Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-09-27 / 39. szám

1931.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

189. oldal.

Engedjük hát, hogy betöltse szivünket még itt is, a inéltóságos öröm.

Huszonhárom hős néz le most az égből

boldogan ránk egy kék felhő-közön,

mert én hiszem : büszkék az Iskolára,

hogy fiaiként vérezhettek el

S — bár vesztett harc volt — tudják, hogy megérte

s ha kell, még egyszer meghalnának érte,

mert példájuk új hősöket nevel!

Új hősöket, kik egy szebb jövendőért küzködve élnek s meghalnak, ha kell, kik előtt nem lesz bálvány az önérdek, mely körül most a magyar térdepel.

Kinek fáj ma fajának koldus sorsa s az ország testén tátongó sebek ?

Vagyunk-e még, kik tudjuk, hogy e földnek,

mit jogtalanul halálra gyötörtek,

új, áldozatkész szivek kellenek ?! ,

Fogadjuk meg most. pápai diákok, az ország felkent Vezére előtt, hogy szent örömmel áldozunk e földért verejtéket, vért, észt, vagyont, erőt, hogy nem nézzük, ki, hol mennyit harácsol, mi csak adunk, mert múltúnk erre készt s mert minden magyar áruló cs gyáva, ki magának él, bár szenvedni látja bús, porbatiport, árva nemzetét.

Legyünk méltók e huszonhárom hőshöz, kiknek ez ünnep emléket emelt s a négyszázéves ősi Iskolához, mely minket igaz magyarnak nevelt, hogy úgy áldják majd egykor a nevünket, ahogy mi most a hős elődöket, éljünk áldozva, magunkat legyőzve s akkor hazánk és iskolánk jövője a múltjánál is fényesebb lehet!

Bódtís János.

®®®®®®®@®@®®®®®©®®®®®®®®®®®®®®®®©®(?)@©®® ® ®

I VEGYESEK I

© @

®@®®S®@®©®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®

— A zsinat utolsó ülésszakát a zsinati elnökség október hó három utolsó napjára hívta össze Budapestre. Ennek az ülésszaknak egyedüli feladata a törvényjavaslat harmadszori olvasása s végleges megszövegezése, hogy azután megerősítésre felterjeszthető legyen. A zsinati elnökségnek azaz óhaja, hogy a zsinat a harmadik olvasással két nap alatt végezzen s október 31.-e a debreceni zsinat 50 éves évfordulójának emlékére legyen szentelhető. A meghívókat az egyházkerületünkben zsinati tagoknak a püspöki hivatal már szétküldötte.

— Gyászhírek. Megrendülve közöljük a szomorú hírt, hogy dr. Bányay Lajos tatabányai ref. lelkész, életének 41-ik, tatabányai lelkészkedésének 10-ik évében szept. 24-én, pár hónapi betegség után elhunyt.-Temetése 26-án volt nagy részvét mellett. Dr. Bányay az újabb lelkésznemzedéknek legkiválóbbjai közé tartozott. Megnyerő s szives modora, külföldi egyetemeken is bővített széleskörű, alapos, tudományos képzettsége, nagy buzgósága ismert volt gyülekezete határain túl is. Korai elhunyta súlyos vesztesége egyházunknak. Gyászjelentést adott ki a családon kívül az egyház presbitériuma és a bányatársulat. Az Úr vigasztalja meg hátrahagyott szeretteit. — Lie. Dr. Szelényi Ödön nyug. theol. akad. tanár, evang. lelkész, a debreceni Gr. Tisza István Tudományegyetem és a miskolci ev. jogakadémia magántanára, több tudományos társaság választmányi tagja, az Orsz. Evang. Tanáregyesület titkára, a Protestáns Tanügyi Szemle főszerkesztője, életének 55. évében elhunyt. A kiváló tudós irodalmi munkásságával beírta nevét a hazai protestáns irodalom történetébe. Az igazak emlékezete áldott.

