Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-09-13 / 37. szám

1931.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

179. oldal.

E muzsás város volt, ahol csodamódon Egymásra örökre rátaláltatok.

Ez Alma mater, ki lelke sugalmával Először rebbenté költő-szárnyatok.

E csendes város, hol a viharvert vándor Rögös útján végre megpihenhetett.

Ez ős iskola, két szomjas ifjú lélek Hol kútfőt talált — tudást és ihletet.

Bölcs professzor Tarczy, atyai vezérük,

Lángra gyűlt sok ifjú baráti kebel Boldog-büszkén itt dobogott rá visszhangot, Mikoron kürtkebelbe fáit Lehel . . .

Itt ujjongott, hogy az „obsitos bakának“ Borozó-ja országos hírt aratott.

S a komáromi kékszemü mesemondó Első sikerén itt emelt kalapot.

Ez iskola s város — porbasujtott korban Múltat idéz ma, boldog csodák korát,

Mikor az Ég a szikkadt magyar nyárra Oly dúsan ontotta áldás-záporát.

Mikor megbünhődve múltat és jövendőt E nép vig esztendőt himnuszozva kért.

Mikor sok százados lomha tespedésre Új tüzek pezsdíték meg az ősi vért.

S nagy múltból szebb jövőbe hitet sugárzón Hogy lelhetek legyen a fáklyavilág:

Idéz, ki itt gyúltál először szent lángra,

Két nagy halhatatlan pápai diák.

Ez iskola s város — s a sok ifjú lélek,

Ki tőletek itt tüzet vett és vészén,

Nyújt hálavirágot ... s én kis utód, áldó Hódolattal im, emléktekre teszem.

Dr. Hoekstra T. kampeni tanár üdvözlő beszéde*

Uraim!

Mi hollandok, önökkel magyarokkal több ponton megegyezünk. Kétségtelen, hogy sok különbség is van közöttünk: önök keletről származtak, a mi bölcsőnk nyugaton ringott, önök ázsiai faj, mi germánok vagyunk, önök lobbanékonyak, érzelmesek, a mi kedélyünk sokkal inkább flegmatikus.

De kettőnk között sok hasonlóság is van. Épen ügy, mint mi, — önök is a történelem nemzete. Mig más nemzetek — épen az önök közvetlen közelében is, — amelyek pontosan meg tudják mondani, hogy honnan jöttek, évszázadokon át, minden műveltségen kívül éltek, önök sok évszázad óta a műveltség nemzete, — önök az a nemzet, amely nagy férfiak és hősök egész sorát tudja felsorolni, az a nemzet, mely nyelve, történelme, erkölcsei és szokásai áltjal egy egységet képvisel, az a nemzet, mely a megbi'mhödött múlt által a jövőtől sokat várhat.

Önök a szabadság nemzete. Önöket ugyan, akárcsak bennünket, gyakran elnyomták idegen uralkodók, — de mikor az elviselhetetlen teher már-már

* Az idő rövidsége miatt Írásban adta be.

a víz alá nyomta életük csónakját, újult erővel emelkedett az ismét felszínre; — önök az a nemzet, mely szabadságáért és jogaiért vért és vagyont feláldozott. A világ legtávolabbi sarkán is ismerik a magyar honvédeket és a nagy világháború is meggyőzött mindenkit a magyar csapatok harci vitézségéről.

Az öntudatos — szabadság nemzete igen gyakran a szenvedések nemzete is. MR hollandok, 1586— 1684-ig vívtuk Spanyolország ellen a nyolcvan éves háborút. Önök még többet, még súlyosabban szenvedtek, mint a mi nemzetünk. A hatalom kemény, éles ostora gyakran csapott le az önök vállára. A szenvedések, sóhajok és panaszok az önök dalaiban jutottak és jutnak kifejezésre. Az erősen visszafojtott és elnyomott kedély száz és ezer dalban szabadult fel a bányák sötétjébe zártak ajakán.

Önök az igazi művészet nemzete. — Nekünk is van Rembrandtunk és Vondelünk. De önöknél a gazdag tehetséggel megáldott férfiaknak díszesebb sora van, mint nálunk, — akik az önök lelki szenvedéseit, tolmácsolják — az önök dalaiban, melyek az egész világon ismeretesek, az önök szin iránti, és színárnyalatok iránti érzékében, mely az egész föld kerekségén a legpompásabb és legpazarabb, amit csak találni lehet. Az önök nemzeti viselete — én is láttam azt egyszer Rimaszombaton — felülmulhatatlanul szép.

Az a nemzet, mely a szabadság és a szépség nemzete, egyúttal a szabad egyházak nemzete is. A reformáció eszméi meggyökeresedtek a magyar lélekben. Már az önök ősei is vallották Isten szabadi kiválasztását és szabad kegyelmét. Önök, velünk együtt Kálvinról neveztetnek. Kálvin mindkettőnknek szellemi atyja. Az önök kemény nyaka senki más előtt nem hajlik meg, egyedül a magasságos Isten előtt. Az Isten sziuverénitásáról való hitvallás koronája az önök életének. — Ezért maradt mentes — épenúgy mint Hollandiában is — a magyar református egyház a mélyebbre hatoló állami beavatkozástól, úgy hogy önök szabadon választhatják püspökeiket, főgondnokaikat, lelkészeiket és presbitereiket.

És önök amint a szabad egyházak nemzete, épenúgy a szabad iskolák nemzete is. Vannak önöknek elemi, közép és főiskoláik... Pápán négy évszázaddal ezelőtt, midőn a calvinismus még nem is lépett fel — az önök ősei iskolát alapítottak. E jubileumi ünnepen mi is részt veszünk az önök örömében. Drt Bouwmann professzor és én a kampeni theol. főiskola nevében jöttünk, hogy ezt megmondjuk önöknek, hogy önökkel együtt örvendezzünk ezen a nagy napon.

Magyarok! Önök a történelem, a szabadság, a szenvedés, a szépség nemzete, a szabad egyházak és szabad iskolák nemzete. Az Ür a mi Istenünk erősítse meg az ő munkáját önökön. — Ő adja a pápai főiskolának, hogy a hivatásának megfelelően egyre inkább református és kálvinista főiskola legyen!

Ford. Dr. Tóth Endre.

— A Baldácsy-alapból az egyházak segélyezésére az egyházkerületi közgyűlés a megállapított felosztási kulcs szerint 3460 P-t osztott ki: a belsősomogyi egyházmegyének 886‘45 P-t, a drégelypalánkinak 12352 P-t, a mezőföldinek 638T2 P-t, az őrséginek 272 65 P-t, a pápainak 496'16 P-t, a tatainak 624 88 P-t, a veszpréminek 417 62 P-t.