Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-11-15 / 46. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1931 november 15. DUKÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ... —- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -— FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZO. PÁPA, FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Egyházunk szociális munkája. A 3—6 éves kom gyermekek gondozására szolgálnak a kisdedóv ódák. A kisdedóvódákról az 1891. évi XV. t.-c. intézkedik. Az óvódák célja és rendeltetése ma már mindenki előtt ismeretes. Az óvódák majdnem kizárólag államiak. Az elhagyott gyermekek gondozására szolgálnak a menhelyek. Magyarországon ezidőszerint kilenc gyermekmenhely van és pedig: Budapest, X., Üllőiüt 86., Debrecen, Gyula, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Szeged, Szombathely és Veszprém székhellyel. Mindegyik menhely működési területe több vármegyére terjed ki. A felvételre vonatkozólag megemlítjük, hogy a felvételre jogosult minden 15. életévét be nem töltött elhagyott gyermek. Az elhagyottságot az árvaszék állapítja meg, de ideiglenesen beutaló joggal bírnak a polgári hatóságok, az igazgató főorvos; egyesületek, vagy magánosok pedig kérhetik a gyermekmenhely igazgatóságától a gyermek felvételét. Az állami gyermekmenhely intézeteiben gondozónőket alkalmaz. A gondozónők kiképzése évenként egyszer egy éves tanfolyamon történik. Felvételre pályázhatnak elsősorban tanítónői oklevéllel, vagy érettségi bizonyítvánnyal rendelkező 18—28 éves nők, de kivételesen olyanokat is felvesznek, akik a négy középiskolát jeles eredménnyel végezték el. A folyamodók sajátkezűiig irt s a m. kir. gyermekmenhely igazgató-főorvosához intézett kérvényhez csatolni kell: születési anyakönyvi kivonatot, hatósági erkölcsi bizonyítványt, iskolai bizonyítványt és esetleges szolgálati bizonyítványt. A gyermekmenhely munkáját kiegészíti az Országos Ggermekvédő Liga. (Budapest, VII., Trefort-u. 3.) Minden olyan gyermeket — 0—21 év — pártfogásba vesz, aki az állami gyermekvédelem keretein belül nem helyezhető el. I. A gyülekezet közvetlen munkája. A gyülekezeti szociális munka a szó szoros értelmében közvetlen tevékenység. De a szociális munka (diakonia) keretébe tartozó sokféle teendő (anya- és csecsemővédelem, árvák, betegek gondozása, szegények segélyezése, a züllés veszélyének kitettek, vagy a már elzüllöttek megmentése, a gyári és ipari alkalmazottak, munkások helyzetének javítása, minden erkölcsi baj, melyből származik a szociális nyomor, gyökeres' gyógyítása stb.), oly erőt igényel,' amire kezdetben egy gyülekezet sem képes. Nem is gondolunk arra, hogy minden gyülekezetben egyszerre meginduljon a szociális munka a maga egészében, egyet azonban minden gyülekezet megtehet kellő előkészülettel, azt, hogy a mi szivünknek legkedvesebb ünnepén megemlékszik a maga szegényeiről, ellátva őket élelemmel és ruházattal és azután ezt állandósítja, kiszélesíti és rendszeresíti. A [gyülekezeti szegénygondozást csak úgy oldhatjuk meg sikeresen, ha van a gyülekezetnek olyan szerve, mely a szegényeket nyilvántartja, rendszeresen látogatja és gondozza. Ahol van szegénygondozással foglalkozó református nőegylet, vagy valami ehhez hasonló, ez a gyülekezeti munka tovább is meghagyható, sőt meg is hagyandó annak kezében, de az illető egyesület a gyülekezettel oly szoros viszonyba hozandó, hogy munkája ne privát kedvtelés, hanem gyülekezeti munka legyen. Ahol még e tekintetben semmisem történt, vegye azt a munkát maga a presbitérium a kezébe. Állítson be szegénygondnokot, diakónust vagy diakónusokat s vonjon be gyülekezeti tagokat a munkába. Minden egyes esetben külön bírálandó el a segélyezés módja és mérve, tisztában kell lenni azzal, hogy ki segélyezendő, mert a segély mindig a szükséghez alkalmazandó. Pl. egy rest, dologkerülő emberre nézve a segélyezés sokkal többet árt, mint használ. Igen fontos az is, hogy esetlegességtől ne tétessék függővé a szegénygondozás; ezért létesítsen a presbitérium szegény-alapot, illetve költségvetésileg gondoskodjék e célra szükséges összegről. E pénztár, vagy alap bevételeit képezheti: 1. perselypénz. Munden templomban kell lenni külön szegények perselyének. Nem szabad megelégedni azzal, hogy az istentisztelet végén felhívjuk a figyelmet a szűkölködő szegényekre, hanem legyen ott az ajtóknál a szegények perselye és erre hívjuk fel a figyelmet. Sőt nagy nyomorban levő családot külön is ajánlhatunk az adakozás során a gyülekezet szeretetébe. Esketések és keresztelések alkalmával be kell hozni a szegények javára való adakozást. 2. A gyülekezethez tartozó — szórványban élő — vagyonosabb egyháztagok időközönkénti, pl. negyedévenkénti meglátogatása adománygyűjtés céljából. Az ilyen gyűjtés falun természetbeni adományokra szorítkozik, mert ilyeneket népünk általában szívesebben ad. itt ezt, ott amazt kérjünk, amire szükség van az életfenntartás szempontjából, míg városi gyülekezetben a gyűjtés pénzbeli adományokra irányulhat. 3. Olyan alapok és alapítványok, mik a szegénygondozásra hagyományoztattak. 4. Az egyház költségvetésébe, mint említettük, e címen beállított összeg, mely azonban nem vethető ki a hívekre szegényadó formájában. A szegénygondozó pénztár mindig külön kezelendő az egyház pénztárától; év végén az egyházi számadásokkal kapcsolatban évi rendes számadás készítendő a szegénygondozó pénztárról is. Követésre méltó példaként megemlítjük a helybeli munkanélkül s általában nehéz helyzetben levő szülők gyermekeinek, a pusztákról, tanyákról vagy szórványokból bejáró szegény gyermekeknek ruhával