— Lelkészválasztás. A Kurucz Gyula Ászárra választása következtében megüresedett pálfai lelkész! állásra a gyülekezet Kuli János sárbogárdi segédlelkészt választotta meg, aki állását el is foglalta. Az új lelkészt szeretettel köszöntjük és munkájára Isten gazdag áldását kérjük.

— Templomszentelési ünnepély Zsigárdon. Lélekemelő ünnepélyben volt része szeptember 20-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a zsigárdi református egyházközségnek, amikor teljesen megrenovált templomukat Sándor Benő negyedi református lelkész, egyházmegyei tanácsbiró felszentelte. A felvirágozott templomot zsúfolásig megtöltő hívek előtt magasszárnyalású egyházi beszédben méltatta a zsigárdi református gyülekezet áldozatkészségét, mellyel sikerült az Úrnak szent hajlékát — áldozatot és fáradságot nem kímélve — teljesen rendbehozni. Sziveket megható beszéd kíséretében adta át a megrenovált templomot a helybeli református lelkésznek, Kalitza Lászlónak, aki ismertette a templom építésének kezdetét és idejét, valamint az egykori prédikátorok és lelkészek odaadó munkáját, a hívek soha meg nem szűnő áldozatkészségét, amellyel sikerült annakidején az Úrnak szent hajlékát megépíteni. Az istentisztelet alatt a zsigárdi református énekkar Szőcs Kálmán zsigárdi és Iván Ferenc deáki református rektorok vezetésével megható egyházi énekkel lepte meg a híveket. Az ünnepély keretében Sándor Benő negyedi lelkész újszülött fiúgyermeket keresztelt meg ünnepi beszéd kíséretében és avatott be az egyház tagjai sorába. Majd a zsigárdi református leánykor éneke következett, mely nagyban emelte az egyházi ünnepély magasztosságát. A templomfelszentelési ünnepélyre az Úrnak szent asztala megtéríttetvén, az agendát Kalitza László helybeli lelkész mondotta és szolgáltatta ki az úrvacsorát az ájtatos hívek lelki örömére.

— A vasárnap megszentelése érdekében, A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek kecskeméti nemzeti konferenciája a következő ünnepélyes nyilatkozatot teszi; A Magyar Keresztyén Ifjúsági Egyesületek 1931. évi kecskeméti nemzeti konferenciájának tagjai fájdalommal állapítják meg, hogy a vasárnap meg nem szentelése nemcsak Isten akaratával ellenkezik, hanem súlyosan akadályozza a magyar ifjúság testi és lelki fejlődését. Ezért elhatározzák, hogy úgy egyéni, családi és társadalmi életben, mint hivatásuk körében mindent elkövetnek a vasárnap megszentelése érdekében s a keresztyén magyar vasárnap biztosítását törvényhozásilag is követelik." E határozati javaslatot Kapi Béla evangélikus püspök terjesztette elő a konferencia alkalmával tartott nagygyűlésen, melyen kb. 8 ezer ember vett részt.

— A budapesti skót misszió ünnepe. Az az intézmény, amely külsőleg is látható erős kapocsként köt bennünket skót testvéreinkhez, a budapesti skót misszió szept. 18—20-án tartotta fennállásának 90 esztendős évfordulóját. Az ünnepség a misszió épületének nagytermében 18-án szeretetvendégséggel kezdődött, melyen a misszió egykori és mostani lelkészein: J. M. Webster dr., W. Beveridge dr. és J. Calder-en kívül a misszió barátai közül több százan jelentek meg. Ez alkalommal J. M. Webster hálával emlékezett meg a misszió múltjáról, annak alapításáról és arról az áldott munkáról, melyet különösen a misszió által fenntartott elemi és polgári iskola végez, melyben eddig több mint 30 ezer gyermek tanult. Megemlékezett arról, hogy e misszió révén több száz magyar diák is tanult és nevelkedett Skóciában, akik onnan istentől megáldott hatásokkal tértek vissza