészeket meghódító mozgalmakat teremt, a káromkodókból alázatos imádkozókat, a bűnösökből tisztaéletü bizonyságtevőket, az önzőkből szolgálatkész apostolokat, a holtakból élőket alakít. Örvendj ük azért nagy örömmel és áldjuk az Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját, aki az 0 nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által (I. Pét. 13). Pongrácz József. Cur Deus homo? Canterbury Anselmus tana a keresztről. (Folyt, és vége.) Nem akarok részletezésbe bocsátkozni s felsorolni azt a sokféle gondolatot s Ítéletet, amelyeket Anselmus könyve kiváltott. Ezek az Ítéletek jórészt mind periferikusak. Nem vágnak bele a dolog lényegébe. Egyes hibákat sorolnak fel, egyes kifogásokat emelnek s közben nem veszik észre, hogy a könyv minden hibája és hiánya egyetlen egy gyökérből ered. Nem onnan, ahonnan a könyv katholikus ismertetője Heinrichs gondolja, hogy az apologetikus munkában a dogmatikus háttérbe szorul, illetve rövidséget szenved, hanem onnan, hogy Anselmus a bibliás gondolkodás egyik elemi pontját számításon kívül hagyja. Azt a pontot, amit bűneset-nek nevezünk. Elfelejti Anselmus, hogy e bűneset következtében »az emberi ész s az isteni kijelentés, mint az igazság forrásai« nem »mennek ugyanarra az eredőre vissza«. Bár Anselmus tárgyalásának központjában épen a bűntől való megszabadulás kérdése áll, módszerénél figyelmen kívül hagyja azt a szempontot, hogy a bűneset után s következtében az emberi ész csak »bolondságnak« tudja az egész evangéliumot tartani. S mennyivel inkább a keresztet! Elfelejti Anselmus, hogy az emberi ész egészen más utakon jár, mint a kijelentés, hogy a kijelentés az emberi ész számára soha és semmiféle körülmények között fel nem fogható, hogy a kijelentés szétrobbantja az ész mindenféle konstrukcióját, de — (emberileg — kiváltképen azokat a konstrukciókat, amelyek a rendszerbe nem foglalhatót rendszerbe akarják beleskatulyázni. Anselmus komoly, mély hivő. »Credo., ut intelligam« tőle jön. De a »Cur Deus homo« megírásánál ezt a kopernikusi meglátását figyelmen kívül hagyja. Itt hit nélkül ír. A keresztyénségnek egyetlen igazságát sem lehet »birtokon kívül« igazolni, amint szem nélkül látni, fül nélkül hallani nem lehet. Hit nélkül, az evangélium fényességét felfogó szem nélkül a keresztről írni: fából vaskarika. Ahhoz, hogy pl. egy repülőgép repülését megértsem, bizonyos feltételekre, előképzettségre van szükségem. Enélkül sötétség marad számomra a különben természetes igazság. A keresztyénség s különösen a kereszt jelentőségének megértése számára a hit az előképzettség. Hit nélkül a keresztyénség terra incognita. Csak a hit érti meg a keresztet, csak a hit látja meg az azon megnyilvánulíó mélységeket és magasságokat. S a hit útján nem lehet a hit előtt lerakni az igazság megértéséhez szükséges észalapokat. Másként: a hitet emberileg nem lehet megalapozni. Áll az, hogy a hitnek születésétől kezdve elvezető útja is van, ami az idő és tér formáiban épül fel s ezért szavakkal kifejezhető. De ennek az útnak
