Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-13 / 37. szám
176. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1931. hősi halott fiának emlékére az otthonról hozott bokrétát, valamint amikor Bállá Endre ny. csetényi agg lelkipásztor, karján feleségével, könnyes szemekkel oda tipegett az emlékmű elé, hogy egy koszorúval áldozzon hősi halált fiuk emlékének. A megható ünnepélyt a kántus Magyar Hiszekegy éneke fejezte be. — A már felemlítetteken kívül koszorút helyeztek az emlékműre: a honvédelmi miniszter, a dunántúli Ref. Egyházker., a főiskola, Veszprém várm., Pápa város, a Vitézi Szék, a pápai leventék, áll. tanítóképző, a ref. Nőnevelő, gróf Esterházy Tamás, özv. Seregély Béláné és gyermekei, hősi halált halt Tóth Géza apja és testvérei. A kollégiumi kiállítás megnyitása. A hősi emléktábla leleplezése után a kormányzó kíséretével a főiskolai diszterem mellett levő igazgatói irodába vonult, ahol elsőnek irt be a Főiskolai Nyomda könyvkötészete által remekbe készített és a kollégiumi könyvtárnak ajándékozott jubiláns emlékkönyvbe. Ez alatt Vargha Kálmán főiskolai gondnok, a kollégium dicső múltját aposztrofálva, ennek bizonyságtételeként mutatta be és nyitotta meg a kiállítást, melyet a nagyközönség nagy érdeklődéssel tekintett meg dr. Pongrácz József, a kiállítás szervezője kalauzolása mellett. A kiállításról jövő számunkban részletes ismertetést fogunk közölni. A diszebéd. Délután fél 2 órakor diszebéd volt 700 résztvevővel. A főasztal a kollégiumi nagy díszterembe volt elhelyezve, mely talán ezúttal először érdemelte ki ezt a nevet, amikor tornaterem jellege teljesen eltűnt, csupán a szép magyar faragások, a girlandos és zászlós díszítések voltak láthatók. Itt ült a kormányzó, jobbján Balogh Jenőnével, az egyházkerületi főgondnok nejével, balján Balogh Jenő főgondnokkal, szemben dr. Antal Géza püspökkel. E teremben 180-an voltak, a többi vendégek a konviktuson és osztálytermekben nyertek elhelyezést. A diszebéden az első felköszöntőt dr. Balogh Jenő mondotta a kormányzóra, melyet a jelenlevők állva hallgattak végig. Ugyancsak felálltak a jelenlevők Vilma holland királynő tiszteletére, akit dr. Antal püspök éltetett. Végül Medgyasszay Vince a kül- és belföldi vendégekre mondott felköszöntőt. Az ebédnél, melynek ízléses ételeiért Böröczky Géza vendéglőst illeti elismerés, s melyhez a bort dr. Antal Géza somlai pincéje szolgáltatta, a felszolgálást a református leányegylet tagjai végezték el, a város színeiből összeállított csinos magyar ruhában megjelenő leánykák Geőbel Ilona elnöknő, Csekey Jolán, Medgyasszay Ilona és Pentz Ilona tanárnők felügyelete alatt nagyon ügyesen és nagyon kedvesen végezték tisztüket, amivel a kormányzó tetszését is teljes mértékben kiérdemelték. Az ebéd délután 3 órára ért véget, mikor a kormányzó a püspöki székházba ment át, ahol egy órára pihenésre tért. A szép drapériával ékesített kapu előtt díszőrség volt felállítva. A Petőfi-lókai szobor leleplezése. A hivatalos ünnep utolsó számaként délután 4 órakor ment végbe Petőfi és Jókai szobrának felavatása, mellyel a szobrokat létesítő pápai Jókai-kör a legstilszerübb módon kapcsolódott bele a négyszázados jubileumi ünnepbe. Feledhetetlen látvány volt délután 4 órakor Széchenyi-terünk. Az új helyén, a réginél hasonlíthatatlanul jobban érvényesülő szabadságszoborral szemben hatalmas díszsátor volt felállítva, a díszsátortól az új szobrokig, valamint