Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-02-01 / 5. szám
20. oldal dunántúli protestáns lap. 1931. A keresztyén misszió indító oka és célja. Másnap megint elmentem hozzá. Ragyogó arccal fogadott. »Óh, — mondotta, — ma olyan boldog a szivem. Egész nap az az imádság visszhangzik lelkemben, amit X. Y. adott nekünk.« »Te vagy a mi Atyánk, taníts minket, hogy megismerjünk Téged, mint Atyánkat.« Óh, ez az. Ma békességem van. Ez az, amire hazámnak szüksége van«. De mielőtt befejezte volna, még ezt fűzte hozzá s nekem úgy rémlett, egy kis szomorúsággal tette ezt: »Bárcsak állandó lenne ez az érzésem. De azt hiszem, nem lesz az«. Ugy-e megértjük a kép jelentését? India azt állítja: »Én vagyok az a Végső Valóság«, de hozzáteszi, »De ezt még nem tudom« és mert a Végső Valóságban megnevezett személytelen lényegben nem talál támpontot és erőt, kétségbeesik a körülötte levő világ dolgain: »Hazám — van valami remény a számodra?« Ezt egy világos pillanat követi, amikor lát egy sugarat az Atya arcáról és felkiált: »Óh, ez az. Ma békességem van. Ez az, amire hazámnak szüksége van«. Aztán panaszosan ezzel végzi: »Attól tartok, hogy ez az érzés nem lesz állandó«. Tulajdonképen mi hiányzik ott? Bizonyára nem a filozófiai komolyság, vagy a szellemi befogadóképesség. De mikor odajutnak, hogy örömmel megragadják a Végső Valóságot, az kisiklik a kezükből. Van-e ott valami szükség Krisztusra? Tud-e valamit tenni ebben a helyzetben? Amint India Fileppel kéri: »Mutasd meg nekünk az Atyát és az elég nékünk«, vájjon jézus nem áll-e oda és nem mondja-e csendesen: »Aki engem látott, látta az Atyát?« Nem rögzítené-e meg és nem tenné-e az élet maradandó tapasztalatává az Atyáról nyert tovatűnő látomást? És az Atya bírásából nem születnék-e meg az a dinamikus erő, mely segítené őket, hogy ne essenek kétségbe a körülmények miatt? Az ,a világos pillanat nem válhatna-e magának az életnek részévé? Teljes szivemből azt felelem, hogy igen! Valóságos élettapasztalat, hogy amidőn Krisztusról való tudatunkat mélyítjük, vele együtt az istentudatot is erősítjük. Jézus nem fedi el előlünk az Istent, s vetélytárásává sem lesz Neki; minél többet tudok róla, annál többet tudok az Atyáról. Nem bizonyítom ezt, egyszerűen bizonyságot teszek mellette. Ha a föld valamelyik népe megtalálhatta volna az Istent Jézus Krisztustól függetlenül, India népe megszolgálta ezt a jogcímet. Úgy kereste az Istent, ahogy még nép nem kereste Öt. Ha a keresés állhatatossága elégséges volna arra, hogy valaki boldogan és tisztán megtalálja Isten, akkor megtalálta volna Öt. De épen az tűnik fel nekem, amint szertejárok Indiában, hogy mennyire hiányzik Isten megtalálásának ez a boldogító érzése. »Ön a legbátrabb ember, akit láttam«, — mondotta egy előadás után egy hindu. »Ön azt mondotta, megtalálta az Istent. Ezt eddig soha senkitől sem hallottam.