Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-03-08 / 10. szám

Negyvenkettedik évíolyam. 10. szám. Pápa, 1931 március 8. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐ- .Ito, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Kijelentés és Szentirás. Tehát mind a két irány egyoldalú, az is, amelyik a kijelentést az írás javára, meg az is, amelyik az írást a kijelentés javára ismeri félre. Ott a yavegíooig, itt meg a tieo7r.v£voxia szenved csorbát. Ott írás iratok nélkül; itt meg iratok írás nélkül. Ott a történet el­hanyagolása, itt a szó lebecsülése. Az első irányzat az orthodox intellektuálizmus, a második pedig az anabaptisztikus spirituálizmus veszélyébe esik. A he­lyes nézet az, amikor az írást sem a kijelentéssel nem azonosítjuk, sem attól el nem szakítjuk és azon kívül nem helyezzük. Az ihletés egy elem a kijelentés/;*?«/ utolsó aktus, amelyben Istennek a Krisztusban adott kijelentése erre a szerepkörre nézve befejezést nyer; ennyiben tehát a kijelentés vége, koronája, megőr­zése és publicatiója, medium, quo revelatio imme­­diata mediata facta inque libros relata est. A kijelentés mégis, a maga egészében véve, vé­gét és célját a Krisztus megjelenésében érte el. De két nagy periódusra, két különböző részre oszlik. Az első rész arra irányult, hogy Istennek teljes kijelenté­sét beleolvassza és az emberiség történetének egy ré­szévé tegye. Ez az egész oeconomia úgy tekinthető, mint istennek népéhez való jövetele, mint egy taber­­nakulum keresés Krisztus számára. Ez tehát túlnyo­­mólag Istennek Krisztusban adott kijelentése. Ob­jektív karaktert hordoz. Rendkívüli tények által lesz ismeretessé; theophania, prófécia és csoda az út, amelyen át Isten népéhez jön. Krisztus a tartalma és középpontja. Ő a Logos, aki a sötétségben fénylik, övéihez jön és testté lesz Jézusban. A Szent Lélekről akkor még nem volt szó, mivel Krisztus még nem di­csőült meg. Ebben a részben az irásbafoglalás egyenlő lépést tart a kijelentéssel. Mindkettő növekszik évszá­zadról évszázadra. Amily mértékben a kijelentés előre halad, aszerint nő az írás terjedelme. Amikor Krisz­tusban megadatott az Istennek teljes kijelentése, ami­kor theophania, prófécia és csoda Benne elérte leg­magasabb pontját s az Isten kegyelme Krisztusban minden ember számára megjelent, akkor egyúttal az írás is eléri teljességét. Krisztus a maga személyében és munkájában teljesen kijelentette nekünk az Atyát, ezért ez a kijelentés teljesen megiratik számunkra az írásban. A Fiú szerepköre helyet készít a Lélek sze­repének. Az objektiv kijelentés a subjektiv elsajátí­tásba megy át. Krisztusban Isten organikus centrumot teremtett a történelemben; belőle erednek most min­dig szélesebb körben azok az ivek, amelyeken belül a kijelentés fénye világít. A felkelő nap a földnek csak kis felületét hinti be sugaraival; zenithen állva az egész földet beragyogja. Izrael csak eszköze volt a kijelentésnek; elvégezte szolgálatát és tova tűnt, mihelyt Krisztust létrehozta, a testet illetőleg; most megjelenik az Isten kegyelme minden embernek. A Szent Lélek mindent Krisztusból vesz; semmi újat nem fűz a kijelentéshez. Az teljes s ezért nem bővít­hető. Krisztus a Logos, kegyelemmel és igazsággal telve, az ő munkája bevégződött; az Atya megpihen munkájában. Az Ő müvét nem lehet kiegészíteni és kibővíteni a szentek jócselekedetei által; sem igéjét a tradíció által s személyét a pápa által. Krisztusban teljesen kijelentette és teljesen adta magát az Isten. Ezért az írás is teljes, az Isten tökéletes Igéje. De bár a kijelentés teljes, hatása azért nem szű­nik meg. Ellenkezőleg, épen azért, mert teljes, be­lelép az egész életbe és az emberiség történetébe. Célja nem önmagában, nem Krisztusban, aki közben­járó, hanem az új emberiségben, Istennek népénél való lakozásában van. Ezért nem lehet és nem szabad olyan ténynek tekinteni, amely egyszer megtörtént s azután nyomtalanul eltűnt. Az írás által Isten maga viszi be azt a világba és realizálja tartalmát az élet­ben és az emberiség gondolatában. A kijelentés theo­phania, prófécia és csoda útján jött létre. Ennek meg­felel istennek az a hármas tevékenysége, amelyen át a kijelentés tartalmát az emberiség tulajdonává teszi. Szent Lelke által a Krisztus gyülekezetében lakozik és jelen van ott, ahol ketten vagy hárman összejön­nek a Krisztus nevében. Mindig művel csodákat, ugyanis megújítja a Krisztus gyülekezetét újjászüle­tés, megszentelődés és megdicsőülés által; a lelki csodák nem szűnnek meg, Isten mindig munkálkodik. De ez nem elég. Nemcsak a létezés, hanem az öntu­dat világának is'meg kell újulnia. A Logosban nem­csak az emberek élete, hanem világossága’ is benne volt; Krisztus teljes kegyelemmel, de igazsággal is; a kijelentés csodában állt, — de próféciában is. Be­széd és cselekedet együtt jártak az első szerepkörben, kisérik egymást a Szent Lélek oekonomiájában is. A Szent Lélek újjászül, de meg is világosít. De amint a lelki csodák sentmi új elemet nem fűznek az objektiv kijelentés tényékhez, hanem csak hatásai a Krisztus­ban megnyilvánult isteni kegyelem csodájának; így a S2ent Lélek illuminációja sem az elrejtett dolgok ki­jelentése, hanem a bölcseség és ismeret kincseinek alkalmazása, amelyek Krisztusban érthetők meg és az Ő igéjében szemlélhetők. A Szent Léleknek e két tevékenysége ebben a szerepkörben kéz a kézben megy egymás mellett. Amint prófécia és csoda, szó és tény egymást kisérték a kijelentés létrehozásánál, úgy áll kapcsolatban egymással illumináció és regeneráció, írás és egyház a kijelentés alkalmazásában. Itt sem pusztán tan a kijelentés, amely megvilágítja az ér­telmet, hanem egyúttal élet, amely megújítja a szivet. E kettő szétszakíthatatlan egységben van egymással. Az intellektuálizmus és miszticizmus egyoldalúságait egyformán kerülni kell, mert mind a kettő a kijelen­tés gazdagságának félreismerése. Mivel fejnek és szív­

Next

/
Oldalképek
Tartalom