a szabadságszobor körül széksorok voltak felállítva, a széksorok mögött pedig a hallgatók ezrei sorakoztak, részben a kordonon belül, részben azon kívül, betöltve a térnek minden zugát. Százai a nézőknek az ablakokban, sőt még a házak tetején is alkottak keretet ehhez a gyönyörű képhez. A püspöki székházból pont 4 órakor gyalogszerrel érkező kormányzót hatalmas éljenzéssel fogadta a hatalmas tömeg, s mindenki láthatta a derűt az államfő arcán, midőn helyét a díszsátorban elfoglalta. Tőle jobbra és balra Dókus Ernő és Petri Pál, mögötte pedig kíséretén kívül Ravasz László, Darányi Kálmán, dr. Ángyán Béla és dr. Kenessey Pongrác foglaltak helyet. A szabadságszobor lábánál a levente-zenekar Lengyel Gyula kiváló karnagyuk vezetésével rázendítette a Himnuszt, s ennek elhangzása után dr. Antal Géza fellépett a középen felállított díszes emelvényre s a következő gyönyörű, gondolatokban gazdag ünnepi beszéddel hódolt Petőfi és Jókai halhatatlan emlékének : Dr. Antal Géza beszéde. Főméltóságú Kormányzó Ur! Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Csodálatos az emberi lélek, főkép az ifjú korban, amikor alig ellenőrizhető hatások alatt egészen új, addig nem tapasztalt megnyilatkozások mutatják a belső forrongást és változást. Hány szülő, rokon és jóbarát döbben meg, mikor az ifjú, akit minden jóra oktattak s akinek megingására egy pillanatig sem gondoltak, új környezet befolyása alatt mássá alakul át s szülők, rokonok s jóbarátok megdöbbenve állapítják meg, hogy a nevelés eredményeit külső hatás rövid idő alatt egészen megsemmisítette s mássá változtatta. Ugyanezt látjuk a tehetségek kifejlődésére és irányítására nézve is. Van az ember ifjúkorának egy olyan pontja, amikor az ifjú még nem tudja magát elhatározni arra, hogy mely irányban induljon s tehetségét mely irányban érvényesítse. Hisz az emberi lélek sok oldalú képességgel van felruházva s a vívódást, hogy melyik irányú tehetség érvényesítését tűzze ki célul, sokszor külső hatások döntik el s adják meg az ifjú lelkének a végső irányítást. Ezt a lélektani igazságot legékesebben szólóan illusztrálja annak a két pápai diáknak története, akiknek emlékszobra előtt állunk és ünnepelünk. Petőfi Sándor minden áron színész akart lenni s dacára a színi pályán szerzett szomorú tapasztalatainak, soká ragaszkodott ahhoz, hogy a világot jelentő deszkákon érvényesítse, mint színész tehetségeit. Pápán a kollégiumban működő ifjúsági képzőtársulat hozott változást gondolkodásmódjába s alakult ki színész helyett lírikussá, hogy mint ilyen, a világköltészet elsőrangú lírikusai között foglaljon helyet. Jókai, a másik pápai diák festő akart lenni s nagy szeretettel foglalkozott a festészettel. Öt is a pápai ifjúsági képzőtársulattól vett benyomások irányították irói pályára, hogy mint regényíró állítsa be festői tehetségét regényei színessé s festőiíeg megkapóvá tételére. Az ifjúsági képzőtársulat volt az, ahol Petőfi épen úgy, mint az általa megénekelt Lehel, először kürtjébe fújt, abba a kürtbe, amely tudott lágyan olvadó hangokat adni ki magából, a mélabú hangjait az elhunyt Etelka sirdombján, mintha csak a tilinkó hangjait hallanék. S ugyanez a kürt szólal meg a szenvedélyes szerelem hangján, amikor a költő küzdött Júliájáért s diadalmasan megnyerte azt. S ez a kürt harsogtatta a szabadság legszebb dalait, hogy a költő legbensőbb érzelmeinek adjon kifejezést, akinek legfőbb volt a