“ Nem adtak hitelt a szavamnak még a legcsekélyebb mértékben sem. Én már előbb belenéztem Jézus arcába s ime^ láttam az Atyát! De India nem látta ezt az arcot s ennek következtében az Atyáról alkotott képe is szétfolyó. Ha ez dogmatikusan hangzik, akkor hadd beszéljen India maga. Holland nevű barátom mondja iel ezt az esetet, mely sokat megvilágít: Egy tehetséges hindu bíróval volt vitája. A vitában a hindu győzött s ezért barátságosan így szólt: »Nos utóvéjgre nincs nagy különbség köztünk. Önök, keresztyének akkor térnek meg, midőn Krisztusban találják meg Istent, mi hinduk akkor, midőn önmagunkban találjuk meg Öt«. »Azzal a különbséggel, — válaszolt Holland, — hogy azokban az országokban, ahol Krisztust ismerik, megtérések történnek. Elvihetném önt ebben a városban lakó száz meg száz keresztyén barátomhoz, indusokhoz meg angolokhoz és amint beszél velük, tapasztalatot szerezhet arról a világosságról , felfedezésről és inspirációról, amelyről beszéltünk, de nem ismerek egyetlen hindu diákot sem, akin keresztül megtapasztalhatnám, hogy megtalálta azokat.« A biró arca elborult, elcsukló hangon, csendesen így szólt: »Önnek teljesen igaza van. Én több hindut ismerek, mint ön, aryákat, brahmánokat, theozofusokat és orthodoxokaf, de egyet sem ismerek, aki ahhoz a világossághoz, inspirációhoz és felfedezéshez eljutott volna«. (Holland: The Goal of India, 209. o.) Egy embernek kivételével, aki dsiván muktának (üdvösséget talált embernek) nevezte magát, akin mindenki mosolygott és akit senki sem vett komolyan, Indiában csak olyan lelkeket találtam, akik mélységesen szomjaznak ugyan az Isten után,, de még mindig csak keresik Őt s nem találták még meg. Jézus épen ezt a bizonyosságot adja meg az embernek. De többbet is ad. Megajándékozza a jellem fejlődésének végső céljával és a legnagyobbnak, a szabad és teljes életnek birtokosává teszi. Van-e még valaki, aki ezt a három dolgot meg tudja adni az embernek? (Folyt, köv.) Stanley E. Jones. @@S®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®@®®®®®®®@®@®S®®® VEGYESEK ®.@®®®®@®®®®®®®©®®@©®®®@®®®®®®®®®®®S®®®® — Az egyetemes konvent elnöki tanácsa január hó 26-án tartotta gyűlését a konventi székházban. A gyűlés foglalkozott a nehéz helyzetben levő lelkészek felsegélésének kérdésével s úgy határozott, hogy az országos közalapból 40.000 P-t fordít arra a célra, hogy az egyes egyházkerületek a konventi kulcs szerint rájuk eső összegből a súlyos helyzetben levő lelkészeknek kölcsönt nyújthassanak. A kölcsön öt év alatt visszafizetendő s kamatlába az a kamatláb, amelyet a Magyar Földhitelintézet az országos közalap nála levő betétje után fizet. A kölcsönnyújtás módozatai iránt az egyes egyházkerületek belkörüleg külön fognak intézkedni. — Tárgyalta az elnöki tanács az ág. hitv. ev. egyetemes egyház átirata kapcsán a bel hivatalnokok házassági ügyét, melyre vonatkozólag az ág. hitv. ev. egyház egyetemének intézkedését tudomásul vette. — A törpeiskolák ügyében dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok úr jelentett a takarékossági törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a bizottsági ülésen, mint szintén a felsőház ülésén tett felszólalásáról s egyben azokról a lépésekről, amelyeket adott esetekben előzetesen meg kell tennünk, hogy a törvény nyomán egyházunkat ezen a réven nagyobb károsodás ne érje. — A Protestáns Hitelirodának azt a kérését, hogy a konventi székházban nyerjen elhelyezést, az elnöki tanács nem találta teljesíthetőnek. — Elrendelte az elnöki tanács, hogy az egyházkerületeknél hadikölcsönbe fektetett segélyalapokról kimutatás készíttessék, hogy így a charitativ valorizációt ezekre az alapokra egyetemlegesen ki lehessen eszközölni. — A biztosító társaságokkal kötött szerződések beszerzésére a konventi tanácsost utasította azzal, hogy ameny-
