Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-13 / 37. szám
180. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. Bohatec József bécsi tanár beszéde a kerületi lelkészértekezleten. Az osztrák református egyház Egyetemes Zsinati Választmánya és Superintendense, valamint a Bécsi Református Gyülekezet megbízásából szívélyesen üdvözlöm Önöket. Midőn az Önök szives meghívásáért a leghálásabb köszönetemet fejezem ki, hangsúlyozni kívánom, hogy ez üdvözlésünk szivünk mélyéről ered és hogy nem csupán a történeti és szomszédi kapcsolatok azok, amelyek bennünket arra indítanak, hogy Önökkel a jövőben is élénk érintkezést ápoljunk. Mindenesetre ezeket a történeti és szomszédi kapcsolatokat is figyelembe kell vennünk. Csak két tényre hadd mutassak reá. Magyarország volt az, amely a Türelmi rendelet idejében az osztrák reformátusoknak prédikátorokat küldött. És hálánk jeléül most megengedjük, hogy bécsi templomaink a Bécsben élő református testvéreinknek istentiszteleteik anyanyelvükön tarthatása végett rendelkezésükre álljanak. A mi legkeletibb református egyházunk a felsőőri magyar gyülekezet az a kéz. amelyet Önöknek nyújtunk. De ami különösen előttünk lebeg, az a református lényünkből adódó, történetileg megszentelt és abban gyökerező, minden akadályon felül álló egységességre törekvés. Kálvin kiolthatatlan vágya, hogy az Evangéliom igaz vallóinak világát átölelő egységét hozza létre és hogy azáltal az istenországa fenségét kifejezésre juttassa. Ez a vágy hatott oda, hogy a kálvinista egyházak, melyeknél pedig a nemzeti ellentétek olyan nagy szerepet játszottak, sohasem harcoltak egymás ellen. A kálvinisták mindig egy nagy testvéri családnak érezték magukat. S ebben nekünk osztrák reformátusoknak nagy megnyugvásunk volt. Ez nem csak abban állott, hogy nekünk mint a legkisebb református nemzeti egyháznak, a nagy világcsalád számra nézfve leggyengébb tagjának, különösen nagy együttérzésre és figyelemre van szükségünk. Ez az emberi bölcseség szava lenne, de nem kálvinista gondolat. Mert az a kálvini meggyőződés, hogy az Isten a legkisebbet is figyelemre méltatja, hogy Ő nem lenne Isten, ha Előtte a kicsiny túlságosan kicsiny lenne, amint nem lenne Isten akkor sem, ha Előtte a nagy túlságosan nagy lenne, hogy Ő éppen azt akarja, hogy a semmiből, a jelentéktelenből hozzon létre valamit. Kálvin a Londonban élő francia hívőkhöz intézett levelében írja 1555 szeptember 9-ép: »Ti csupán egy maroknyi nép vagytok, csupán három vagy négy bárány. De mert ti megtudtátok, hogy Isten adta néktek a buzgóságot és az erőt, tehát reméljétek, hogy növekedést is fog adni és nem tűri, hogy az, amit bennetek elkezdett, véget érjen és füstbe menjen, ha ti Hozzá igaz istenfélelemmel és bensőges könyörgéssel megszűnés nélkül kiáltotok«. Tehát az az igaz kálvinista vonás, hogy a gyengéket testvéreik imája és könyörgése hordozza és erősítse. Számszerinti kicsinységünk mellett is erőssé lehetünk, ha belátjuk lelki szegénységünket, hogy így a felülről jövő erővel teljünk meg. Ennek a kálvinista alapelvnek kell egybekötnie bennünket. Minél kisebbek vagyunk külsőleg, annál inkább kötelességünk sáfárkodni a reánk bízott tálentumokkal. Református atyáink a legkisebb szerzett kiváltságot is mindig a nagyobb kötelességekre való legmagasabb