Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-09-27 / 39. szám

188. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. nek értékes szolgálatait közgyűlés jegyzőkönyvében meg­örökítette. A kerületi és főiskolai gazdasági tanács új tagjává közgyűlés Bartók Ernő pápai Máv. főmérnököt válasz­totta meg. Az egyetemes konvent 362/1931. számú, magyar földművelő népünknek a válságos gazdasági helyzet idején való megmentése, tbn. hozott határozatára egy­házkerületünk az esperesi hivatalok útján felhívja a kebelbeli lelkészeket, tanítókat s világi funkcionáriusokat, hogy földművelő népünket e próbáltatásos, szomorú időkben vegyék körül az együttszenvedő testvéri szere­tetnek, reménynyújtásnak lelket ' erősítő és fenntartó vigasztalásával. Lássák el anyagi ügyeikben tőlük tel­hető legjobb tanácsaikkal és segítségükkel, hogy ekként a gondok, nyomorúságok és veszélyek napjaiban össze­fogva és összetartva mentsük meg földművelő népünket a hazának, az egyháznak és Isten dicsősége szolgála­tának. Püspök úr jelentéséből örömmel értesült közgyű­lés, hogy a Kerkapoly-Bodor alapítvány jövödelmének szeretetházi célt szolgáló hányada az 1933/34. évtől kezdve három éven át az Országos Református Szere­­tetszöveíség tihanyi intézménye részére, az ovodai hányad pedig az 1933/34. évtől kezdve hat éven át a dunán­túli ref. egyházkerületben felállítandó ovodák céljaira fordíttassék. Az alapítvány jövödelmének ovodai célokat szolgáló s i/5 részben megállapított hányada kb. évi 15.000 P. Az alapítványi segély első részlete 1933. évi augusztus hóban fog rendelkezésre állani. A hányad juttatásáért a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak, a juttatás kieszközléséért püspök és egyházkerületi fő­gondnok uraknak közgyűlés hálás köszönetét mond. A Theologiai Szemle megrendelése az egyház­­községeknek, lelkészeknek és egyháztagoknak ajánltatik. Hosszasan tárgyalta közgyűlés a törpe iskolák ügyét, melyektől a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az államsegélyt megvonta, közgyűlés elismeri, hogy a minisztérium a tanítói fizetéskiegészítő állami segélyek beszüntetésével az 1924. IV. t.-c. és 1930. XLVii. t.-c. rendelkezései szerint, az azok által biztosított jogkörében járt el s eljárása, bár fájdalmas érzést vált ki, egyhá­zunk önkormányzati jogait nem sérti, épen ezért azt tudomásul veszi, felirattal az államkormányhoz nem él. Nyomatékosan hangoztatja azonban a népoktatási nyil­vános tanintézetek felállítása és fenntartása tárgyában, az 1790—91 : XXVI. alaptörvényben letett s az 1868. XXXVIII. t.-c. 10. §-ában is biztosított jogait. Közgyűlés özv. Horváth Sándornénak a keszthelyi ref. egyház részére tett 5000 P értékű házadományáért elismerését nyilvánította. A bercelvidéki missziói egyházközség Romhány székhellyel való felállítását közgyűlés kimondotta. A veszprémi egyházmegye szabályrendeletét a szolgálati váltságdíjakról és különböző bírságokról köz­gyűlés jóváhagyta. (E szerint a gondnoki váltságdíj 100 P, a dékáni váltságdíj 50 P, az egyházmegyei gyűlésről igazolatlanul elmaradás birságdíja 10 P, a szavazatmulasztás birságdíja 10 P. Az esperesi és bár­mely más egyházmegyei hivatalhoz küldendő iratok és válaszok késedelmes küldőit az elnökség 5 P rendbír­sággal sújthatja.) Örömmel vette tudomásul közgyűlés, hogy a Füz­­főgyártelepen lakó 70—80 ref. család fiókegyházközséggé alakult és a vörösberényi anyaegyházközséghez csat­lakozott. Közgyűlés megújította ama régebbi rendelkezését, mely szerint a lelkipásztorok az egyházközségük terű­letén kötött vegyes házasságokról rendes jegyzéket köte­lesek vezetni az esetleges reverzálisok rávezetésével. A missziói bizottság jelentése kapcsán közgyűlés felir egyetemes konvetre a missziói jelentő-iveknek leg­később május hó végéig a lelkészi hivatalokhoz való megküldése végett, hogy legyen idejük a bizottságok­nak és a presbitériumoknak a jelentések tárgyalására és az egyházmegyei előadóknak a feldolgozásra. A kerületi missziói bizottság újraalakult a követ­kező tagokkal: Elnökök dr. Antal Géza püspök és dr. Balogh Jenő főgondnok. Előadó: Győry Elemér. Tagok : Fülöp József Lőke Károly, Medgyasszay Vince lelkészi, dr. Jókay-Ihász Miklós, dr. Matolcsi Sándor, Csajághy Károly világi részről, továbbá az egyházmegyék missziói előadói: Kovács József, Sulacsik Zoltán, Miklós Géza, Vörös Lajos, Bolla József, Baráth József és Kántor Gyula; tanítói részről: Vitéz Szalóky Lajos, Császár Ede. Á diakonusképzést a kerület anyagi erők hiányá­ban önállóan megoldani nem tudja, azért azt a többi egyházkerületekkel karölve kívánja megvalósítani. A tárgysorozat pontjait a jegyzői karon kívül Szabó Bálint hetesi és Győry Elemér győri lelkész referálta, Szabó a népiskolai tanügyi, Győry a missziói ügydara­bokat A közgyűlést dr. Antal Géza püspök buzgó imád­sága zárta be, amely után id. Szűcs Dezső tb. esperes, kér. tanácsbiró mondott az elnökségnek köszönetét a gyűlések vezetéséért. Jis ®íl«l®s;€ií öröK. Jl pápai főiskola elesett f>ösei einíéicmíiuéneJc leleplezésére, a 400 éves fulsiieum alkalmaitól. Szentelje meg most ünneplő szivünket a mély, magasztos, büszke fájdalom s míg dicsőségtől fényes századokba száll vissza lelkünk boldog szárnyakon, álljunk megjíi és hajtsuk meg fejünket e tettekről beszélő kő előtt: — a vesztes szülök, kiknek lelke gyászol, szivünk őszinte, mély hódolatából hadd nyerjenek vigasztalást, erőt. Hadd lássák meg, hogy dicsőség a gyászuk, mert van tett, ami örökkévaló, mit nem fog rozsda, nem fakit irigység, tisztán fénylik, mint ormokon a hó, van áldozat, mely fáj annak, ki vesztett, de glóriát gyújt homloka felett, van áldozat, mely felemel az égig, de azokat, kik kicsinylöen nézik, kínozza, mint rossz lelkiismeret. Miért gyászolnád, ősi Alma Mater huszonhárom szép, hősen-halt fiad ? Úgy neveltél: az életünk se drága, mikor veszély van s harci kürt riad, te küldted őket: tanárt és tanítványt együtt, hogy példát mutass tettel is, ha kell, kitartó, szellemi tusára s ha kell, dalolva menni a halálba, mely angyalok karján az égbe visz. A négyszázéves múlt még fényesebb lesz, most, hogy a hősökről emlékezünk. Hiszen mióta á l az Alma Mater, hős áldozat volt egész életünk. Csak véreztünk, csak sírtunk, lábbadoztunk, — nem dúskáltunk mi örömben soha ! de gyémánttá kövült a könnyünk, vérünk s e gyémánt lett magasztos, büszke ékünk, mint Krisztusé a töviskorona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom