Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-09-27 / 39. szám

1931. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 189. oldal. Engedjük hát, hogy betöltse szivünket még itt is, a inéltóságos öröm. Huszonhárom hős néz le most az égből boldogan ránk egy kék felhő-közön, mert én hiszem : büszkék az Iskolára, hogy fiaiként vérezhettek el S — bár vesztett harc volt — tudják, hogy megérte s ha kell, még egyszer meghalnának érte, mert példájuk új hősöket nevel! Új hősöket, kik egy szebb jövendőért küzködve élnek s meghalnak, ha kell, kik előtt nem lesz bálvány az önérdek, mely körül most a magyar térdepel. Kinek fáj ma fajának koldus sorsa s az ország testén tátongó sebek ? Vagyunk-e még, kik tudjuk, hogy e földnek, mit jogtalanul halálra gyötörtek, új, áldozatkész szivek kellenek ?! , Fogadjuk meg most. pápai diákok, az ország felkent Vezére előtt, hogy szent örömmel áldozunk e földért verejtéket, vért, észt, vagyont, erőt, hogy nem nézzük, ki, hol mennyit harácsol, mi csak adunk, mert múltúnk erre készt s mert minden magyar áruló cs gyáva, ki magának él, bár szenvedni látja bús, porbatiport, árva nemzetét. Legyünk méltók e huszonhárom hőshöz, kiknek ez ünnep emléket emelt s a négyszázéves ősi Iskolához, mely minket igaz magyarnak nevelt, hogy úgy áldják majd egykor a nevünket, ahogy mi most a hős elődöket, éljünk áldozva, magunkat legyőzve s akkor hazánk és iskolánk jövője a múltjánál is fényesebb lehet! Bódtís János. ®®®®®®®@®@®®®®®©®®®®®®®®®®®®®®®®©®(?)@©®® ® ® I VEGYESEK I © @ ®@®®S®@®©®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® — A zsinat utolsó ülésszakát a zsinati elnökség október hó három utolsó napjára hívta össze Budapestre. Ennek az ülésszaknak egyedüli feladata a törvényjavaslat harmadszori olvasása s végleges megszövegezése, hogy azután megerősítésre felterjeszthető legyen. A zsinati elnök­ségnek azaz óhaja, hogy a zsinat a harmadik olvasással két nap alatt végezzen s október 31.-e a debreceni zsinat 50 éves évfordulójának emlékére legyen szentelhető. A meg­hívókat az egyházkerületünkben zsinati tagoknak a püspöki hivatal már szétküldötte. — Gyászhírek. Megrendülve közöljük a szomorú hírt, hogy dr. Bányay Lajos tatabányai ref. lelkész, életé­nek 41-ik, tatabányai lelkészkedésének 10-ik évében szept. 24-én, pár hónapi betegség után elhunyt.-Temetése 26-án volt nagy részvét mellett. Dr. Bányay az újabb lelkésznem­zedéknek legkiválóbbjai közé tartozott. Megnyerő s szives modora, külföldi egyetemeken is bővített széleskörű, alapos, tudományos képzettsége, nagy buzgósága ismert volt gyüle­kezete határain túl is. Korai elhunyta súlyos vesztesége egy­házunknak. Gyászjelentést adott ki a családon kívül az egy­ház presbitériuma és a bányatársulat. Az Úr vigasztalja meg hátrahagyott szeretteit. — Lie. Dr. Szelényi Ödön nyug. theol. akad. tanár, evang. lelkész, a debreceni Gr. Tisza István Tudományegyetem és a miskolci ev. jogakadémia magántanára, több tudományos társaság választmányi tagja, az Orsz. Evang. Tanáregyesület titkára, a Protestáns Tan­ügyi Szemle főszerkesztője, életének 55. évében elhunyt. A kiváló tudós irodalmi munkásságával beírta nevét a hazai protestáns irodalom történetébe. Az igazak emlékezete áldott. — Lelkészválasztás. A Kurucz Gyula Ászárra válasz­tása következtében megüresedett pálfai lelkész! állásra a gyülekezet Kuli János sárbogárdi segédlelkészt választotta meg, aki állását el is foglalta. Az új lelkészt szeretettel kö­szöntjük és munkájára Isten gazdag áldását kérjük. — Templomszentelési ünnepély Zsigárdon. Lélek­emelő ünnepélyben volt része szeptember 20-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a zsigárdi református egyházközségnek, amikor teljesen megrenovált templomukat Sándor Benő ne­­gyedi református lelkész, egyházmegyei tanácsbiró felszen­telte. A felvirágozott templomot zsúfolásig megtöltő hívek előtt magasszárnyalású egyházi beszédben méltatta a zsi­gárdi református gyülekezet áldozatkészségét, mellyel sike­rült az Úrnak szent hajlékát — áldozatot és fáradságot nem kímélve — teljesen rendbehozni. Sziveket megható beszéd kíséretében adta át a megrenovált templomot a helybeli református lelkésznek, Kalitza Lászlónak, aki ismertette a templom építésének kezdetét és idejét, valamint az egykori prédikátorok és lelkészek odaadó munkáját, a hívek soha meg nem szűnő áldozatkészségét, amellyel sikerült annak­idején az Úrnak szent hajlékát megépíteni. Az istentisztelet alatt a zsigárdi református énekkar Szőcs Kálmán zsigárdi és Iván Ferenc deáki református rektorok vezetésével meg­ható egyházi énekkel lepte meg a híveket. Az ünnepély keretében Sándor Benő negyedi lelkész újszülött fiúgyer­meket keresztelt meg ünnepi beszéd kíséretében és avatott be az egyház tagjai sorába. Majd a zsigárdi református leánykor éneke következett, mely nagyban emelte az egy­házi ünnepély magasztosságát. A templomfelszentelési ün­nepélyre az Úrnak szent asztala megtéríttetvén, az agendát Kalitza László helybeli lelkész mondotta és szolgáltatta ki az úrvacsorát az ájtatos hívek lelki örömére. — A vasárnap megszentelése érdekében, A Ke­resztyén Ifjúsági Egyesületek kecskeméti nemzeti konferen­ciája a következő ünnepélyes nyilatkozatot teszi; A Magyar Keresztyén Ifjúsági Egyesületek 1931. évi kecskeméti nem­zeti konferenciájának tagjai fájdalommal állapítják meg, hogy a vasárnap meg nem szentelése nemcsak Isten akaratával ellenkezik, hanem súlyosan akadályozza a magyar ifjúság testi és lelki fejlődését. Ezért elhatározzák, hogy úgy egyéni, családi és társadalmi életben, mint hivatásuk körében min­dent elkövetnek a vasárnap megszentelése érdekében s a keresztyén magyar vasárnap biztosítását törvényhozásilag is követelik." E határozati javaslatot Kapi Béla evangélikus püspök terjesztette elő a konferencia alkalmával tartott nagy­gyűlésen, melyen kb. 8 ezer ember vett részt. — A budapesti skót misszió ünnepe. Az az intéz­mény, amely külsőleg is látható erős kapocsként köt ben­nünket skót testvéreinkhez, a budapesti skót misszió szept. 18—20-án tartotta fennállásának 90 esztendős évfordulóját. Az ünnepség a misszió épületének nagytermében 18-án szeretetvendégséggel kezdődött, melyen a misszió egykori és mostani lelkészein: J. M. Webster dr., W. Beveridge dr. és J. Calder-en kívül a misszió barátai közül több százan jelentek meg. Ez alkalommal J. M. Webster hálával emlé­kezett meg a misszió múltjáról, annak alapításáról és arról az áldott munkáról, melyet különösen a misszió által fenn­tartott elemi és polgári iskola végez, melyben eddig több mint 30 ezer gyermek tanult. Megemlékezett arról, hogy e misszió révén több száz magyar diák is tanult és nevelkedett Skóciá­ban, akik onnan istentől megáldott hatásokkal tértek vissza

Next

/
Oldalképek
Tartalom