jognak tekintették. De ezen kötelességteljesítésnél megerősödött az a gondolat is, hogy ők csak a nagy egészének a tagjai, amelynél egy az összesért és az összes az egyért van és harcol. Ezért nem izolálhatjuk magunkat és és ezért keressük a testvérek közösségét. E mellett azonban jót tudjuk, hogy a külső reformátusság és a Heidelbergi Catechismusnak csupán szájjal vallása semmit sem segít, hanem egyedül a felséges Isten. Ezért jövünk mi ma Önökhöz, hogy együtt örvendezzünk Önökkel és erősödjünk atyáink szuverén Ura iránti vallástételben. Az a meggyőződés, hogy alázatosság útján juthatunk az erőhöz, indított bennünket arra, hogy kicsinységünk mellett is megőrizzük egyházalkotmányunk keretében református sajátosságunkat. Önálló református szuperintendenciát alkotunk Zwernemann szuperintendenssel az élén, aki a szétszórt reformátusok megszilárdításán fáradozott és fáradozik. E szerint nincs hitvallási uniónk, hanem csak egyházkormányzati uniónk a legfelsőbb fokon, amely a mindkét felekezet közös püspökében, a közös főegyháztanácsban és a közös egyetemes zsinatban válik láthatóvá, de emellett fenntartatott a reformátusoknak az a joga, hogy saját felekezeti ügyeikben maguk döntsenek1.) Ezzel kifejezésre akarjuk juttatni, hogy a számra nézve erősebb lutheri testvér-egyházzal együtt akarunk testvéri szeretetben istenországa felépítésén dolgozni, még pedig a belmisszió legkülönbözőbb munkáiban, amelyek nálunk a háború előtt vették kezdetüket és a kor nyomorúságai mellett is külsőleg és belsőleg is előre haladnak. Tehát köszöntjük Önöket mint szomszédok és reformátusok, s kívánjuk tanácskozásaikhoz az Isten áldását és Önökkel együtt valljuk a reformátor vallástételét: Istennek vagyunk felavatva és szentelve és ezért nem tehetünk mást, csak azt, ami az Ö dicsőségére szolgál. Soli Deo Gloria. Ford. Dr. Tóth Lajos. Egyházkerületünk közgyűlése. Egyházkerületünk f. évi rendes közgyűlése a főiskolai jubileum révén messze kinőtt a szokott keretek közül. Á Kormányzó úr őfőméltóságának, előkelő leülés belföldi vendégeinknek jelenléte sokáig emlékezetessé, a résztvevőkre nézve felejthetetlenné tette ünnepünket. A gyűlésen dr. Antal Géza püspök és dr. Balogh Jenő elnöklete alatt a kerületi tagok csaknem teljes számban jelentek meg. Ott voltak többek között M.edgyasszay Vince lelkészi, dr. Segesdy Ferenc világi főjegyzők, Jakab Áron, Vargha Kálmán lelkészi, dr. M.atolcsy Sándor világi aljegyzők; dr. Darányi Kálmán főiskolai világi gondnok, Halka Sándor, Nagy István, Fülöp József, Löké Károly, Szűcs József esperesek, dr. Huszár Aladár, Lipcsey Lajos, Hodossy Ernő, dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnokok, Győry János, Izsák Aladár, Miklós Géza, Ólé Sándor, dr. Pongrácz József, Szűcs Dezső lelkészi, Akots János, Csajághy Károly, Kozma Andor, dr. Szily János világi tanácsbirák; dr. Lázár Andor egyházkerületi ügyész, Faragó János főigazgató, középiskolai felügyelő, dr. Kőrös Endre nőnevelő-intézeti, dr. Bene Kálmán csurgói, Fejes Zsigmond pápai gimn. igazgatók és dr. Tóth Lajos theol. tanár, tanintézeti képviselők, dr. Baranyay Ferenc gazd. tanácselnök, Molnár Imre gazdasági szakértő stb. A közgyűlés szept. 6-án a nőnevelő-intézet dísztermében kezdődött reggel 9 órakor dr. Antal Géza püspök úr buzgó imádságával.
