Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-02-01 / 5. szám

Negyvenkettedik évfolyam. 5. szám. Pápa, 1931 február 1. FELELŐS SZERKESZTŐ : PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁRA, FŐ- ,«*». FŐMŰNK ATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ <2*9 TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Lelkész-képzés és tovább képzés Tóth Ferenc korában. (Az egyházkor, lelkészért, felolvasta: Dr. Tóth Endre theol. tanár.) Bár a tudósnak munkája elvégzése tudatában meg van a maga jutalma, mégis »különösebb« juta­lomra is érdemesek ők. A superintendentia persze csak »olyan jutalmazásokra terjeszkedhetik ki, me­lyeket hely keltetéséhez képest teljesíthet«. Ilyenekül tekinthetők: hogy a szorgalmas prédikátor nevét meg­elégedése jeléül jegyzőkönyvébe feljegyezteti. Fel­ruházza őket egyházmegyei és kerületi tisztségekkel. Közülök nevezi ki a censorokat, könyvvizsgálókat, assessorokat. Kinevezi őket a literaria deputatio tag­jaiul, jelöli őket a professori katedrára, küldi őket deputatióba, examenek meghallgatására, velük Íratja az iskolai tankönyveket. Viszont semmi ilyen tiszt­ségre és hivatalra azok, akik tudományos érdemet nem szereznek, »just nem tarthatnak, azok közül erre senki ne is vágyjon és a mások pártfogását és ajánlá­sát arra, amire érdemelten, ki se kérje, mivel a tisz­telet. koszorúja az érdemelten fején csak hervadozz. Egy (gyűjteményt állít fel a superintendentia, melybe a nevezetesebb és a valóban érdemes lelki tanítók életének leírását beteszi és örök emlékezetül a maga archívumában tartja. Hasonlóképen állít fel a superintendentia egy kézírásos gyűjteményt Biblio­theca Pannoniba elnevezés alatt, az archívum mellett. y>Ebbe tétetnek be tudósainknak \akármely nyelven irt munkád, vagy idegen nyelvből tett fordításai, melyek a költség nem léte miatt ki nem nyomtathatódván, .csak kéziratban állanak«, — hogy így a derék mun­kák legalább az elveszéstől megmentessenek. Rajta lesz a superintendentia, hogy a tudomá­nyos munkákban magukat kitüntető prédikátorok jö­vedelmezőbb ekklézsiához jussanak. Ha valamely munkát mégis kinyomatna a super­intendentia, a bejövő haszonnak bizonyos részét az írónak juttatja s külön a superintendentia cassájából is jutalmat ad az írónak. Az elhunyt tudós prédikátoroknak esetleg sze­génységben maradt özvegyeit és árváit a superinten­dentia pénzbeli segítséggel is gyámolítja, tanulásra alkalmas gyermekeiket különös figyelmében részesíti, s ezek bizonyos ideig az illető tractus gyámsága alatt állanak és anyagilag is segíttetnek. * Eddig tart az Útmutatásban Tóth Ferenc gon­dolatmenete. Amint nyilvánvaló, semmi intézményes gondoskodást nem jelentett az Útmutatásnak a ke­rület által történt elfogadása és kinyomatása. Tóth Ferenc püspöksége alatt még két Ízben újra meg újra körlevelekkel fordul az esperesekhez a tudomá­nyos önképzés érdekében, de minden nagyobb ered­mény nélkül. Mindazáltal az Útmutatás mégsem ma­radt hatás nélkül. Egymásután keletkeznek tractus bibliothecák. A Bibliotheca Pannonica lassanként 30 kéziratos kötetre szaporodik s német és magyar tudo­mányos újságok is járnak a prédikátoroknak. Tóth Ferencnek száz év előtti gondolatai össze­sürítve s épen azért eredeti szépségükből kivetkőz­­tetve, 'előttünk voltak. Azóta sokat fordult a világ, fordult a lelkészek tudományos munkálkodása terén is. A lelkészképzés munkája a theologian, az önképző­körök — az iskolában. Kint a lelkészi állomásokon a kisköri értekezletek, egyházmegyei, egyházkerületi lelkészértekezletek egy kis nagyotmondással és bele­­képzeléssel valami Lelkészi Tudós Társaság mun­kája — ha le van is szorítva főleg a gyakorlati theo­­logia és egyházjog mezejére. Az ORLE konferenciái évről-évre lelkészi tudományos konferenciák, ahol némi mértékben a theol. tudománynak szinte minden ága szóhoz jut egyszer-másszor. De vájjon — elértük-e azt az ideált, amit Tóth Ferenc látott maga előtt, mikor Utmutatás-át elkészí­tette? Vájjon a theol. képzés elvezette-é a prédikáto­rokat a tudományos munkálkodás útjára? Vájjon a kisköri, egyházmegyei és kerületi lelkészértekezletek vagy az ORLE konferenciái elégséges tudományos működést biztosítanak-e lelkipásztoraiknak? Avagy a kevés fizetés, agyonhajszolt élet, — sok funkció ma is visszhangzik száz év előtti panaszokra? A kérdéseket felelet nélkül hagyom. A tényleges helyzet s annak okai úgyis nyilvánvalóak mindany­­nyiunk előtt. Csak még egyet. Magyar hazánkban van Szent István Akadémia, van Luther Társaság — tudós társa­ságok, csak református tudós társaság nincs. Az ORLE, Kálvin Szövetség nem tudós társaság, speciális cél­jaik vannak. A Tisza István Társaság tudós társaság, de nem református, jóllehet Tisza István nevét viseli. Pedig Tóth Ferenc szelleme most is megmu­tatná az egyedül lehetséges utat egy dunántúli re­formátus akadémia létesítésére. A dunántúli ref. egy­házkerület pápai theol. akadémiáján a tudományos és gyakorlati munkásság középpontja — a cursus tár­gyain kívül — a Tóth Ferenc Kör. Minden leendő dunántúli lelkipásztor négy éven át tagja e Körnek! Ha a kapcsolatot fenn lehetne tartani a négy év el­telte után is a kikerülő lelkész-nemzedékkel, akkor las­sanként a Tóth Ferenc Kör csak egy kis diákszakosz­tálya maradna a dunántúli lelkipásztorok Tóth Ferenc Akadémiájának, vagy tudományos társaságának! Tóth Ferenc szelleme ihlesse meg a nagyokat és vezéreket, hogy ha száz évvel is a nagy tudós után, az ő álmai valóra váljanak! (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom